2024. február 29., csütörtök

Hercz Júlia: Gyöngy és Rubin


"Elinor Hawkrich nagyokat szökkent, amivel újra meg újra kiváltotta a nyolc évvel idősebb bátyja rosszalló pillantását és zsörtölődését."

*

Romantikus ​nyomozás a misztikus lényekkel teli, 19. század eleji Londonban. 
Elinor azóta tudja, hogy ő csupán ízletes falat a démonok számára, amióta gyermekkorában megtámadták. Felnőve csatlakozott a démonvadászokhoz, ám egy nap holtan találja a mentorát. A nyomok egy rókadémonhoz, Lord Merryweatherhöz vezetnek. Elinor bosszútól és félelemtől hajtva saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. 
Shin, Merryweather bárója sosem tudott ellenállni a nőknek, főleg az olyanoknak, akik a legelképesztőbb indokokkal csábítják légyottra. Ám arra nem számított, hogy épp egy bárókisasszony akarja megölni… Már azt tervezi, miképp is fogja behajtani az elmaradt éjszakát, amikor azzal szembesül, hogy gyilkossággal vádolják, és csupán négy hetet kap ártatlansága bizonyítására. És ha mindez nem lenne elég, a kisasszonyról kiderül: nemcsak ismerte az áldozatot, hanem ő a gyöngy, akinek a szívét fel kellene falnia, majd kivonni belőle az esszenciát, hogy segíthesse az otthonvilágában maradtakat. 
Vajon be tudja bizonyítani az ártatlanságát? Megtalálják az igazi gyilkost? És mi lesz Elinorral? Meghal, vagy sikerül megszabadulnia az átoktól, ami egész eddigi életét beárnyékolta? 



"Veszélyes és vonzó. Bármelyik nő a rabjává válna… Nem is kell elcsábítanom! Megteszi ő, helyettem. Csak hagynom kell magam… Természetesen úgy, hogy józan maradok. Nem fogok bedőlni a démoni ármánynak, mivel pontosan tudom, mi ez valójában."


Megtudtam, hogy jön Shin könyve, és szó szerint madarat lehetett velem fogatni!! Eddig ez a kedvenc könyvem az írónőtől, és egyszerűen minden megvolt benne, ami egy jó régenskori fantasy történethez kell. Enemies to lovers, ember lány x rókadémon, érzelmek, múltbéli traumák, necces helyzetek, egy egyedülálló világ, megannyi izgalom és az elmaradhatatlan Hercz Júlia varázs. Amikor anno elkezdtem olvasni az írónőtől nem gondoltam volna, hogy ekkora szerelem lesz ez a sorozata, viszont az a helyzet, hogy imádom, és az egyik legkedvesebb a szívemnek. Az ilyen könyvek miatt szeretem, hogy beszélek magyarul, és nem maradok ki a FOKA tagok életéből!!

Úgy érzem, hogy minél többet olvasok ebből a sorozatból annál nagyobb lesz a rajongásom iránta. Továbbá egyre jobbak, izgalmasabbak és szívhez szólóbbak a részek, na meg egyre jobban ki is nyílik előttünk a világ, a FOKA működése, és minden egyes új résszel egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy a világ minden szegletét megismerjük és megszeressük. Nem csak egy újabb tag történetét kapjuk meg, hanem annál jóval többet. Töretlen az imádatom, és a Gyöngy és Rubin kapcsán azt érzem, hogy az írónő nemcsak újból megmutatta, hogy mit tud, de miatta új kedvenc könyvet, illetve könyves párt is avattam. Nem tudom megunni az enemies to lovers típusú történeteket, de azokat sem, amiben két különböző faj szerelme kap hangsúlyt. Shin egy rókadémon, egy agyafúrt, ugyanakkor ádáz és gonosz lény, de valóban ez lenne Shin? Elinor szerint mindenképp. A történet elindul egy olyan vonalon, amit aztán szépen átír, és megmutatja, hogy lesz a gyűlöletből és előítéletből valami sokkal több, sokkal nemesebb. Nagyjából volt egyfajta elképzelésem, hogy milyen történetet szeretnék Shinnek, viszont még így is teljesen felülmúlta a Gyöngy és Rubin az elképzeléseimet!! Sokkal többet adott, mint vártam, s hiába hasonló a kötet felépítése, mint az előző kettőé, mégis van benne egyediség, veszély és egy perzselő szerelem. 

A régenskori Angliában járunk helyileg, így az adott korhoz igazodik a cselekmény, de hagyja, hogy a démonok világa beszivárogjon, és megmutassa, hogy mi mindent lehet kihozni ebből a világból. Akik ismernek azok tudják, hogy élek-halok a tiltott szerelmekért, a 'he falls first' típusú romantikus történetekért, és a Gyöngy és Rubin pont ilyen. A démont rakja össze a démonvadásszal, az előítéleteket a valóság egy darabjával, és az érzelmeket a józan ésszel.

Amíg a kötet eleje viszonylag lassan épül fel, addig a közepe táján csak úgy begyorsít, és nincs az a robogó vonat, ami megállíthatná. Elkezdjük megismerni a cselekmény magját, a karaktereket, az ominózus pillanatokat, amik elvezetik Elinort Shinhez, majd jönnek az elsöprő, néhol izgalmakban és veszélyben gazdag részek, aztán mire feleszmélünk már ott tartunk, hogy mindenki veszélyben van, és majd kiugrik a szívünk a helyéről.

