Jane Austen: Büszkeség és balítélet

 "Egyetemesen elismert igazság, hogy egy dúsgazdag, nőtlen férfinak okvetlenül szüksége van feleségre."

*

Szerelmek ​és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit… Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

" - Ne előkelő hölgynek tekintsen, kinek feltett szándéka meggyötörni önt, hanem értelmes lénynek, akinek ami a szívén, az a száján."

Szerintem azon kevesek közé tartozok, akiknek nem volt középiskolában kötelező olvasmány a Büszkeség és balítélet, így nem is olvastam akkor, viszont mindenképp sort szerettem volna keríteni erre a klasszikusra, mert egyfelől nagyon jókat hallottam róla, másfelől meg baromi kíváncsi is voltam. Jane Austen tollából már olvastam, úgy vágtam bele az olvasásba, hogy magasak az elvárásaim, és szerencsére be is igazolódott a kötethez fűzött reményem, mert nagyon szerettem és már értem, hogy miért lett ez a klasszikus oly sokak kedvence.

Alapvetően nagyon szeretem a 19. századi irodalmat, főleg az olyan műremekeket, mint a Büszkeség és balítélet. Közel áll hozzám a kor, és úgy érzem, hogy nem lehet megunni. Jane Austen nem véletlenül lett sikeres, és nem véletlenül maradtak fenn az írásai sem az utókor számára. A Büszkeség és balítélet egy örök klasszikus, amit sosem késő kézbe venni, és elmerülni a 19. századi társadalom normáiban, illetve magában Angliában. Ad egyfajta képet, hogy milyen is volt ekkor az élet, és milyen problémákkal küzdöttek az akkori nők, gondolok itt elsősorban a házasságra, mint szentélyre és az erkölcsösségre. Hiába 19. századi az írás, mégis úgy gondolom, hogy megállja a helyét a mai világban is, és képes minden életszakaszban egy új oldalát mutatni a történetnek. Más, amikor az ember még csak keresi önmagát és úgy olvassa, ugyanakkor más érzést ad akkor is, amikor már benőtt a feje lágya, megkomolyodik és más köntösben látja a világot, mint addig. A Büszkeség és balítélet valóban egy örök szerelmes-romantikus történet, mindennek az alapja, hiszen ha alaposan megnézzük akkor az enemies to lovers zsáner egyik legrégebbi alkotása. 

Itt elindult valami egészen különleges, ami sok írót és írónőt megihletett, s mára az egyik legkedveltebb zsánerré nőtte ki magát, de nem szabad elfelejteni, hogy az egyik legelső írás a Büszkeség és balítélet volt. Talán emiatt, talán az írónő stílusa miatt, de az biztos, hogy nagyon megkedveltem a kötetet, a karaktereket, illetve a cselekmény egészét, és örülök, hogy egy olyan időszakban talált meg magának a történet, amikor tudtam értékelni azt, és amikor azt éreztem, hogy pont erre van szükségem.

Már az első fejezetekben megismerhetjük Elizabeth Bennetet, aki egy nagyon okos, kedves lány. Imádtam azt, ahogy gondolkodott, s még ha néha túlságosan is kedves volt, akkor is azt éreztem, hogy minden helyzetből képes lesz jól kijönni. Bátor, olyan női hősnő, aki nem fél kiállni az igaza mellett, és bármikor képes a makacsságával bárkit meggyőzni az igazáról. A műveltségével kevés karakter vetekedhet, és az érzelmi megnyilvánulásai is csak azt mutatták, hogy mennyire is helyén van az esze. A Bennett család talán egyik legkiemelkedőbb tagja.

Nagyon közel került a szívemhez a karaktere, és a kötet alatt végig a szívemen hordoztam a sorsát. Izgultam érte rendesen, s habár nagyvonalakban megvolt, hogy miről is szól a Büszkeség és balítélet, illetve, hogy mi és ki lesz a vége, mégis teljesen más élményt adott az, hogy láthattam a lelki szemeim előtt ergo felnőni Elizabeth-et, és meglátni azt a pillanatot, amikor az ő és Mr. Darcy sorsa is örökre megpecsételődött.

S ha már szóba került Mr. Darcy muszáj elmondanom, hogy alapesetben odáig vagyok az ilyen jellegű morcos karakterekért, ugyanakkor kellett egy kis idő, mire megnyert magának a történetünk főhőse. Láttam benne a fantáziát, viszont nem jött el egyből a katarzis, és nem mondtam azt, hogy igen, mindent értek, de persze a végére az összes kis darab a helyére került, és valóban van alapja a Darcy körüli rajongásnak.

