Monica Murphy: Things I Wanted to Say - Amiket el akartam mondani (Lancaster középiskola 1.)

"Emlékszem arra, amikor először megláttam."

*

Ha tetszett az A Milllion Kisses in Your Lifetime! 

Whit Lancaster az elit Lancaster középiskola hideg, szívtelen és pokolian jóképű rosszfiúja. 

A gyönyörű Summer Savage nem pazarolja az idejét Whitre, de a fiú átható pillantása megbűvöli és csapdába ejti, és olyan vágyódást ébreszt benne, amit magának sem tud megmagyarázni. 

Amikor egy éjszaka Whit bajba kerül, Summer behívja magához. Ellátja a sebeit. Ha csak egy pillanatra is, de megfeledkezik az óvatosságról…és Whit éppen ekkor, éjnek idején meglép… 

És magával viszi Summer naplóját. 

Whit most már tudja Summer legsötétebb titkait, és azzal fenyegeti, hogy közhírré teszi az iskolában. Summer ezért egyezséget köt Whittel. Az egyezség miatt Summer zárt ajtók mögött ki van téve Whit kényének-kedvének… 

De mi van, ha ez éppen fordítva igaz?

" - Aznap este óta folyamatosan az eszemben voltál, tudod? Kísértettél. Soha senki nem ért fel veled."

Ha azt hitted, hogy A Million Kisses in Your Lifetime toxikus, akkor még nem találkoztál Whit Lancasterrel, akinél mérgezőbb, irányításmániásabb, szadistább, önzőbb férfi karakterrel aligha találkozhatsz. Az Amiket el akartam mondani egy velejéig romlott, igazi dark romance történet tele alázással, bullyinggal és sötét vágyakkal. Perzselőbb, sötétebb és sokkal mocskosabb, mint Crew Lancaster. Whit a Lancasterek közül is a legelvemetűltebb, a legromlottabb, aki alig várja, hogy olvasóit is megrontsa. És kétségem sincs afelől, hogy meg is fogja.

Nagyon szerettem a sorozat második részét, az Egymillió csók egy életen át c. kötetet, viszont az a helyzet, hogy nem voltam felkészülve Whit Lancasterre. Azt hittem, hogy majd egy hasonlóan gonosz történetet kapok, mint amilyen Crewé és Wrené, de ennél jóval lejjebb mentünk a pokolban, és a mocsok mocskában mártóztunk meg az Amiket el akartam mondani alatt. Nem ajánlom mindenkinek, viszont aki tényleg szereti a dark romance műfaját, azokat a férfi karaktereket, akik miatt a red flag kialakult, akkor azok jó helyen járnak, mert ez a kötet nekik íródott. S legyen akármilyen sötét, bántó vagy éppen degradáló én ezt a részt is szerettem, és ha ezzel kezdtem volna a sorozatot nem biztos, hogy A Million Kisses in Your Lifetime megugrotta volna azt a lécet, amit Whit Lancaster lerakott. Azt érzem, hogy még a bully románc ellenére is egy olyan történt a Things I Wanted to Say, ami a bőröd alá mászik, és addig nem hagy lélegzethez jutni, amíg tönkre nem tesz, és el nem érsz az utolsó oldalra. A morális értékeimet bolygatta meg ez a kötet, a lelki világomat döntötte romba, de egy percig nem bánom, mert a betegsége ellenére is szerettem olvasni. Romlott volt? Igen! Ha a való életben történne ilyen sikítva elrohannék? Az biztos! Mégis ennek ellenére tüzesnek, pikánsnak és valahol szórakoztatónak találtam? Minden kétséget kizárólag igen! Nem a gyengéd lelkűek regénye lesz Monica Murphy sorozata, ugyanakkor akik nyitottak, és nem zavarják a red flagek tömkelege, azok fogják tudni igazán értékelni Summer és Whit botrányos, szexben gazdag, már-már perverz és romlott szerelmét!! 

A történet nem a Lancaster középiskola falai között kezdődik, hanem akkor, amikor Summer 14, és itt pecsételődik meg a sorsa, itt kerül először közel Whit Lancasterhez, aki a Lancaster klán örököse, az elsőszülött fiú, akinek a vállát kötelességek nyomják, s akinek az élete már csecsemőkorában eldőlt. Nem mondom, hogy minden egyes részével egyetértek, ami az Amiket el akartam mondani alatt történik, viszont nagyon értékeltem azt, hogy az írónő nem próbált meg semmin sem szépíteni, és nem az volt a célja, hogy egy romantikus, tündérmesébe illő szerelmet mutasson be nekünk! Kellett ez a romlott, de annál inkább pikánsabb felütés, és cseppet sem bánom, hogy Whit Lancaster megmutatta magát, a vágyait, a perverzióit és azt, hogy előtte semmi és senki sem akadály.

Persze eleinte gyűlöltem Whitet, amin nem lepődök meg, mert nagyon szemét volt, a bullying része már nekem is sok volt, ahogy Summerrel bánt is gyomyorforgató, de aztán ha lassan is, de szépen megmutatta, hogy ki is az a Whit Lancaster. Nem az az elkényeztetett fiú, akinek csak a szex, a parancsolgatás és a saját vágyai járnak a fejében, viszont az addig vezető út igen rögös, tele van bukkanókkal és nem egyszer bebizonyítja, hogy habár Whit egy mocskos szemét, mégis képes az érzelmekre és arra, hogy úgy élje az életét, ahogy azt ő akarja, és nem úgy, ahogy azt elképzelték számára.

