Mia Sosa: Oltári ramazúri

" Csak egyetlen ésszerű magyarázat van arra, hogyan csöppentem ebbe a jelenetbe: el vagyok átkozva."

*

Néhány héttel azelőtt, hogy elhagyná Washingtont a szebb kilátások reményében, Solange Pereirát esküvőszervező unokatestvére megkéri, hogy segítsen neki egy random pár nagy napján. Könnyű meló…, egészen addig, amíg Solange tanúja nem lesz egy olyan helyzetnek, ami meggyőzi arról, hogy a két fiatal nem egymásnak lett teremtve. Mit tehet egy vérbeli romantikus? Természetesen meghiúsítja az esküvőt, és gondoskodik róla, hogy a gyanútlan vőlegény ne kövesse el élete legnagyobb hibáját. 

Dean Chapman a füstbe ment esküvő után a munkahelyén fontos megbízást kap, de csak egy feltétellel: ha fel tud mutatni egy komoly barátnőt. A kiszemelt lány belemegy a játékba, elkezdődik hát a kamurandizás. 

Az egész románc csak színjáték, kizárt, hogy két ennyire különböző ember tényleg egymásba szeressen, igaz?

" - Édesanyám egyszer azt mondta nekem, hogy azok a dolgok a legértékesebbek, amelyeket a legjobban félünk elveszíteni."

Tavaly nagy kedvencem lett A legrosszabb esküvői tanú, így biztos voltam benne, hogy szeretnék még olvasni az írónőtől. Nagyon tetszik az a könnyed, vicces, sziporkázó stílus, amit képvisel. Az Oltári ramazúri minden várakozásomat felülmúlta, és még jobban is tetszett, mint A legrosszabb esküvői tanú. Ahogy azt a borító is mutatja megint egy esküvővel kezdődik minden, és őszintén én még ennyit romantikus vígjátékon nem nevettem. Olyan volt olvasni, mintha leültem volna popcornnal a kezemben filmet nézni.

A lehető legjobb választás kézbe venni az Oltári ramazúrit, mert felettébb kikapcsol, szórakoztat és szinte el is feledteti veled, hogy olvasol. Belekezdesz és elveszel benne. Olyan, mint egy édes torta, amit az utolsó falatokig ízlelgetsz, és alig várod, hogy még egy szeletet ehess belőle. Vicces, romantikus és tele van olyan pillanatokkal, amik mosolyt csalnak az arcodra. Nagyon szerettem, és ezennel fel is került Mia Sosa a kedvenc romantikus könyveket író szerzőim listájára. Igazán bohókás és élvezetes az Oltári ramazúri. A karakterei imádnivalóak, képtelenség nem megszeretni őket, és ami engem illet szívesen megismerném a tiákat, mert egyszerűen fantasztikusan hangzanak. Solange és Dean találkozása nem mindennapi, ugyanakkor nagyon illik ez a találkozás Solange karakteréhez, aki csak úgy habzsolja az életet, felemelő társaság, és képes mindenki arcára mosolyt csalni. Míg ezzel szemben Dean mindent eltervez előre, és egy bizony forgatókönyv szerint éli az életét. De mi történik akkor, ha az előre eltervezés találkozik a viharként tomboló, életvidám Solange-zsal, és meghiúsul a mindenki által várt esküvő? Olvasd el az Oltári ramazúrit, és kiderül. Nem az a szokványos romkom, ugyanakkor pont ez a szépsége. Mia Sosa egy istennő, aki a brazil kultúrát, szokásokat és életvitelt keveri a komolysággal, az üzleti élettel és egy cseppnyi bonyodalommal.

A kötet egyből belecsöppent minket egy esküvőbe, és már ekkor érezhető, hogy itt bizony kő-kövön nem fog maradni. Solange hozza a formáját, megmutatja, hogy mit is várhatunk tőle a továbbiakban, és Dean ha csak pár pillanatig is, de elveti a komoly, megfontolt férfi karakterét, aki a gyermekkora miatt nem akar érzelmekkel teli kapcsolatot, és szíve szerint forgatókönyvszerűen élné le az életét. Aztán felbukkan Solange, és minden a feje tetejére áll.

Jönnek a bonyodalmak, azok a bizonyos vicces pillanatok, egy kamu kapcsolat, only one bed trope, és eközben valahol a megfontolt Dean elkezd érezni, kételkedni kezd az általa felállított tökéletes élet képében, és igazából innen indul be a cselekmény. Nemcsak egy újabb romantikus történet, hanem van mondanivalója is. Persze a végkimenetel nem meglepetés, ugyanakkor tökéletesen kikapcsol, és megmutatja, hogy mi minden van még Mia Sosában.

