M. L. Eperke: Az Ősi Bizottság (Az Ősi erők gyermekei 2.)

 "Egy távoli időben, amikor még minden a kezdeténél járt, volt egy magányos bolygó, amely egyedül, üresen létezett."

*

Amélia ​kénytelen egy távoli farmon új életet kezdeni, ahol megpróbál elrejtőzni a világ és talán még önmaga elől is. Ám a múltja nem hagyja nyugodni. Hamarosan újra szembe kell néznie a tettei következményével… 

Az igazság felszínre tör: Amélia nem ember, nem is volt az soha. A lány nem gondolta volna, hogy a sors ekkora próbatétel elé állítja. A visszafordíthatatlan veszteségek miatt az Ősi Bizottság rettentő ítéletére számíthat. 

Az Ősi erők gyermekei második kötetében főszereplőnk élete újabb káosz felé tart, és a történet olyan baljós fordulatot vesz, amelyre senki sem számít. Améliát és Damient elrabolják, kegyetlenül szétválasztva őket. 

A sors azonban új szövetségest hoz a lány életébe, aki talán segíthet szorult helyzetükön. A fiú a Bizottság egyik tagjának leszármazottja; a lány régi barátja, aki úgy tűnik bármit megtesz érte. Ő is rendkívüli képességekkel bír, amelyek még az Ősi Bizottság tagjaiból is félelmet váltanak ki. 

Alex elsődleges célja megvédeni Améliát. De van még valami, ami a cselekedeteit motiválja. 

Vajon képes lesz Amélia és a körülötte kovácsolódó csapat megbirkózni az új megpróbáltatásokkal? Damien hogyan viszonyul majd Alexhez, aki egyszerre tűnik barátnak és ellenségnek? Damien ereje elegendő lehet, hogy megmentse a lányt? És a legfontosabb kérdés: vajon képes lesz-e Amélia szembenézni újra a múltjával, és küzdeni a jövőjéért?

"Nem kell egy új világot megismerned ahhoz, hogy változtass, csakis akaraterő."

Az Ősi erők gyermekei után nagyon vártam Az Ősi Bizottságot, már csak azért is, mert tudnom kellett, hogy mégis mi történik a továbbiakban Améliával, Damiennel, Lucienne-nel, és hova is fut ki a világ, mi lesz belőle, mikor nyílik meg nekünk jobban, és mikor dobja le azt a bizonyos bombát, amire nem számítunk.

Az Ősi Bizottság nem okozott csalódást, sőt egyenesen imádtam. Egy igazán remek YA fantasy kötettel van dolgunk, ami felettébb olvastatja magát, könnyed a nyelvezete és megkapó a stílusa. A kötet pontosan ott folytatódik, ahol az első rész félbeszakadt. Szépen felveszi a fonalat, és Eperke úgy folytatja ezt a részt, mintha nem telt volna el jó sok idő a várakozással, amíg a kezeink között tudhattuk ezt a második részt. Míg a kötet eleje úgymond lightosabb, addig a közepétől egyre izgalmasabb, akciódúsabb, és tele van meglepetéssel. Imádtam, ahogy szépen, az elejétől építette fel a cselekményt, és hagyott időt nekünk arra, hogy jobban megismerjük a megálmodott világot, hogy sokkal közelebbinek érezzük magunkhoz az Ősi Erőket. A kötet eleje olyan, mintha egy mese lenne. Egy mese, ami elmondja nekünk az Ősiknek a keletkezését, és kapcsolatát a Földdel. Kifejezetten tetszett, hogy ezzel indít, mert így csak még inkább felcsigázott, és minél előbb találkozni akartam velük. Egy igazán jól megírt fantasy történettel mindig le lehet venni a lábamról, és M. L. Eperke sorozata pont ilyen. Ritkán olvasok magyar szerzők tollából származó fantasy írásokat, de Eperke újfent bebizonyította, hogy miért is érdemes olvasni tőle. Nemcsak a borító kápráztat el, hanem a történet maga is levesz a lábadról, az illusztrációkról nem is beszélve, amik az én személyes kedvenceim.

Igaz, hogy Eperke még nagyon fiatal, viszont már most érződik egy erős hang, ami végigkíséri a történetet, és megmutatja, hogy kicsiny hazánkban is élnek tehetséges írók. Eperke az egyik ilyen. Tudom, hogy kicsit (nagyon) elfogult vagyok, de annyira szeretem ezt a sorozatot. Megvan benne minden, de tényleg minden, ami egy jó ifjúsági fantasyhoz kell: szerethető karakterek, kellő veszély és kaland, egy cseppnyi szerelem, egy srác, aki Mentának becézi Améliát, és egy világ, ami alig várja, hogy bekebelezhessen.

Míg az első része a sorozatnak a bevezető, amiben az események tekintetében nem történik annyira sok minden, tényleg lightos a cselekmény, addig Az Ősi Bizottságban fordul a kocka, és bemutatja magát a sötétség, a komolyabb és komorabb pillanatok, a nagyobb egész érzése és az, hogy ez a történet jóval több, mint Amélia megismerkedése a valódi énjével, a képességeivel és azzal a világgal, amiben eleve mozognia kellett volna idáig is.

