Ashley Poston: Halott romantika

 "A Letűnt Napok Ravatalozó egyik eldugott szegletében, egy meglazult padlódeszka alatt volt egy fémdoboz egy rakás régi naplóval.

*

Florence ​Day a könyvszakma egyik legnépszerűbb romantikus szerzőjének a szellemírója, és komoly problémával küzd: egy szörnyű szakítást követően nem tud hinni többé a szerelemben. Számára a romantika halott. 

Amikor új – és nem mellesleg túlságosan jóképű – szerkesztője nem hajlandó további hosszabbítást adni neki az új kézirat leadási határidejére, Florence felkészül rá, hogy búcsút intsen a karrierjének. Ráadásul nem sokkal később olyan telefonhívást kap, amire nem lehet felkészülni: haza kell térnie a szülővárosába eltemetni váratlanul elhunyt, imádott apját. Abba a közösségbe, ami soha nem értette meg őt, és ahol az évek során semmi nem változott. 

Nem csak ezzel kell azonban szembenéznie. Az apja végakarata meglehetősen furcsa a temetésre kért ezer szál vadvirággal, Elvis fellépésével és a madarakkal. De a ravatalozóház ajtajában még furcsább dolog várja: egy szellem, aki pont olyan dühítően jóképű, mint korábban, és legalább annyira értetlenül áll a helyzet előtt, mint Florence. A romantika határozottan halott… de úgy tűnik, hogy az új szerkesztője is, és befejezetlen ügyük miatt a lány kénytelen átértékelni mindazt, amit valaha a szerelmes történetekről gondolt. Ashley Poston első felnőtteknek írt regénye meghitt történet hazatalálásról, családról és szerelemről a Szívek szállodája stílusában.

"Nem látott véletlenül erre lebegni egy szellemet? Százkilencven magas, szexi, kicsit kocka beütéssel?"

Erős kezdés ez így 2024-re, de szerintem nem is kezdhettem volna ennél jobban az évet. Vannak azok a könyvek, amik habár szokatlan felállással indítanak, mégis van bennük valami, ami miatt mégis azt tudod mondani, hogy gyönyörű szerelmi történetek. A Halott romantika is ilyen, hiszen a túlvilágot, a szellemeket, a gyászt, az elengedést és a szerelmet vegyíti egy elsöprő, lenyűgöző történetben. A Halott romantika él, és megmutatja, hogy a szerelem igenis létező jelenség, nemcsak a könyvek lapjain, és ehhez nem is lehetne jobb példa Ben és Florence.

Azok közé az emberek közé tartozok, akik nem hisznek a szerelemben, de vannak olyan könyvek, amik képesek meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Ashley Poston sikeresen meggyőzött, ugyanakkor ehhez nagyban hozzájárult a humora, a kísértethistóriás szál, és az a reményteljes közeg, amibe elhelyezte a cselekményét. A Halott romantika nemcsak egy újabb romantikus történet. Nem, mert ennél jóval több. Egy élő-lélegző történet, ami beszippant, ami valami újat mutat, s közben végig ott duruzsol a füledben és megmutatja, hogy a romantika nem halott. Távolról sem az, sőt... Ahogy egyre többet és többet olvastam belőle, úgy kezdtem el drukkolni a karaktereknek, még akkor is, ha elsőre lehetetlennek tűnik a kialakult szituáció miatt. A kötet egy egészen egyedi megközelítésbe helyezi el a szerelem és a romantika fogalmait. Megmutatja, hogy a vég nem feltétlenül jelenti tényleg a végét, szimplán egy újabb esélyt ad, amit vagy megragadsz vagy hagyod, hogy az enyészetté váljon. Florence Day megragadta ezt az esélyt, és ahogy a kötet meggyőz téged, úgy Florence is más megközelítésben látja a holnapot. Hiszem, hogy a legszkeptikusabbak is örömmel fognak elmerülni Ashley Poston csodás regényében, és hiszem, hogy azt is meggyőzi, aki nem szeret, vagy nem akar ilyen jellegű könyveket olvasni. Van egyfajta bája ennek a regénynek. Egy báj, ami végig kitart, és megmutatja, hogy semmi sem lehetetlen.

Már maga az alapszituáció is annyira abszurd, mégis annyira kedvelhető, és az érzékenyebbek, érzelmesek készítsenek be jó sok zsepit, mert bizony kelleni fog. Kelleni fog, mert annyira szép, annyira lélegzetelállító a Halott romantika, hogy nehéz örömkönnyek nélkül kiolvasni. Nekem kőből van a szívem, úgyhogy nem sírtam, de simán el tudom képzelni, hogy sokakat megindít a történet, és nem bírják ki könnyek nélkül ezt a tanulságos, és a végletekig őszinte írás az érzelmekről és a család igaz erejéről.

A történet ad nekünk egy szellemírót, aki elakadt az írásban a saját személyes tapasztalatai miatt, illetve egy szerkesztőt, aki elvárásokat támaszt a szellemíró felé. Azaz kapunk egy Florence Dayt, aki képes szellemekkel beszélgetni, látja őket, és aki a gyerekkorát egy halottasházban töltötte. Illetve egy Benji Andort, aki több, mint egy szigorú szerkesztő, ugyanakkor ahogy a kötet fülszövege is írja hamar véget érnek a dolgos napjai. De valóban csak ennyi lenne a Halott romantika? Egy szellem és egy halottasház tulajdonos lányának a története?

