Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár (Hat bíborszín darumadár 1.)

"A tómedernek sár-, só- és bűntudatíze volt."

*

Egy ​száműzött hercegnő, egy alakváltó sárkány, hat elvarázsolt darumadár és egy irtózatos átok… Ez a mesék és mítoszok világából merítkező fantasy elvarázsolja az olvasóit. 

Shiori'anma, Kiata hercegnője titkot őriz. Tiltott varázserőt birtokol. Rejtett képességére az eljegyzési ünnepség reggelén derül fény, mikor elveszíti az uralmát felette. Eleinte úgy tűnik, a véletlen a kezére játszik, hiszen lemondják az esküvőt, amit sosem akart, ám egyúttal magára vonja mostohaanyja, Raikama figyelmét is. Raikama, aki ugyancsak varázserővel bír, Shiroi bátyjait darumadárrá változtatja, s megtiltja a lánynak, hogy bárkinek is szóljon erről; ha csak egy szó is elhagyja a száját, egy testvére meghal. 

Shiroi magára maradva, némán és nincstelenül bátyjai felkutatására indul, s eközben fényt derít az összeesküvésre, amely a trónt fenyegeti. Csakis ő mentheti meg a királyságot, ám ehhez meg kell ajándékoznia bizalmával egy papírmadarat, egy szeszélyes sárkányt és a fiút, akivel frigyre kellett volna lépnie. És ez még nem elég: varázserejét, amelyet egész életében titkolt, fel kell szítania, bármibe is kerül…

"Találd meg a fényt, amely képes meggyújtani a lámpásodat!"

Az ázsiai kultúra és folklór világa nagyon közel áll hozzám, ezért is örültem annyira, amikor a Menő Könyvek elhozta nekünk magyarul a Hat bíborszín darumadarat. A csodaszép borító mellé egy igencsak szemetgyönyörködtető élfestés társul, ami nemcsak a fantasy rajongókat veszi le a lábáról, hanem azokat is, akik szeretik a különleges történeteket varázslattal, sárkányokkal, átkokkal és egy okos, cserfes, de annál inkább bajkeverő hősnővel. A Hat bíborszín darumadár egy rózsaszín köntösbe burkolt sötét mese a végzetről, a családról és a kötelezettségekről. Amikor megláttam a borítót nem gondoltam volna, hogy egy ennyire kemény és szívet tépő történetet rejt, ami majd apró darabokra tör.

Nagyon nagyon szerettem olvasni, és már a legeslegelején teljesen megvett magának kilóra. Az ázsiai folklór és hiedelmek világa mindig is közel állt hozzám, egyszerűen imádom azokat a könyveket, amik valamilyen módon feldolgoznak egy-egy ilyen mesét, és a saját szájuk íze szerint színesítik azt. A Hat bíborszín darumadár egy The Wild Swan feldolgozás, ami által egy lélegzetelállítóan gyönyörű környezetbe helyezi a kötet cselekményét. Elizabeth Lim írása az egyik legszebben megírt, amit mostanában olvastam. Nemcsak gördülékeny a szöveg, hanem egyszerűen magába szippant, és nem enged el. A karakterei baromi erősek, ugyanakkor szerethetőek, ad egyfajta melankolikus hangulatot is, kalandokat, veszélyt, egy szemrevaló férfi hőst, aki miatt lehet izgulni, és aki téged is le fog venni a lábadról. *Retekfiú* A Hat bíborszín darumadár minden, amit egy mitológia inspirálta fantasytól elvárhat az ember. Nemcsak azért szerethető, mert közel kerülnek hozzád a karakterek, vagy éppen sajnálod őket a helyzetük miatt, hanem azért is, mert végig ott vagy mellettük, fogod a kezüket és velük együtt drukkolsz és izgulsz, hogy mi lesz. Úgy érzem, hogy Lim nemcsak azt mutatta meg ezzel a könyvével, hogy miben is rejlik egy jó fantasy, hanem azt is, hogy kegyetlen módszerekkel is lehet olyan történetet alkotni, ami olvasók millióinak szívéhez jut el. Azt érzem a Hat bíborszín darumadár kapcsán, hogy jókor talált meg magának, és mindig azt adta, amire éppen szükségem volt. Felemelő, csavarokban gazdag, lenyűgöző olvasmány, ami nagyon közel áll ahhoz, hogy a kedvencemnek nevezzem. Az egész cselekmény, a karakterek és az írásmód felér egy régóta vágyott habos süteménnyel, ami az utolsó falat után sem hagyja, hogy másra gondolj.

Ami először az eszembe jut, ha a Hat bíborszín darumadárra gondolok az a mágia, a különlegesség és a lenyűgöző írásmód. Na meg Takkan, de pszt... Nemcsak a kötet külső megjelenése, hanem a belcsín is a helyén van. Kívül-belül gyönyörű, szórakoztató és lendületes. Csak úgy árad belőle a mágia, az árulás és a kaland ígérete. A történet maga igencsak olvasmányos, nehéz letenni és betelni vele, és az biztos, hogy ezután mindent el fogok olvasni, amit az írónő ír.

