Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor (A káosz gyökerei 1.)

" Az idegen vízi szellemként emelkedett ki a tengerből: mezítláb, a testén utazása sebhelyeivel."

*

Egy megosztott világ. 

Egy királynő birodalma örökös nélkül. 

Egy ősi ellenség tudatra ébred. 

Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól – de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak. 

Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi. 

A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll. 

Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.

"Csillagtalan éj lett a világa. Alvás volt ez, és mégsem: határtalan sötétség, amelyben egyetlen lélek lakik. Ezer éven át volt ideláncolva, de végre megmoccant."

Samantha Shannon Csontszüret c. regénye nem ismeretlen a magyar olvasók körében, ugyanakkor nekem ez a sorozat kimaradt, viszont amikor megláttam, hogy jön A Narancsfa-kolostor tudtam, hogy ezt a monstrumot bizony olvasnom kell. Annyira jó volt a megérzésem vele kapcsolatban, hogy a végére hatalmas kedvenc lett, és igaz, hogy kicsivel több, mint egy hétig olvastam, de minden egyes vele töltött pillanatot megért, hiszen egészen lenyűgöző, összetett és baromi olvasmányos, arról nem is beszélve, hogy az írónő egy zseni! Ha esetleg megrémítene a hossza, amit nem csodálnék, ne félj tőle, mert ha elkap magával, akkor úgy fogod érezni, hogy te is a történet részese vagy.

Azon olvasók közé tartozom, akik habár ritkán olvasnak 500 oldalnál hosszabb könyveket, mégis amikor kilépnek ebből a bűvös keretből azt érzik, hogy nagyon is megérte. Eleinte talán egy kicsit nehéznek tűnhet A Narancsfa-kolostor, de ahogy egyre többet olvasol belőle, és ahogy egyre inkább beleveszel a történet sűrűjébe mutatja meg igazán az erejét, és azt, hogy miért is van ekkora sikere ennek a regénynek. Úgy nagyjából az első 100 oldal az igazan vízválasztó, de utána csak úgy szállnak az oldalak. A történet alapvetően 3 megközelítésből íródott, egyrészt Kelet és Nyugat kap szerepet, majd ahogy elhagyjuk az első egységet úgy kap teret Dél is. A világfelépítése egyszerűen lenyűgöző, és minél többet olvastam belőle, annál több inger, reakció és meghökkentő haláleset ért. Nem győztem kapkodni a fejem, és még az is megfordult bennem, hogy bizony fel kéne jegyezni hány karaktert is tesz el láb alól az írónő. Senki sincs biztonságban, és talán emiatt lehet azt mondani, hogy A Narancsfa-kolostor a női Trónok harca. Lendületes, monumentális és az utolsó oldalakig ütős történet. Egy Szent György és a Sárkány történet feminista köntösben, amiben a queer romance is ugyanúgy szerepet kap, mint a mágia és a sárkányok, akik nézőpont kérdésétől függően állnak a jó, illetve a rossz oldalon. 

A kötet maga igencsak masszív, tele van temérdek információval, s olyan mintha a lovagi kor találkozott volna a közel-kelettel, és ennek a nászából született volna meg A Narancsfa-kolostor. Egyik eddigi általam olvasott high fantasy könyvhöz sem tudnám hasonlítani, és nem lepődnék meg, ha egyszer ezt is megfilmesítenék, mint Martin bácsi regényeit. Nagyon ütős a történet, és akik nem riadnak vissza tőle azoknak garantálhatom, hogy hatalmas élmény lesz.

A cselekmény alapvetően 6 részegységből áll, és ezek a részek adják ki a teljes történetet. Minden egység más és más fontos eseményre, karakterre összpontosít, ugyanakkor ezeket szépen össze is fűzi, és megmutatja, hogy minden eseménynek van valamilyen szerepe. Ezek az egységek a Kelet, Nyugat és Dél eseményeit mutatják meg, egy ponton amikor már teljesen összeérnek a szálak és találkoznak azok is, akik eddig más helyen mozogtak, ér el minket a katarzis élménye, és onnantól kezdve nincs megállás.

Sabran, Ead, Loth, Ross, a Narancsfa-kolostor kolostor, privatérek vagy éppen Tané életébe ad betekintést. Láthatjuk a Berethnet ház bukását, a Névtelen felemelkedését, a veszélyeket, a megdöbbentő haláleseteket, egy szerelem kibontakozását, a sárkányokhoz való viszonyulást, a vallást és egy szent küldetést, ami viszi előre a cselekményt. Mindeközben utunkat hol veszélyes kalandok, hol a halál közelsége tarkítja, és nem lehetünk biztosak abban, hogy ki fogja megélni a kötet végét.

Az írónő teljesen lenyűgözött ezzel a regényével, már csak azért is, mert nem kis feladat fenntartani a figyelmet több, mint 800 oldalon keresztül, de Samantha Shannonnak sikerült, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire is élvezhető és szerethető A Narancsfa-kolostor!! Egy igazi kincs a high fantasyk egén. Nagy falat, az igaz, viszont ha jókor olvasod, akkor nem lehet akadály. Eleinte bevallom voltak kétségeim, már csak a mérete miatt is, viszont örülök, hogy belevágtam a fejszémet A káosz gyökerei első részébe.