Mindenféle spoiler nélkül írhatom, hogy ennél jóval több. Eleinte igen csak ennyi, aztán egyre inkább kibontakozik a cselekmény, kapunk érzelmeket, egy második esélyt az életre, és egy olyan szerelmet, ami túlvilágian szép, és magában hordoz mindent, amit egy romantikus történetnek kell, sőt még ennél is többet. A halál, illetve az elmúlás végig érezteti a jelenlétét, mégsem érződik nyomasztónak vagy éppen fullasztónak a kötet. A természetfeletti elemeket megfelelő mennyiségben vegyíti a való élet pilléreivel, majd az érzésekkel, és a mindent elsöprő vicces és humoros részekkel.

Őszintén nem gondoltam volna, hogy majd ennyire fog tetszeni, de az a helyzet, hogy megvett magának kilóra, s habár elég hamar kitaláltam a csavart a történetben, egyáltalán nem bánom, mert így is maradandót adott, és az élmény az, amit soha senki nem fog tudni elvenni tőlem. Tetszett, hogy gótikusabb, kísértethistóriás a történet, van benne egy maroknyi természetfeletti, de közben a könyvkiadás is kulcsszereplő, és nem rest éreztetni a határidőket, és azt, amiért érdemes volt kézbe venni a Halott romantikát.

A cselekmény erőssége mellett a karakterek azok, akik megsemmisítenek és örökre a kötethez láncolnak. Imádtam a Day családot, és igen, nemcsak azokat, akik életben vannak, hanem mindenkit. Kicsit előhozta azt az időszakot számomra, amikor én vesztettem el olyanokat, akik fontosak voltak nekem, és reménnyel töltött el, hogy velem lehettek és segíthettek jobban lenni. Florence és Benji új kedvenc könyves párom lett. Imádtam, ahogy szépen megismerték a másikat, és hiába volt gyors a tempó, egyáltalán nem éreztem annak. Jó volt velük lenni, és szerettem, hogy én is a részese lehettem a szerelmüknek.

Amellett, hogy egy gyönyörű szerelmet mutat meg az írónő olyan dolgokra is felhívja a figyelmet, mint hogy sose vegyünk semmit sem készpénznek, éljünk, ne korlátozzuk magunkat, engedjük el a korlátainkat, hiszen sose tudhatjuk mikor jön el az a pillanat, amikor már nincs második esély, nincs több holnap és semmi sincs kőbe vésve. Bármikor eljöhet az az ominózus utolsó pillanat, és csak rajtunk múlik, hogy kihasználjuk e addig az időnket, és valóban élünk, tapasztalunk és szeretünk, vagy eltékozoljuk azt.

Nagyon sokat adott nekem ez a regény, amiért nagyon hálás vagyok neki, és habár még csak az év első olvasmánya, biztos vagyok benne, hogy előkelő helye lesz az éves összegzőmben, mert csordultig telt a szívem szeretettel, felnyitotta a szememet, és arra ösztönzött, hogy lépjek ki a saját magam által felállított korlátok közül, és ne féljek lépni, ne féljek a kudarcoktól, csak éljek és éljem meg azokat a pillanatokat, amik boldoggá és teljessé tesznek. Szerintem ennyire romantikus könyv még nem fogott meg, nem látott ennyire belém, és nem adta azt, amire akkor, abban a pillanatban szükségem volt. Nagyon hálás vagyok Ashley Postonnak a Halott romantikáért, és biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni tőle. Egy hihetetlenül őszinte szerethető, érzelmes, kicsit szomorú, ugyanakkor elgondolkodtató regény a Halott romantika, ami nagyon megérdemli a figyelmet, a szeretetet és azt, hogy minden könyvmoly polcán ott legyen. Ha egy olyan történetre vágysz, ami mentes a sablonoktól, igazi a szó legnemesebb értelmében, tanulságos, olyat ad, amire nem tudtad, hogy szükséged van, akkor olvasd el Ashley Poston Halott romantika című regényét. Nem tudom megígérni, hogy neked is akkora élmény lesz, mint nekem, de abban biztos vagyok, hogy utána másképp fogod látni a világot.

"A szerelem segít elviselni valakit ötven éven át, hogy legyen, aki eltemet bennünket, amikor meghalunk. Én már csak tudom; a családom a halálbizniszben utazik."

" - A romantika halott, és az egész egy nagy átverés."

" - A miénk nem egy gótikus horrortörténet. A miénk egy szerelmes regény."

"Ahogy ott álltam a pitypangmező közepén, és felnéztem Ben lágy, okkersárga szemébe, kezdtem rájönni, hogy a szerelem nem halott, de nem is tart örökké. Valahol a kettő között volt, egy pillanat az időben, ahol két ember ugyanabban az univerzumban, pontosan ugyanabban a pillanatban, ugyanazon a helyen létezik."

" - Tudja, az, hogy ennyire mérges helyettem, aranyos magától. Azt kívánom, bárcsak érdemben találkoztunk volna korábban, amikor még életben volt.
- Én is - viszonozta a szomorú mosolyt."

"Csókolóztak, én meg pofákat vágtam.
- Pfuj, undorító. Igaz szerelem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)