Lynn Painter: Újra meg újra

"Amikor beköszönt a Valentin-nap a maga sziruposan édes, szívecskés valójában, kétféle embert talál."

*

Emilie ​Hornby, a tizenhét éves gimnazista mottója: „A sors a balekoknak való. A szerelmet meg kell tervezni.” A tinilány ennek jegyében, szerelemtől ittasan, kicsinosítva indul iskolába az év legromantikusabb napján, február 14-én. Bár mindent előre lejátszott a fejében, és gondosan rögzített is a heti tervezőjében, Emilie élete legrosszabb Valentin-napját éli át. Egyik baj és csalódás jön a másik után, semmi sem úgy alakul, ahogyan megálmodta. Miután túljut az első sokkon, a nagymamájához menekül egy kis vigasztalásért, és ott hajtja álomra a fejét. Másnap reggel hatkor megszólal a telefonja ébresztője, és – ó, te jó ég! – újra Valentin-nap van. Az utána következő nap pedig…? Ismét egy rémes Valentin-nap! 

Emilie egy olyan rémálomszerű időhurokban ragad, amelyből nem tud kiszabadulni, így aztán újra meg újra átéli az „első” Valentin-nap rémségeit. Vajon meddig kell még szenvednie ebben a Valentin-napi purgatóriumban? 

Lynn Painter, a Mr. Téves szám, a Véletlenül Amy és a Jobb mint a filmeken sikerszerzője, ismét egy hihetetlenül vicces, magával ragadó romkommal ajándékozza meg a rajongóit.

"Csodás érzés volt mindent elrontani."

Most már egészen biztos, hogy Lynn Painter írja a legcukibb romcomokat. Az Újra meg újra egy felettébb kedves, bájos és a végsőkig aranyos történet. YA könyv, viszont képtelenség nem szeretni, hiszen olyan érzékkel írja ezeket a könyveket az írónő, hogy öröm kézbe venni őket. Valamilyen szinten számítottam rá, hogy tetszeni fog, de meg merem kockáztatni, hogy Wes és Liz mellett Emilie és Nick párosa a másik nagy kedvencem. Egyszerűen olyan volt olvasni, mintha egy dupla krémes tortát ettem volna, ami végig finom, és amivel nem lehet teljesen betelni.

Már amikor elkezdtem a kötetet éreztem, hogy bizony ez is nagyon jó lesz, akárcsak az írónő többi regénye. Adott a Valentin-nap, amit valaki vagy szeret, vagy nagyon utál. Emilie az előbbi közé tartozik, mindenre van egy megfelelő forgatókönyv a fejében, és elhatározza, hogy ez lesz az eddigi volt legjobb Valentin-napja, de mi van akkor, ha ez a nap nem teljesen úgy sikerül, ahogy ő azt eltervezte, és katasztrófába torkollik, majd másnap felkelve újra február 14-e van, mintha beleragadt volna egy időhurokba? Az írónő erre keresi a választ egészen addig, amíg az igazi Em elő nem bújik, és úgy nem éli meg azt az ominózus napot, mint akit semmi sem érdekel. De mi van akkor, ha ez a nap lesz az, ami után nem lesz újabb február 14., és folytatódik ott a hónap, ahol abbamaradt? Megannyi Valentin-nap megélése után igazi felüdülés volt látni azt, hogy végre vége a tortúrának, és folytatódhatott ott a cselekmény, ahol február 14-e megakasztotta, viszont addig megkapunk mindent, ami ahhoz kell, hogy jól szórakozzunk és jól érezzük magunkat. Ahogy az ismétlődő napok, úgy Emilie is mindennap más és mást tervez megakadályozni, illetve más mederbe terelni kisebb-nagyobb sikerekkel az eseményeket. Mindeközben megismeri Nicket, aki a KNN-en túl is érdekli. 

Em már az elején nagyon szimpatikus volt, de ahogy haladtunk előre úgy lett igazán kedves a szívemnek. Egy kedves, ugyanakkor felelősséggel teli lány, aki nem önmagát mutatja másoknak, hanem egy olyan verzióját, akit szerinte látni akarnak. Ő a rendes kislány, aki sosem keveredik bajba, aki már középiskolában is úgy öltözködik, mintha egyetemista diáklány lenne, minden alkalomra van egy cuki szettje, illetve a szülei válását követően úgy viselkedik, hogy egy rossz szó ne legyen rá, és mindenkinek megfeleljen.

