Devney Perry: Juniper Hill (Az Eden család 2.)

" Juniper Hill. Juniper Hill - mormoltam."

*

Memphis ​Ward élete ötödik legrosszabb napján érkezik meg a montanai Quincybe. Sürgősen szüksége lenne egy frissítő zuhanyra. Némi harapnivalóra. És egy kis józan észre. Mert egy újszülött gyerekkel átköltözni az ország másik végébe a legnagyobb őrültség, amit valaha is tett. 

De talán némi őrültségre van szüksége ahhoz, hogy jobb életet teremtsen magának. Ha a fia érdekében maga mögött kell hagynia a múltját, 1800 kilométert kell utaznia, és új városba költöznie, ám legyen. Még akkor is, ha le kell mondania korábbi fényűző életéről. Még akkor is, ha takarítóként kell dolgoznia a The Eloise Innben, és egy garázs feletti garzonban kell laknia. 

Aznap, élete ötödik legrosszabb napján találkozik a legjóképűbb férfival, akit valaha is látott. Knox Eden a megtestesült gyönyörű és bűnös álom. Borostás arcú, tetovált karú, nyers és tüzes férfi, olyasvalaki, akivel sosem volt még dolga…, és soha nem is lesz. Mert élete legrosszabb napján Memphis megtanulta, hogy a jó élet érdekében le kell mondania a saját álmairól. És egy Knox Edenhez hasonló férfi mindig csak álom marad…

"Nem bűn megbízni valakiben, aki fontos számodra."

Hölgyeim és uraim, Knox Eden. Tavaly nagy meglepetés volt számomra az Indigo Ridge, hiszen egy nagyon szerethető, baromi jól megírt könyvet kaptam, amiért lehet rajongani, és elindított egy olyan úton, ami odáig vezetett, hogy már mániákusan keresem a small town romance típusú könyveket. Az Eden család egy olyan sorozat, ami nagyon kellett a lelkemnek. Szerencsére a Juniper Hill nem esett bele a második könyv szindrómába, sőt szerintem sokkal jobb lett, mint Griffin története. Nekem iszonyatosan tetszett, és nem akartam, hogy vége legyen.

Amikor elkezdek egy sorozatot csak remélni tudom, hogy útközben nem veszik el a lelkesedésem, és be is fogom fejezni azt. Már most tudom, hogy Az Eden család az egyik olyan lesz, aminek minden egyes újabb részénél tűkön ülve fogom várni a következő részt annyira jók ezek a könyvek. Devney Perry jött, látott és bizony győzött. Viszonylag elég gyorsan megkaphattuk a sorozat következő részét, amiben Knox Eden kap főszerepet. Know egy szakállas, tetovált pali, aki ráadásul még főzni is tud, és ha lehet hinni Memphisnek, akkor nagyon is jól, hiszen nem hiába üzemeltet egy éttermet. Van egyfajta bája ennek a kisvárosi románcnak. Kellemes légkört ad, nem érezteti azt, hogy sietni kellene bárhova is, a maga medrében alakítja ki a cselekményt, és úgy vezeti a karaktereket, ahogy épp jónak látja. Azt hiszem, ha nem talált volna meg magának ez a sorozat, akkor egy olyan élményből maradtam volna ki, amit sajnálhatnék. Sajnálhatnék, mert akárcsak az Indigo Ridge, úgy a Juniper Hill is tele van szeretettel, a család erejével, meglepő pillanatokkal, szerelemmel, a kisvárosra jellemző melegséggel és a Knoxból áradó családcentrikussággal. Végig ezen a családias légkörön van a hangsúly, mutatja az utat, és nem enged el. Olyan a Juniper Hill, mint egy falat édes pite, ami szépen elolvad a szádban, és jó utóízt hagy maga után. Egy falat élet, tele megoldásra váró problémákkal és titkokkal.

Maga a történet egésze nagyon karakterközpontú, de emellett kapunk bőven Quincy városából is. A helyszínt leszűkítette az írónő és javarészt a The Eloise Innben, illetve Juniper Hillen játszódik a cselekmény. Ehhez hozzáadta New Yorkot, mint titokzatossági faktort, majd ahogy haladtunk előre úgy nemcsak azt mutatta meg, hogy mégis mi elől menekült Memphis, hanem azt is, hogy mégis mi történt. Személy szerint nekem kellett ez a kis titokzatosság is bele, mert így lett kerek egész a történet.

Már az Indigo Ridge végén találkozhattunk Memphisszel és Drake-kel, de ténylegesen csak a Juniper Hillben kezdődik el a történetük. Trope-ok szerint adott egy szingli anyuka, aki menekül a múltja elől és egy magányos farkas, aki segítő kezet nyújt ennek az anyukának testvéri nyomás hatására, de mint minden regényben, így itt sem sokáig marad meg a távolságtartás, és ha nem is slow burn mércével, de kialakulnak azok a bizonyos érzések, amik több spicy, de nem túl leíró részhez vezetnek.

Memphis már az elején nagyon szimpatikus volt. Nagyon könnyű együttérezni vele, és példaértékű, ahogy szinte a semmiből teremt magának életet, és megtesz mindent azért, hogy a felszínen tudjon maradni, illetve, hogy meg tudjon mindent adni Drake-nek. Őszinte leszek, általában nem szeretem a gyerekeket romantikus könyvekben, főleg akkor nem, ha szingli az anyuka, de és ez egy fontos de, a Juniper Hillnek nagyon jól állt, na meg Drake egy cukorfalat.