Talán a Büszkeség és balítélet az egyik legjobb példa arra, hogy ha nem is elsőre, de a szerelem bizony utat tör magának, még akkor is, ha te nem akarod és nem vagy felkészülve rá. A szerelmet nem érdekli a pökkhendi stílus, sem pedig azt, hogy te mit akarsz. Jane Austen bebizonyította, hogy ha két embernek egymásra kell találnia, akkor egymásra is fognak, és mindenki életébe be fog toppanni az a bizonyos Mr. Darcy!! Úgyhogy csajok, ne adjátok fel!!

Magát a történetet nagyon élveztem, és rettenetesen bánom, hogy csak most került a kezeim közé a kötet, mert az a helyzet, hogy ha előbb megismerem Elizabeth és Darcy párosát, akkor sokkal magasabb lenne a mércém, már ami a könyves párosokat illeti. A történet egésze felettébb szórakoztató, vannak viccesebb pillanatai is, ugyanúgy mint komolyabbak, de az biztos, hogy szuper kikapcsolódást nyújt, és elindít egy olyan úton, ami elvezet oda, hogy még több klasszikust akarj olvasni, és ne elégedj meg azzal, hogy ha valami kötelező, akkor az biztos rossz és unalmas. A Büszkeség és balítélet az egyik legjobb ellenpélda, hogy bizony ez nem így van.

A karakterek, illetve a cselekmény mellett, ami engem teljesen levett a lábamról az az írásmód. Már szerencsém volt az Értelem és érzelemhez, s ott is a stílus volt az, ami először levett a lábamról. Nagyon bíztam benne, hogy a Büszkeség és balítélet is hasonlóképp fog tetszeni, de az a helyzet, hogy még az Értelem és érzelmet is felülmúlta számomra. Jane Austen nagyon magasra tette a lécet, de örülök, hogy megugrotta és bebizonyította számomra, hogy az egyik, ha nem a legjobb, legkedvelhetőbb és legszórakoztatóbb klasszikus az a Büszkeség és balítélet. Nem mondom, hogy nem fogadnék el egy dölyfös Mr. Darcyt, de az is biztos, hogy jól meg kellene nevelnem ahhoz, hogy ne akarjam az első pillanatban kitekerni a nyakát, mert akármennyire is megkedveltem a végére, azért azt nem tudom elnézni neki, hogy az elején nagyon bicskanyitogató volt a stílusa. Már abból is látszik, hogy kiemelkedő a Büszkeség és balítélet, hogy valódi érzéseket vált ki az olvasóiból. Egyfelől hatalmas szeretetet Elizabeth iránt, majd Mr. Darcy jól elbizonytalanít, utána meg jön a villanykörte érzés, hogy igen, most már mindent értek. Teljesen megérte elolvasni Jane Austen regényét, és örülök, hogy ezt egy ennyire szemmel is látható, gyönyörű kötettel tehettem meg. Ha még nem olvastad a Büszkeség és balítéletet, de szereted az enemies to lovers típusú szerelmeket, akkor itt az idő, hogy megismerd a zsáner anyját. Ígérem, nem fogsz csalódni benne!!

" - Maradt volna inkább otthon! - kiáltotta Elizabeth. - A szándéka talán jó volt, de ilyen bajban az ember nem kíváncsi a szomszédokra. Segíteni nem tudnak, a részvétükből meg nem kérünk. Üljenek csak diadalt otthon, és legyenek boldogok!"

"Elhanyagolni egy ilyen leányt, és majomszeretetből mindent elnézni neki - milyen fájdalmasan érezte most Elizabeth a nevelés hibáit!"

"A legutolsó estét is ott töltötték, s őladysége ismét aprólékosan kérdezősködött utazásuk iránt, tanácsokat adott, hogyan kell csomagolni, s oly erőszakosan fejtette ki a női ruhák összehajtásának egyetlen helyes módját, hogy hazatérésük után Maria jobbnak látta, ha újból elvégzi egész délelőtti munkáját, és elölről kezdi a csomagolást."

"Kellemesnek találni egy olyan embert, akit gyűlölni akarunk! Ilyen rosszat ne kívánj nekem!"

" - Az ön hibája tehát az a hajlam, hogy mindenkit gyűlöljön. 

- Az öné viszont az - felelte Darcy mosolyogva -, hogy szándékosan félreérti az embereket."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)