A karakterek ennél különbözőbbek nem is lehetnének, igazi opposites attract típusú szerelmes történet. Ami engem illet én imádom, ha az ellentétek tényleg vonzzák egymást, és szépen lassan kiderül, hogy nem is annyira különbözőek, és az érzelmek is erősek, csak úgy tombolnak, és alig várják, hogy végre igazán elszabadulhassanak. A fake dating trope számomra az egyik leg-leg, van valami egészen lebilincselő benne, és én nem tudom megunni, spoiler: az Oltári ramazúri alatt sem untam meg, sőt...

Az Oltári ramazúrinak nagyon jól áll ez az álkapcsolatos szál, sőt meg merem kockáztatni, hogy javarészt emiatt szerettem meg annyira a kötetet. Vigyorogtam, mint egy idióta, közben jókat nevettem, és nemcsak új ételeket ismerhettem meg, amikre csöpöghetett a nyálam, hanem egy új kultúrát is megmutatott. Imádom, ha a szerelem és a kultúra találkozik, mert akkor biztos lehetek benne, hogy jól fogom érezni magam közbe.

Az only one bed trope a legjobb eszköz ahhoz, hogy felperzselje és kicsit kibillentse a karaktereket a megszokottból. A mi esetünkben pont jókor jött, hiszen adott egyfajta intimitást, és az sem elhanyagolandó tény, hogy emiatt lett pikáns, kicsit érzékibb, mint addig volt a cselekmény. Adott neki egyfajta 🌶️🌶️🌶️ felütést, és hát az a helyzet, hogy ezeket a részeket is nagyon szerettem.

A már meglévő bonyodalmak, és fake dating mellett kapunk bőven még több drámát, megoldandó helyzeteket, kínos szituációkat, de mindezt úgy, hogy közben könnyed a történet hangulata, és nincs meg benned az, hogy más akar lenni, mint ami. Az Oltári ramazúri alapvetően egy szórakoztató romkom típusú szerelmes regény, tele az élet történéseivel, döntésekkel, a múlt árnyával, és az elköteleződés iránti félelemmel Dean oldaláról.

Emellett nagyon cuki is. Nemcsak a borítója rózsaszín, habos-babos, hanem a történet is. Viszont ez nem jelenti azt, hogy csupa móka és kacagás a cselekménye, mert nem. Ugyanakkor a karakterek, főleg Solange megmutatja, hogy lehet nagy falatokkal is élni az életet, és nem baj, ha nincs minden előre megtervezve. Dean a kötet végére kevésbé szabálykövető, és végre nem az a 'mindent megtervezek' pasi. Tetszett, hogy ha lassan is, de az írónő szépen kicsalogatta a csigaházából, és megmutatta neki, hogy mi minden rejlik az eltervezett életen kívül. Solange és Dean párosa sziporkázó, érzelmes, és nem utolsó sorban megtanít arra, hogy ne félj élni az életed, és nem baj, ha nem minden úgy alakul, ahogy azt te kigondoltad. A történet vége igazán viccesre sikeredett, és még ha kicsit gyors is volt, én még úgy maradtam volna jó pár fejezet erejéig még a cselekményben. A lehető legjobbkor talált meg magának az Oltári ramazúri, én úgy érzem. Ha szeretnél egy igazán életszagú, romantikus, de nem annyira klisés történetet olvasni, akkor vedd kézbe az Oltári ramazúrit, mert nagyon jó az írónő stílusa, és a könnyed hangulatával szórakoztat, és kikapcsol a kötet.

" - Ne próbáld megfejteni, hogy hová illek az élettervedbe! Nem illek bele. És ez rendben is van."

" - Tudod, szerintem minél fontosabb számunkra valami, annál inkább úgy érezzük, hogy veszítünk, ha nem jön össze."

"Nem túlzás várni egy kapcsolatra valakivel, aki száz százalékig beleadja önmagát; ezt érdemlem. Inkább vagyok egyedül, mint olyasvalakivel, aki nem hajlandó teljes szívéből szeretni engem."

"Elegem van az érzelmileg elérhetetlen férfiakból, akik a kapcsolatokat csak egy bejegyzésnek tekintik az önéletrajzukban."

"Sok féle család létezik. Olyan, amelyikbe beleszületsz, olyan, amelyre később találsz rá az életed során."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)