Amin kicsit meglepődtem az az, hogy habár vannak benne véres részek, de a csata, mint jelenet és monumentum eléggé a háttérbe szorult. Sokkal több harcra és harci jelenetre számítottam már csak a konfliktusok miatt is. Na meg amiatt, hogy A Narancsfa-kolostor egy alapvetően harcos feelinget árasztó regény. A karakterei erősek, önfeláldozóak és ha kell ádázak, nem félnek a haláltól, és a legmeglepőbb pillanatban kapja el őket a végzet. Emellett kapunk egy jó nagy adag meglepetést is, de ami nekem a legjobban tetszett benne az az, ahogyan összeérnek a szálak, és ahogy megmutatja miért is A Narancsfa-kolostor lett a címe és nem olyan, ami jobban fókuszál a sárkányokra.

A világ egy kicsit lassan épül fel, több idő kell neki, mire minden alapot letesz, viszont emiatt egy nagyon komplex, és szinte mindenre kiterjedő cselekményt kapunk. Szépen át lehet látni a kapcsolati rendszert, a Kelet és Nyugat között kibontakozó konfliktus magját, a Névtelen felemelkedésének a miértjeit, és helyileg is nagyobb sugárban mutatja be Shannon a világot. Politikai helyzetek, ármány, cselszövés, árulás és vér keresztezi a karakterek útját. A lassabb építkezés miatt egy sokkal átfogóbb képet ad, mintha 500 oldalon végigrohantunk volna a történeten.

Igen, tudom, hogy eléggé lassan haladtam a kötettel, viszont nem azért, mert idő kellett ahhoz, hogy belelendüljek, hanem azért, mert egy ilyen volumenű könyvnél nem lehet átsietni a részletek felett. Ahogy mondani szokták a fontos dolgok a részletekben rejlenek, és ez nagyon is igaz A Narancsfa-kolostorra. Meg kell ismernünk az alapot ahhoz, hogy élvezni és szeretni tudjuk a történetet. Kellenek az apró információk is, amik később fontosak lesznek, és szükséges az is, hogy ennyire szerteágazó és több szempontos legyen, mert így mindkét félt, jelen esetben minden fél megkapja az esélyt arra, hogy megmutassa magát, és a kötetben elfoglalt helyét.

Sabran és Ead kapcsolata már az elején megtetszett, és vártam, hogy mikor kezd ezzel valamit az írónő, viszont meglepő volt, hogy nem is a romantika része az, ami elnyerte a tetszésemet velük kapcsolatban, hanem az odáig vezető út. Egyfelől felüdülés volt olvasni egy queer romance típusú könyvet, amiben a fantasy elemei dominálnak, illetve úgy gondolom, hogy nagyon jó a kémia kettejük között. Aztán ott van Loth, akivel igencsak együtt tudtam érezni, és drukkoltam neki, hogy legyen értelme a megpróbáltatásainak és a veszteségének. Niclays Roos amolyan fekete bárány a történet szempontjából, egy megszállott, mégis érdekes volt, és ugyanúgy szerettem nyomon kísérni az útját, mint Tané-ét, aki a sárkánylovas titulusa miatt lett kedvenc. Összességében egy nagyon jól kidolgozott, részletes és kalandos regényt kaptam, amit nem lehet elég alaposan olvasni, mert minden egyes új fejezetben csak úgy szállingóznak az új információk, amik építik tovább ezt a fantasztikus világot. Samantha Shannon egy istennő, akitől még szeretnék olvasni. Nagyon nagyon kíváncsi tett A leszálló éj napjára, ami A Narancsfa-kolostor előzménytörténete. Ha te is szereted a nagyobb falatokat, és nem riadsz meg a high fantasyktól sem, akkor olvasd el A Narancsfa-kolostort! Én imádtam, és remélem hasonlóképp fogok érezni A káosz gyökerei 0. részével kapcsolatban is. 

" - Édesanyám mindig azt mondta, télen érdemes rossz híreket kapni, amikor egyébként is sötét minden. Így az ember tavaszra meggyógyulhat"

" - Vannak olyan tények, amelyek jobb, ha rejtve maradnak - magyarázta. - És olyan légvárak is, amelyek legjobb, ha örökre a levegőben maradnak. Az elmondásra váró történetek ígéretet jelentenek. Ilyen az árnyak világa, amelyet nem ismernek sokan."

" - Számíts arra, drágám, hogy csalódni fogsz, mert magának a tettnek gyakorta siralmasan semmi köze az ígérethez!"

" - Duryan úrhölgy! - húzta föl a szemöldökét. - Soha nem a vér jelenti az előrevezető utat, kedvesem."

"A láng azt akarta, hogy engedjék szabadon. Ead gyerekkora óta először idézett egy maréknyi sárkánylángot – vörös volt, akár a nap pirkadatkor –, és a Napórakertbe, az áruló közé vágta."

" - Mindenkiben ott lakik valamiféle árnyék - mondta. - Én egyszerűen elfogadom a tiédet - azzal a gyűrűre helyezte a kezét. - Remélem, te is elfogadod az enyémet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)