Nagyon kellett a lelkemnek ez a történet, hiszen végre egy fantasy, ami eléggé sötét ahhoz, hogy ne lehessen dajkamesének tituálni, közben mégis van benne tanulság és fény, ami vezet minket. A gonosz és az ismeretlen vetekszik egymással egy hosszas tusában. Hol erősebben érződik ennek a sugallatja, hol kevésbé, viszont az biztos, hogy egy perc nyugtot nem hagy, mert tudnod kell, hogy mi lesz Shiori és a bátyjai sorsa.

A mágia mellett a sárkányok is megjelennek legnagyobb örömömre, és az a helyzet, hogy habár nem kapunk olyan sokat Seyruból, én mégis remélem, hogy a következő részben többet megmutat magából, mert nagyon érdekes a karaktere, és annyira jó lenne többet tudni róla. Ez a sárkányos vonal még jobban megmutatja a történet és a kötet sokszínűségét, azt, hogy mennyi minden is rejlik benne. Ha kell titokzatos, de barátságos és segítőkész is tud lenni. Akárcsak Seyru.

A főszereplő, Shiori, akit megátkoznak, és miatta a testvérei élete is veszélyben forog egy kedves, néha naiv, de eléggé határozott lány, akit nagyon könnyű megszeretni, és a kötet végére úgy érzem, hogy teljes mértékben felnőtt a feladatához. Még ha eleinte a történet azt is sugallja, hogy habos-babos, ne dőljetek be neki, mert a kellő időben és helyen megmutatja, hogy egyáltalán nem az. Amikor eljön az a pillanat, amikor kiderül miért is az a kötet címe, hogy Hat bíborszín darumadár, akkor érzed azt először, hogy igen, érdemes volt kézbe venni Elizabeth Lim duológiájának első részét, és már itt sejteti, hogy bizony nem fog csalódást okozni!!

Visszatérve Shiorihoz néha azt éreztem vele kapcsolatban, hogy sokszor elkalandozik, nem összpontosít a céljára, és nem látja a fától az erdőt, de ettől eltekintve egy erős lány, aki a legnagyobb fájdalmat is képes kiállni, küzdeni és megmutatni, hogy ő bizony nem adja fel, és addig megy az igazság után, amíg képes nem lesz megtörni az átkot. A testvérei sem kapnak sok szerepet, úgy mint Seyru, viszont velük kapcsolatban nem éreztem azt az űrt, mint Seyrunál. Pont annyiszor szerepeltek, amennyire a történet vezetése megkívánta azt.

Ugyanakkor a kellő figyelmet megkapják, veszélyes helyzeteket produkálnak, válaszokat kutatnak, de javarészt Shiori küzd és próbál meg talpon maradni akkor is, ha kilátástalan a helyzet és úgy tűnhet nincs kiút. Miatta és az írónő zsenialitása miatt a cselekmény végig pörög, nincs egy olyan pillanat sem, amikor leülepedne. Ha kell árulás övezi Shiori útját az átok megtörése felé, ha pedig arra van szükség váratlan találkozások térítik el attól. Mellettük muszáj megemlítenem Kikit, az életre kelt papírdarut, akit képtelenség nem imádni. Annyira jól szórakoztam miatta, és pont ilyen sidekick karakterre volt szüksége a Hat bíborszín darumadárnak. A romantika rajongóinak is kedvez a történet, viszont a Hat bíborszín darumadár nem erre épít. Amit ad az pont annyira elég, hogy ne hiányoljuk a történetből, viszont Shiori, a mágia és az átok sokkal súlyosabb, mégis annyira megkedveltem Takkan karakterét, hogy nagyon remélem a folytatásban a romantikus szál is jobban ki fog forrni, és talán választ kapunk arra is, hogy Elizabeth Lim duológiája szerelmi háromszög, vagy megmarad-e a Shiori-Takkan vonalon. Összességében én nagyon szerettem ezt a kötetet, és nagyon várom a folytatást. Ha egy különleges olvasmányra vágysz, akkor ne habozz kézbe venni a Hat bíborszín darumadat, de akkor se, ha elmerülnél egy ázsiai folklór ihlette fantasyben, ahol az árulás a legváratlanabb helyekről érkezik.

" - De nem minden méreg rossz. Néha gyógyszer álruhában."

" - Mindenki tudja, hogy sárkányt látni szerencsét hoz. Azt meséltem neki, hogy mikor villámlik, a sárkányok karmolják az eget, a mennydörgés pedig a kiáltozásuk játék közben. - Takkan sötét szemében vidámság csillogott. - Azt hittem, ettől felhagy azzal a szokásával, hogy az éjszaka közepén berontson a szobámba, hogy meséljek neki, és ne legyen egyedül. De épp az ellenkezőjét értem el. Azóta minden viharnál bejön a szobámba, és számolja a dörgéseket meg a villámlást. Gyűjti a szerencséjét a rövidebb télért."

"Arra gondoltam, milyen ironikus, hogy egy olyan lány, mint én, aki mindig is arra vágyott, hogy saját választása lehessen, semmit nem akar jobban, mint megadni magát a sorsnak. Némán nevettem magamon."

"Apánk a hét csillagot rólunk, a hét testvérről nevezte el. 
Andahai, Benkai, Reiji, Yotan, Wandei, Hasho - és Shiori."

"Őszintén szólva a hegy inkább tűnt kétfülű tojásnak, mint nyúlnak. De elképzelhető, hogy még mindig éhes voltam."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)