Krystal Sutherland: Hollow lányok

"Tízéves koromban döbbentem rá először, hogy fura vagyok."

*

Iris ​Hollow és két idősebb testvére kétségtelenül furák. Gyerekként eltűntek egy skót utcáról, és csak egy hónap múlva tértek vissza emlékek nélkül, és azt sem tudták, hol jártak, vagy mi is történt velük. 

Ami még furcsább, az a külsejük megváltozása: kék szemük fekete lett, régebben fekete hajuk tejfehérré vált. Amikor folytatni próbálják életüket, furcsa és hátborzongató történések járnak a nyomukban. Az emberek gyönyörűnek, őrjítőnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul veszélyesnek is látják őket. 

A tizenhét éves Iris mindent megtesz azért, hogy a normális emberek közé beilleszkedjen, és elvégezze a középiskolát, ami két híres, ragyogó és világjáró idősebb testvérének, Grey-nek és Vivinek nem sikerült. De Grey hirtelen eltűnik, bizarr nyomokat hagyva maga után, így húgai a keresésére indulnak. 

De ezzel nincsenek egyedül. Ahogy egyre több természetfeletti dologra bukkannak, Iris hamar ráébred, hogy a múltjukról szóló történetek nem valódiak, és a hely, ahonnan látszólag sértetlenül hazatértek tíz éve, most visszahívja őket.

" - Iris - húzott vissza Tyler. - Nem foglak vízbe fojtani. Ilyet ne is kérj!"

A Hollow lányok az eddigi legfurább könyv, amit olvastam. Hidegrázós, elvont, horror elemekkel teleszőtt dark fantasy. Egészen különleges, hátborzongató, és csak úgy futkos a hátadon a hideg tőle. Rendesen libabőrös leszel olvasás közben, és az utolsó pillanatokig azt érezteti veled, hogy bizony beette magát a bőröd alá. A különc vonal, és az elvontabb részek hihetetlenül jól kiegészítették egymást, és rendesen ijesztő történetet kaptam, amibe vegyül egy jó nagy adag misztikum is.

A történet, mint ahogy a cím is mutatja a Hollow lányokról szól. Greyről, Viviről és Irisról, akiket gyerekként magával ragadott a köztes világ, és emiatt mások, mint a többiek. Különlegesek, szépek, manipulatívak és végig ott liheg a múlt a nyakukban. A helyszín London, majd Edinburgh. Mind a két helyszín hozza a borongósabb, sötétebb hangulatot, ami már az első oldalaktól kezdve jelen van. A cselekmény és a történet egésze jól kidolgozott, aprólékos és látszik, hogy mindenre gondolt az írónő. A legapróbb részletekig bemutatja nekünk az eseményeket, és nem köntörfalazik. Ha kell még jobban ráfekszik a misztikus vonalra, és nem egyszer érezteti azt velünk, hogy elment az eszünk annyira földöntúli, illetve hátborzongató a cselekmény. Az egész történetet Iris szemszögéből látjuk, aki a legkisebb Hollow lány. Okos, ugyanakkor kicsit magának való, akinek a segítségével nemcsak Greyt találjuk meg, hanem a köztes világot is, ami se nem a mi világunk, se nem a túlvilág. Még annak ellenére is, hogy alapvetően nem szoktam ennyire elvont és sötét köteteket olvasni teljesen a rabja lettem, és az első fejezetektől kezdve azt éreztem, hogy a dermesztő és néhol veszélyes részek ellenére is, hogy magával ragadott, és nem akartam kikerülni ebből a furcsa világból. Akármilyen szokatlan is a hangulata vagy éppen a története, az biztos, hogy nagyon kevés olyan könyv született eddig, mint a Hollow lányok.

Nemcsak a három testvért ismerhetjük meg, hanem azt is, hogy mi történet azon az ominózus napon, amikor eltűnt a 3 lány egy teljes hónapra. Hátborzongató és megmagyarázhatatlan részekben gazdag, ugyanakkor van benne testvéri összefogás, egy csepp szerelem Tyler miatt, veszély, jó sok vér, rothadó virágok, semmihez sem fogható jelenségek, és az a bizonyos sistergés, ami semmi jót nem ígér.