Aztán ahogy az borítékolható volt, nem kellett sokat várnom arra, hogy Memphis mellett Knox is a szívem csücske legyen. Imádom a tetovált regényhősöket, akkor meg ha főzni is tudnak, teljesen végem. Knox Eden megtestesít mindent, amit egy férfiben keresni lehet: megbízható, türelmes, kedves, néha igaz morcos, de így szeretjük, továbbá nagyon is helyén van a szíve, és a múlt ellenére is képes új embereket közel engedni magához.

A történet romantikus része hol aranyos, hol pedig igazán perzselő. Sosem gondoltam volna, hogy majd ha egy férfi karakter azt mondja, hogy "kedvesem", akkor az bármit is megindít bennem, de az a helyzet, hogy Knox azt is elérte, hogy úgy vigyorogjak, mint egy igazi idióta. Knox olyan mint egy bűn, ami túl szép, hogy igaz legyen, mégis az, és megmutatja, hogy nem véletlenül olyan kedvesek a kisvárosi lakók. Knox, ahogy Memphis is az elejétől kezdve egyre jobban felenged és felszabadul a béklyói alól, amihez hatalmas segítség és támasz a másik.

Az egyik legfontosabb üzenete talán pont az a kötetnek, hogy merj lépni, ha azt érzed, hogy megfojt a környezeted, és ne félj új életet kezdeni. Továbbá nem szabad hagyni, hogy a múlt és a múltbeli sérelmek gátat szabjanak a boldogságodnak. Néha kockáztatni kell ahhoz, hogy nyerj, és ne feledd, hogy az a legfontosabb, hogy te rendben legyél. Memphis szemén keresztül átélhetjük milyen az, ha nyomás alatt van az ember, és mindent ergo elölről kell kezdenie. Milyen az, ha kilép a csillogás és a fényűző élet mögül, és megtapasztalja a kegyetlen valóságot, ahol minden egyes cent számít.

Az alapkonfliktus, habár nem olyanra sikerült, mint amire számítottam, mégis azt tudom mondani, hogy kellett egy kis titokzatosság a kötetbe. Nem olyan szinten bonyolult, mint az Indigo Ridge volt, viszont Memphishez és Knoxhoz nem is illett volna az a felállás, mint Griffinékhez. Maga a cselekmény úgy érzem, hogy végig képes volt fenntartani a figyelmem, és még akkor is fogta a kezem, amikor már látszólag mindenki rendben volt. Egy igazán szerethető, aranyos és végtelenül kedves kötet a Juniper Hill. Nagyon örültem, hogy habár egy másik Eden kapta meg a főszerepet a többiek sem lettek elfelejtve, sőt ugyanolyan családias közegbe csöppentem, mint az Indigo Ridge-ben, és imádtam, de tényleg IMÁDTAM jelen lenni az Eden család mindennapjaiban, és velük együtt átélni a Hálaadást, és a pörgősebb szezont a szálloda életében. Nem elhanyagolandó tény, de végig érezni Knox megnyerő személyiségét a köteten, ami lássuk be nem egy hátrány, ha az ember lánya kézbe veszi a Juniper Hillt. Knox és Memphis személyében egy új kedvenc könyves párost is avattam, mert egyszerűen imádtam őket együtt, és külön is. Memphis hatalmas utat tett meg, amiért le a kalappal előtte, Knox pedig csak Knox, aki anélkül elvarázsol, hogy egyáltalán kinyitná a száját. Az biztos, hogy bármikor hagynám neki, hogy főzzön rám, és még segítenék is neki zöldséget aprítani. Ha egy olyan sorozatra vágysz, ami nem ülepszik le, és érdekel a többi Eden család tagja is, akkor ne hagyd ki ezt a fantasztikus Devney Perry által megálmodott csodát. Először Griffin, most meg Knox vett le a lábamról. Komolyan, ezek az Eden fiúk nagyon tudnak valamit!! Tiszta szívből, őszintén ajánlom olvasásra a Juniper Hillt.

"Kiegyenesedtem, felkészülve arra, hogy mosolyogva bemutatkozzak, de amikor megpillantottam a felém sétáló férfit, rövidzárlat állt be az agyamban.
Magas. Széles vállú. Tetovált. Gyönyörű."

" - Ide figyelj. Megtöltöm a toplistádat. Teszek róla, hogy az összes legjobb napodat tőlem kapd. És esküszöm, hogy nem nyugszom, amíg már számon sem tudod tartani, hány legjobb napod volt, mert száznál elvesztetted a fonalat.
- Megígéred? - suttogtam.
- Esküszöm."

" - Hadd tisztázzak valamit. Az enyém vagy. Drake is az enyém. Ma és az összes holnapunkon. Az enyém. Te nem akarsz engem?
- Persze, hogy akarlak.
- Akkor csókolj meg, asszony."

"Egy csók, ami megváltoztathatta az életed. Vagy tönkretehette."

"Sóvárogtam utána, ahogy senki másért hosszú, hosszú ideje. És ez szörnyen megijesztett."

"Jó ég, de vágytam rá. Rég nem kívántam nőt ennyire. A testét. A lelkét. Az idejét. Mindent magamnak akartam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)