Laura Kneidl: Ne! Veszíts el! (Ne! Érints meg! 2.)

"Csak bámultam az összekarmolt ajtót, amelyről már lepattogzott a lakk, és képtelen voltam rávenni magam, hogy elfordítsam a kulcsot."

*

A lány retteg a szerelemtől. De attól még inkább, hogy elveszíti a fiút… 

Sage egész életében Lucas-szal volt a legboldogabb. A fiú megmutatta neki, mit jelent megbízni valakiben. Mit jelent élni. És hogy mit jelent szeretni. De Sage sötét múltja utolérte őket – és tönkretette a boldogságukat. Sage viszont képtelen elfelejteni Lucát, pedig tényleg megtesz minden tőle telhetőt. Csakhogy minden erőfeszítése ellenére sem tud változtatni a tényen, hogy Lucas nélkül minden egyes nap olyan, mintha a lelkének egy darabja hiányozna. De egyszer csak a fiú ott áll az ajtaja előtt, és arra kéri, menjen vissza hozzá. 

Lucas soha nem akarta elkötelezni magát egyetlen nő mellett, inkább élvezte a szabadságot. Viszont amikor az életében felbukkant Sage, akkor a lány megváltoztatta korábbi elképzeléseit. De utolérte őket a múltjuk, és tönkretett mindent. Vajon létezik-e számukra második esély úgy, hogy oly sok minden próbál az útjukba állni?

"Ugyan kinek kell az oxigén, ha megkaphatja Lucas Gibsont is?"

Miután befejeztem a Ne! Érints meg! c. kötetet nagyon vártam, hogy a folytatást is a kezembe vehessem, mivel úgy ért véget az első rész, hogy szívem szerint nyúltam is volna a másodikért, de sajnos nem tudok németül. A várakozás teljesen kikészített, ugyanakkor megérte várni rá. Laura Kneidl egy nagyon tehetséges írónő, akire érdemes odafigyelni. Nagyon tetszett a sorozat második része, és megtelt a szívem boldogsággal Sage és Lucas miatt!! Pontosan így kell folytatást írni, ami az első részt is felülmúlja.

Sage és Lucas elválása az első részben minden volt csak idilli nem, így akik olvasták már a Ne! Érints meg! kötetet azok tudják, hogy mennyire is szükség volt a folytatásra. Egyszerűen tudnom kellett, hogy mi lesz velük, mi is történt pontosan Sage-dzsel, és azt is, hogy vajon a mindent elsöprő szerelem lesz erősebb vagy a félelem? A történet minden egyes mozzanatában ez a két érzés csap össze, és szinte versenyt futva egymással akarják legyőzni a másikat. Sage traumákkal terhes múltja, és Lucas 'nem kell senki, csak az a bizony lány' attitűdje tökéletesen kiegészítik egymást, és megadják a kellő alapot a Ne! Veszíts el! -nek. Laura Kneidl nemcsak az érzelmekkel adaptál, hanem a félelmekkel, és a félelmekkel való küzdelemmel is. Ez a második rész sem gyengédebb, mint az elődje, ugyanakkor végre nemcsak a problémákat halmozza egymásra, hanem megoldást is talál rájuk. A kötet első fele egészen depresszív, és sokszor érzed azt olvasás közben, hogy nagyon benne vagy abban a bizonyos gödörben, és nem találod a kiutat, ugyanakkor az írónő nem hagy minket sokáig dagonyázni a sárban, és ha lassan is, de elkezd terelni a kifelé vezető út felé. Szeretem az írónő regényeiben azt, hogy habár New Adult könyveket ír, mégsem riad meg attól, hogy YA elemeket csempésszen az írásaiba. 

Az egyetemi környezet, a tanulás és az élet kérdései ugyanúgy bekopognak az ajtón, mint a tinikre jellemző félénkség és az, hogy Sage és Lucas kapcsolata a tét. Eleinte kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy vajon hogyan is fogja tudni a problémákat megoldani az írónő, de aztán minden kétségem elszállt, mert ahol Lucas Gibson megjelenik ott nem lehet sokáig haragudni a másikra.

Minden kétséget kizáróan ő a kedvencem ebből a sorozatból, és nemcsak a megjelenése, hanem a belső értékei miatt is. Merem állítani, hogy minden könyvmoly álma egy olyan pasi, aki szeret olvasni, értelmes, intelligens és ennek fejében még helyes is. Na Lucas pont ilyen. Nálam vitte a prímet, és nagyon örülök, hogy végre őt is még jobban megismerhettem, és nemcsak a felszínt kapargatjuk vele kapcsolatban, hanem le is ásunk a mélybe.