A helyszín javarészt megint a Lancaster középiskola, viszont most nem úgy látjuk, mint A Million Kisses in Your Lifetime alatt. Sokkal manipulatívabb, sokkal toxikusabb és kegyetlenebb hely. Az tuti, hogy én nem akarnék idejárni, akkor sem, ha alapvetően egy neves magániskoláról beszélünk. Szó szerint rosszul lettem a felszínes, semmitmondó, bólogató kiskutyáktól, akik Whit kénye-kedve szerint cselekedtek!! Egyedül talán Sylvie volt a kivétel, de a végére sikeresen megutáltam őt is.

Whit mellett, aki egy kontrollmániás, hormonoktól túltengő, vad és zabolátlan fiú, Summer a másik főszereplőnk. Summer egy olyan anya lánya, aki nem éppen a legjobb módszerekkel nevelte a lányát, nem a legjobb példát mutatta neki, s ez látszik is Summerön. S habár kegyetlenségnek van kitéve, azért őt sem kell félteni. Egyes részeknél már attól féltem, hogy lángra kapnak az oldalak, és nem lesz mit olvassak, mert amit Whit és Summer művelt az nagyon súrolja az erkölcsösség és a zaklatás fogalmát. A kötet velejéig romlott, tele van zaklatással, kitagadással és felsőbbrendűséggel.

Ahogy haladunk úgy lépnek színre az érzelmek, amik végig ott voltak, csak éppen rejtőztek, vagy éppen tagadásba merültek. Whit és Summer között a kapcsolat minden csak éppen egészséges nem, nagyon mérgező és a legjobb példa arra, hogy miért is kerüld ezeket a toxikus pasikat, mégis ha olvasol róla akkor vagy azt érzed, hogy oké, ez még tökéletesen belefér a dark romance vonalba, vagy azt, hogy ez nem neked való. Lehet velem van a probléma, de függő lettem és kellett nekem Whit és Summer mérgező szerelme! Kellett, mert eddig ez az egyik legdurvább dark romance, amit olvastam, és kellett, mert egyre jobban imádom ezt a műfajt, a Things I Wanted to Say pedig az egyik legsötétebb és legpikánsabb kötet, amit eddig olvastam.

Ha már A Million Kisses in Your Lifetime is megbotránkoztató volt (helló nyalókás jelenet), akkor Whit alaposan kiveri azt a bizonyos biztosítékot. Ő maga a romlottság. A szüleiről nem is beszélve, konkrétan utáltam az anyját, és legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben azt a kígyót. Utálom az ilyen áskálódó, szemét nőszemélyeket, akik sehova sem viszik a cselekményt, csak hátráltatják azt, és miattuk csak szenvedés és könnyek áradata az, amit érez az ember lánya. A Things I Wanted to Sayben sokkal több a bukkanó, mint az Egymillió csók egy életen átban, viszont sokkal nagyobb is a tét!!

Maga a cselekmény most is lehengerlő, a keményebb témák miatt (nemi erőszak, degradáló részek, felelősség, családi nyomás) valahol romlottabb is, mint amire számítottam. Hiába középiskolások a karakterek, úgy érzem fejben sokkal érettebbek, és egyes helyeken emiatt nem igazán állt össze a kép. Lehet, hogy ha idősebbek lettek volna, nem érezném ezt, így viszont sokkal durvább, mint lehetett volna. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága az Amiket el akartam mondaninak az, hogy kevés benne a normalitás, az hogy ne legyen tele szexuális töltettel a karakterek közötti párbeszéd, és alapvetően az egész egy nagy adag smut. Ha csak belelapozol biztos vagyok benne, hogy egyből egy smut résznél kötsz ki. Ezek a részek javarészt 🌶️🌶️🌶️ és 🌶️🌶️🌶️🌶️ között mozognak. Tüzesek, mocskosak és tele vannak trágársággal és lealacsonyítással. A Things I Wanted to Say eléggé erős kezdése a sorozatnak, így teljesen érthető miért is nem az első rész jelent meg először magyarul. Ehhez képest A Million Kisses in Your Lifetime egy dajkamese. Az Amiket el akartam mondani egy tipikusan szexben gazdag történet, viszont olyan jó Monica Murphy stílusa, hogy nem tudod letenni és azt sem bánod, ha néha te érzed magad kellemetlenül a karakterek helyett. Ha egy nagyon romlott, de annál inkább mocskosabb történetre vágysz és érdekel kicsoda is Whit Lancaster, akkor ne hagyd ki a Lancaster középiskola első részét!

"Whit Lancaster tényleg egy isten. De egyben a megtestesült ördög is. 

- Szörnyű alak - helyeslek egy kis csuklással. - Bár gyönyörű. Azok a szemek! Az arccsontja… Az örökös, kissé baljós kifejezés az arcán, mintha a halálodat tervezgetné, és te végig mosolyognál, miközben megöl."

" - Az önbizalmad váratlanul ér, Savage. Ez is tetszik."

"A romlottsága ellenére is érdekel. Nem bánnám, ha tudnám, milyen érzés, amikor Whit nagy, meleg keze a nyakamra simul, és a falhoz szegez, miközben a szájával kínoz."

"Utálom. Tényleg. De vonzódom is hozzá. Érzem, ahogy maga felé húz, és kíváncsi vagyok, ő is érzi-e."

"Épp olyan sötét a lelke, mint az enyém. Lelki társak vagyunk."

"A királyuk lekurvázott,és én fizetem meg az árát. Még többet, mint amit eddig fizettem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)