Legjobban úgy tudnám jellemezni a Hollow lányokat, mint egy jelenést, amit látnod és tapasztalnod kell ahhoz, hogy megértsd. Habár nem ez az első regénye az írónőnek, nekem mégis ez volt az első tőle, és nagyon azt érzem, hogy ez a vonal, amit képvisel az teljes mértékben én vagyok. Van benne vadság, szinte olyan, mintha veled együtt lélegezne, hiszen mindent megad, amire vizuálisan szükséged lehet. Illatokat, szagokat, környezet leírásokat és jellemzéseket. Emiatt annyira élő, de egyben hátborzongató is.

Még az elején annyira nem volt világos, hogy mit is olvastam, de miután bekerültem abba a bizonyos kerékbe éreztem azt, hogy ez jó lesz, és nem tévedtem, mert a maga különc módján egy igazi ékkő. Tele van sötétséggel, furcsaságokkal, szemmel el nem hihető dolgokkal, amik mégis megtörténtek, és a jó öreg természetfelettivel, ami még inkább elviszi a regényt a különleges spektrumba.

Ugyanakkor van benne egy kettősség is, hiszen amíg a történet maga hátborzongató, és nem tudod, hogy ugyan hova is tedd, közben mégis szórakoztató és nem akarod letenni. Nem akarod, mert a talány végére kell járnod, segítened kell Irisnak megtalálni Greyt, pontot kell tenned a múltbeli események végére, és ki kell derítened, hogy ki az a titokzatos alak, aki a legkéretlenebb pillanatokban jelenik meg, s akinek Greyre fáj a foga.

A rémisztőbb részek mellett a varázslat dominál még. Hol a múlt egy-egy darabja elevenedett meg előttünk, hol pedig a jelenre fókuszálunk. Nemcsak azt mutatta meg az írónő, hogy honnan indult Grey, Vivi és Iris, hanem azt is, hogy most hol tartanak. Végigkísérhetjük az eseményeket, és a megelevenedett emlékeknek hála egy sokkal nagyobb képet kapunk arról, hogy kik is a lányok. A sötét hangulat és a fantasztikus vonal kéz a kézben segítenek a cselekménynek, és minden egyes fejezetben igazi versenyt futva mutatják meg, hogy lehet ennél sokkal félelmetesebb is a történet. A három lány közül Iris lett a kedvencem, s ez talán annak a ténynek is köszönhető, hogy ő a narrátor, ő az, aki a szemünk előtt nő fel, és esik át egy hatalmas karakterfejlődésen is. Az írónő ráveszi arra, hogy saját döntéseket hozzon, és ösztönzi, hogy lépjen ki a saját magának felállított buborékból, és mentse meg a testvéreit anélkül, hogy bárkit is belerángatna még jobban, mint amennyire amúgy is benne van a slamasztikában. Az biztos, hogy egyhamar nem fogom elfelejteni a Hollow lányokat, már csak azért sem, mert rég éreztem azt olvasás közben, hogy libabőrös leszek, és a baljósabb részek hogyan is képesek megváltoztatni a hangulatot. Hol nyomott, hol bizakodó, s hol pedig félelemmel teli. Ha szeretsz borzongani, és nem riadsz vissza a szokatlanul véres részektől sem, akkor olvasd el Krystal Sutherland Hollow lányok c. regényét.

"A rendkívüli szépség veszélyt jelent. Az extrém szépség halált."

"Hétköznapi este volt egy unalmas utcán. Hétköznapi család voltunk. Aztán egyetlen csapásra megváltozott minden. Valami borzalmas és abszurd dolog történt velünk, és én képtelen voltam visszaemlékezni."

"Mit teszel, ha valaki, akit szeretsz, eltűnik? Ha már minden egyes helyet felforgattál? Mit csinálsz azokban a hosszú órákban, amikben a hiány és az aggodalom súlyként nehezedik rád?"

" - Nem kellene félned az igazságtól. Az felszabadítja az embert, nem?"

"Mindig sötét, veszélyes dolgok történtek a Hollow nővérek körül."

"A nővéreim. A vérem. A bőröm. Az iszonyatos kötelék, amin közösen osztozunk."

"A gyász durva dolgokat tesz az emberrel."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)