A megszokott karakterek mellett újak is tiszteletüket teszik, akik a morális érték szerint megkérdőjelezhetőek, van egy céljuk, amiért bármit megtennének, mégis izgalommal és meglepő fordulatokkal vértezik fel a cselekményt. Egyrészt megismerhetjük Alexet, akit én személy szerint nagyon megkedveltem, szívesen olvasnék még róla, másrészt pedig nagyon meg is sajnáltam, mert a saját családja taszította ki magából a tökéletlensége miatt.

Amélia Az Ősi Bizottságban megismerheti, hogy milyen is az, ha a tetteknek következménye van, és nem várt fordulatokkal kell szembesülnie. Megismeri a nagyobb kép egy szeletét, és újra együtt izgulhatjuk vele végig a kötetet. Szerintem Amélia egy nagyon kedvelhető, erős lány, akiben nagy a potenciál, viszont meg kell tanulnia használnia az erejét, mert rossz kezekben igazi pusztításra képes.

A romantika része a történetnek PG12, vagyis megmaradunk az ifjúsági vonalon, viszont így is tök aranyos, főleg azok a részek, amikor Damien Mentának szólítja Améliát. Teljesen elolvadtam, és lehet, hogy ezeket a részeket zöld jelölővel be is jelöltem, hogy ha rossz kedvem lesz, akkor vissza tudjam olvasni, mert az a helyzet, hogy nem egyszer csalt mosolyt az arcomra ez a becenév. Eperke nem tudod, hogy mit tettél ezzel, de a Menta felér ezer darlinggal és sweethearttal!!

Míg az első részben Lucienne is hangsúlyosabb, addig ebben a másodikban Amélia, és mellette úgy érzem Alex a hangsúlyos. A múlt egy darabja is megelevenedik előttünk miattuk, és szerettem ezeket a visszaemlékezéseket olvasni, mert jó volt látni a kezdeteket, azt, hogy hol is kezdődött Menta és Alex kapcsolata, és mi vezette el Alexet oda, ahova. Spoiler nélkül ennyit tudok csak mondani, de talán még azt hozzátehetem, hogy Alex képes lesz nem egyszer meglepetést okozni már csak azért is, mert ad egyfajta hangulatot a kötetnek.

Ami magát a cselekményt illeti, végig nagyon izgalmas. A kellő helyeken jönnek elő a csavarok, vagy éppen szembesülünk egy új helyzettel, ami megoldásra vár. Különösen jól áll a kötetnek, hogy minden egyes fejezetnek van egy címe, ami előrevetíti, hogy min is lesz a fókusz, és ha jobban belegondolok, akkor minden egyes fejezetnek célja van, semmi sem történik ok nélkül, és még ha az elején nem is tűnik fel, ígérem a végére minden értelmet fog nyerni, és Amélia ereje is remélem, hogy a további részekben még inkább ki fog forrni, és ereje teljében folytathatja Az Ősi erők gyermekei sorozatot. Ha nagyon tömör szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy Az Ősi Bizottság egy utazás kezdete, ami merően eltér az első résztől, amiben még csak ismerkedtünk a karakterekkel, a világgal és a képességek meglétével. Az Ősi Bizottság egy olyan kaland első állomása, amiből remélem még nagyon sok lesz, és ami újra megmutatta, hogy milyen csúnya dolog is függővéggel zárni a kötetet, ugye kedves Eperke?! Olvassátok és szeressétek ti is ezt a csupaszív lány által írt sorozatot, mert nagyon megéri. Tökéletes kikapcsolódást nyújt, izgalmas, kalandos és biztos lehetsz benne, hogy egy percre sem ülepszik le a cselekmény, és akkor is képes meglepni, amikor nem számítanál rá.

"Hogy mikor zárta őt be a szívébe, nem tudta pontosan, csak azt, hogy a fejében a képzeletbeli polca sosem volt fényesebb, sosem volt rendezettebb. Mennyi időt elvesztegetett, mennyi felesleges időt, hogy rendbe szedje mit is érez pontosan."

" - Talán túlságosan megkedveltél - suttogta Damien, megint teljesen más hangsúlyban, mint fél perce. - Vagy talán én kedveltelek meg túlságosan."

" - Jaj, Menta. Hagyd ezt abba. Ne nézz így rám - morgott, majd elengedte a lány kezét."

"A remény egy pimasz kis érzelem. Befurakodik a gondolatok legmélyebb bugyraiba, majd kényelembe helyezi magát és lebeszél a valódi tettekről, érdektelenné tesz a világban zajló dolgokkal kapcsolatban."

"Minden nap rólad álmodok. Remélem, te is valami szépet álmodsz."

"A légzésed útmutatás, a figyelmed segítség, de az elméd a vezető."

"Minden okkal történik, és ezeknek a megértése is későbbre tolódik. A remény egy pimasz kis érzelem. Befurakodik a gondolatok legmélyebb bugyraiba, majd kényelembe helyezi magát és lebeszél a valódi tettekről, érdektelenné tesz a világban zajló dolgokkal kapcsolatban."

" - Kérlek, csak engedd meg, hogy melletted legyek."

" - Menta - megfogta a kezét, tűrve a forróságot. - Fontos vagy nekem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)