A Ne! Veszíts el! egyik legfontosabb mondanivalója az, hogy nem baj, ha nem vagy tökéletes, ha van múltad, de csak rajtad áll, hogy hagyod e, hogy a múlt bemocskolja a jelent és minden egyes lépésedben ott legyen, és irányítson. Nem baj, ha félsz, de olykor segítséget kell kérni, és tenni kell azért, hogy jobban legyél. A Ne! Veszíts el! egy terápia, ami segít a boldogság felé terelni, és megmutatja, hogy a legmélyebb félelmek is valósak, ha te annak érzed. Nincsenek határok és elvárások azzal szemben, hogy kinek kell lennned, csak legyél önmagad és hagyd, hogy a környezeted is annak lásson, aki mindig is voltál. Nem egy sérült burok, hanem egy érzelmekkel és szeretettel teli személy.

Habár komoly témát pedzeget az írónő (családon belüli erőszak), mégis könnyed és légies a stílusa. Csavar a történeten, van ahol elvesz belőle, van ahol még többet ad, de az biztos, hogy a végsőkig hű önmagához, és úgy alakítja a történetet, hogy azt mondhassuk a végére, hogy igen, ezt érdemes volt elolvasni, és más, mint a többi romantikus, egyetemen játszódó NA kötet. Több, mert komoly és van mélysége.

A boldog pillanatokat ugyanúgy megmutatja, mint a hibákat, a rossz döntéseket, illetve a múlt árnyékát, amely bármikor bekopoghat az ajtón és ledönthet a lábadról. Pont azért, mert végig ott lebeg felettünk Damoklész kardja lesz még komolyabb és még mélyebb a történet. De nemcsak erre helyezi a hangsúlyt, hanem arra is, hogy nyissunk az újdonságok és ismeretlen felé, mert sokszor a boldogság a komfortzónánkon kívül terül el. Élj, légy merész, és ne félj hibás döntéseket hozni. Az élet maga a döntések láncolata és csak rajtad múlik, hogy megéled e a pillanatokat, vagy hagyod, hogy a múlt és annak kísértetei meggátoljanak ebben.

A történet nem hosszú, mégis jóval több, mint azok a romantikus történetek, amiket napjainkban olvasni lehet. Az írónő kemény témákhoz nyúlva mutatja meg az élet árnyoldalát, és azt, hogy sosem késő lépni, és nem gáz magunk mögött hagyni a múltat. Mindenkinek joga van az újrakezdéshez, és ahhoz, hogy éljen. Habár nekem Lucas a kedvenc karakterem a történetből muszáj vagyok Sage-et is megemlíteni, aki néhol nagyon felidegesített, néhol meg azt éreztem vele kapcsolatban, hogy darabokra törik a szívem és legszívesebben a saját kezemmel vetettem volna véget Alannek. Egy törékenynek tűnő, de annál inkább bátor lány ő, aki küzd a démonaival, meghozza a rossz döntéseket, de végül megtalálja a fényt, ami kivezeti a sötétségből. Összességében én nagyon szerettem ezt a részt is, minden bukkanója ellenére is, és örülök, hogy lehetőségem adódott olvasni az írónőtől. Tetszett, ahogy a szavakkal bánt, ahogy alakította a cselekményt, és ahogy szinte a semmiből megteremtette Lucast, viszont fontos megjegyeznem, hogy senki sem tökéletes, és nem is létezik olyan, hogy valaki az. Mindenkinek vannak tökéletlen pillanatai, rossz döntései, és őszintén ez így van rendjén. Laura Kneidl megmutatja, hogy érzelmek hadával és bonyodalmak tömkelegével is lehet happy end a vége.

" - Hogyan is félhetnék valamitől, amit ennyire tökéletesen helyesnek érzek?"

"Úgy beszéltünk egymással, mint két szomszéd, akik az időjárást tárgyalják meg, nem pedig úgy, mint két olyan ember, akik számos akadály ellenére mégiscsak megtalálták az utat egymáshoz."

"Egyre inkább kezdtem megérteni, hogy az emberek szakítás után miért nem tudnak barátok maradni."

"A fájdalmában a saját fájdalmam tükröződött."

"Hogy a fenébe lehet két napon belül ennyifélét érezni egyetlen ember iránt? A vágytól és a csalódástól kezdve a megvetésen és a haragon át a gyűlöletig éreztem én már mindent iránta, s közben olyan erősen vonzódtam hozzá, hogy az már fájt."

"Pontosan tudtam, milyen az, amikor az ember olyasvalakit szeret, akit soha nem kaphat meg, méghozzá olyan okokból, amelyekre semmilyen ráhatása nincsen."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)