A történelmi fantasy rajongóinak szerintem nem kell bemutatnom az 1810-es évek Angliáját, azt a normát, amit e kor képvisel, viszont azt fontosnak tartom kiemelni, hogy milyen jól játszott az írónő ezekkel az eszközökkel. Eleinte az utálat és a másik megítélésén van a hangsúly. Az ember-alakváltó konfliktuson, majd jönnek a finom érintések, a sorsdöntő lépések, és mire kettőt pislogtam már teljesen belevesztem a cselekménybe, és alig vártam, hogy még többet tudjak meg.

Nemcsak a kor és a történet egésze nyűgözött le, hanem bizony a karakterek is. Nagyon érdekelt már az előző részekben is Shin, viszont nem számítottam arra, hogy majd ilyen hamar le fog venni a lábamról ez a jóképű, markáns és szoknyapecér róka démon. Az írónő annyira jól összerakta, és olyan szépen (meg néha csúnyán) játszott az alvilági vonallal, hogy nem tudtam sírjak vagy örüljek, hogy a világ e szegletét is jobban megismerhettem.

Elinor Shinnel szemben az elején annyira nem volt szimpatikus. Egy buta lánynak gondoltam, aki előítéletes, aki megy a saját feje után, de bebizonyította, hogy méltó Shin szerelmére, és nem az a szokványos női karakter, mint akikkel lehet találkozni a fantasy könyvekben. A megcsömörlött udvarlási kísérletek kifejezetten szórakoztattak, és nagyon jót nevettem a különböző kísérleteken, na meg azon, ahogy Elinor saját magának is hazudva ellenállt a mi jóképű rókadémonunknak.

De ami igazán feltette számomra az i-re a pontot, az maga a romantika. Hölgyeim és uraim, Merryweather bárója jött, látott, tarolt és győzött. Az adok-kapok helyzetek, az enemies to lovers szál, az érzelmek kibontakozása, majd azok megélése, az apró érintések és gesztusok, a tagadás, majd a beismerés fázisa, illetve folytonos ellenkezés és ellenállás adták meg a végső dőfést, és a Gyöngy és Rubin lett a No.1 kedvencem. Ilyen egy tökéletesen felépített ellentéteken alapuló szerelmi történet!!

A hate to love szál miatt örök hálám az írónőnek. Nem elég, hogy végre Shin kapta a főszerepet, még a legjobb trope-okat is beletette. Ezeken felül a Fátyol mögötti világ is sokkal kézzelfoghatóbb távolságba került, s habár ezek a részek tele vannak kínzással, veszéllyel, és a szabad akarat elvesztésével, mégsem éreztem azt, hogy ne illenének bele a cselekménybe. Sokkal nagyobb a tét, mint eddig, és végre a démonok világát is megtapasztalhattuk. A Gyöngy és Rubin egy igencsak izgalmas, ugyanakkor démoni kalandokban gazdag LETEHETETLEN történet!! A nyomozás, a szócsaták, na meg a múlt koronázta csak úgy igazán meg az élményt, amit e könyvnek az olvasása adott. Hercz Júlia egy zseni, akinek az utóbbi évek egyik legjobb sorozatát köszönhetem. Igaz, hogy azt mondom, hogy sorozat meg minimálisan összefüggenek a részek, viszont önmagukban is megállják a helyüket, így ha nem szeretnél új sorozatba kezdeni viszont érdekel, hogy miért zengek konkrétan ódákat erről a könyvről, akkor nyugodt szívvel elkezdhetitek. Az biztos, hogy aki egyszer belép az Arany és Ónix világába, az nem fog tudni szabadulni tőle, és minden egyes távol töltött pillanat igazi kínszenvedés lesz akárcsak Shin számára az, hogy Elinort ő sodorta veszélybe, és neki kell áldozatokat hoznia, azért, hogy a szerelmét ne érje bántalom. Most komolyan, miért nem tudok úgy olvasni egy könyvet, hogy ne essek fülig bele a férfi főszereplőbe? Shin teljesen az ujjai közé csavart, és ha megjelenne előttem már mennék is vele a 19. századi Angliába, nem érdekelne, hogy démon, hiszen Shinről van szó!!

"Az ajka a férfi szájához ért. Puha melegség, amitől egyszerre többre vágyott. Hogy közelebb kerüljön a férfihoz, hogy átölelje a derekát. A szíve akkorát dobbant, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Egyszeriben ráébredt, hogy mit tett."

" - Ha nem vagyok erős, akkor csak préda vagyok, amit azonnal kiszimatolnak, és szétcincálnak."

"Igen, a nő határozottan zaklatott a közelségétől. Ami nem meglepő, hiszen tudja, hogy fel akarja falni. Bizonyára a bárányt is félelem járja át, ha a farkas tanyázik mellette."

" - Elinor, drága! 
- Nem vagyok a drágája. 
- Még nem, még nem… de csak egy parti, és már ölelhetem és csókolhatom, ahol csak szeretném. Ugye, ön is vágyik rá? 
- Inkább ragadjanak el a démonok!"

"–  - Te egy vadásszal dolgozol? Mióta? - Cian úgy meredt rá, hogy Shin fejében az fordult meg, a tündér szeme most fog kipottyanni a koponyájából."




🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Grace Draven: Szellemkirály (Lidérc királyok 2.)

  "Amikor Kirgipa beleegyezett a megtisztelő feladatba, hogy a trónörökös legkisebb lányának a pótdadája lesz, arra nem számított, hogy...