Aztán jön az ördögi időhurok, és az ismétlődések tengerében előkerül az igazi Emilie Hornby, aki nem sokban különbözik az eddig ismert Emtől, csupán annyiban, hogy önfeledtebb, mer élni, kimondani azt, ami a szívét nyomja, és nem fél a következményektől sem, hiszen másnap minden újrakezdődik, igaz? Imádtam, ahogy Lynn Painter pont jókor, a legjobb időben léptette ki Emet a hurokból, és vicces volt, ahogy hagyta, hogy a slamasztika a legjobbat hozza ki belőle.

Az Újra meg újra másik főszereplője Nick, akit már az elején megkedveltem, akárcsak Emilie-t. Eleinte nem tűnik fontosnak, hiszen csak egy srác, akivel Emilie minden igyekezete nélkül koccan iskolába menet, de ahogy haladtunk előre úgy lett Nick jelenléte is egyre fontosabb, úgy lett egy biztos pont, akire lehetett támaszkodni. Imádtam a közös jeleneteiket, főleg a KNN-en történteket, mert valljuk be nagyon cuki volt, ahogy mindenre fittyet hányva éltek a mának, és olyan dolgokat csináltak együtt, amit alapesetben nem tettek volna.

A történet onnantól lesz igazán izgalmas, hogy vége az időhuroknak, és Emnek szembe kell néznie a következményekkel, de ez az a pont is, ahonnan érdemes mindent árgus szemmel kísérni, mert Emilie és Nick kapcsolata nem ér véget a KNN-nel. Olyan édesek és cukik együtt, teljesen megtelt a szívem szeretettel miattuk, és ha nincsenek is Wes és Liz szintjén, azért rendesen beékelték magukat a szívembe, és teljesen elolvadtam a cukiságfaktor miatt.

A sokadik Lynn Painter könyvet olvasva szerintem a lehető legjobb döntés volt az írónő részéről az, hogy ifjúsági regények írásába kezdett, mert nagyon szépen kivitelezi az alapokat, a konfliktust, majd a romantika része is jókor csap le. Az Újra meg újra is egy olyan regénye, amit érdemes kézbe venni, még akkor is, ha már rég "kinőtted" az ifjúsági közeget. Teljesen elvarázsolt engem ez a kötet, és nem egyszer és nem kétszer mosolyogtam vagy nevettem olvasás közben.

Maga a cselekmény nagyon jól ki lett találva. Nincs túlírva, a kellő helyen adja meg Emilienek a kezdő löketet, de azért rámutat arra is, hogy sokkal kivitelezőbb, ha azt az énünket adjuk, akik vagyunk, nem pedig azt, akit a másik látni szeretne. Az Újra meg újra egy végtelenül szerethető és bájos történet két szív találkozásáról. Engem teljesen megnyert magának, és örülök, hogy részese lehettem ennek a misztikummal vegyített romantikus történetnek. Lynn Painter egy csoda, és minden egyes regényével még egy lapáttal rátesz erre. Míg a Jobb mint a filmeken Lynn legjobb írása, addig az Újra meg újra a szíve egy darabja. Igazi felüdülés volt kézbe venni, és biztos vagyok benne, hogy ha rossz hangulatban vagy, vagy éppen szomorú vagy, akkor az írónő regényei fel tudnak vidítani. Az Újra meg újra nem egyszer csalt mosolyt az arcomra, és nem egyszer éreztette azt velem, hogy kell a lelkemnek az ilyen kedves és roppant imádnivaló cukiságok. Nem is csodálom, hogy már az első oldalak után hozzám tapadt a könyv, de szó szerint, és rekordidő alatt a végére értem, amit sajnálok, mert annyira jó volt, és annyira imádtam Emmel lenni. Kellett a lelkemnek Em és Nick párosa, még akkor is, ha Nicknek több idő kellett ahhoz, hogy merjen az lenni, akire Emilienek szüksége van. Ha te is szeretnél egy csupaszív történet részese lenni, ami ahogy haladunk előre úgy lesz egyre mélyebb és komolyabb, akkor ne hagyd ki Lynn Painter legújabb magyarul megjelent regényét, az Újra meg újrát sem.

" - Semmitől sem érzi magát olyan egyedül az ember, mint amikor azt hiszi, csak ő ilyen magányos."

" - Ma bármi megtörténhet."

"Miért várnék a sors segítségére, ha én magam is kézbe vehetem az irányítást?"

"A sors a balekoknak való. 

A szerelmet meg kell tervezni."

" - A szerelem és a Télapó nem ugyanaz. 

- Hogyhogy nem? - kérdezte, ahogy felemelte az üdítős poharát. - Reménykedsz és vágyakozol utána, alig várod, hogy a sors eléd sodorja azt, aki majd örökre boldoggá tesz."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)