L. J. Shen: Vadító (Vágyak iskolája 3.)

 "Nem láttál semmit."

*

Az összetört szívek szellemei visszatérnek 

Vaughn Spencer. Csak úgy nevezik: A Vadító. Számomra nem több egy szívtelen királyfinál. A szülei uralják a várost, a rendőrséget és a Fő utca minden polgárát és üzletét. Nekem nincs másom, csak az én szaftos kis haragom, amit iránta érzek – amióta egyszer majdnem megölt. 

Miközben minden hétvégén más csajjal kavar, sorra töri a szíveket, orrokat és szegi meg a szabályokat, arra is marad ideje, hogy engem szívasson. Foggal-körömmel küzdök ellene, és nem számítok arra, hogy a gimnázium befejezése után az óceán túloldalára is követ majd. Most mégis itt van velem egy sötét, kísérteties kastélyban, London külvárosában. Ösztöndíjas gyakornok. Egy pazar szobrász. Egy született zseni. Azt mondják, ez a hely el van átkozva, és tényleg. 

A Carlisle-kastély két szörnyű titkunkat is őrzi. Vaughn azt hiszi, megölheti az elmúlt idők szellemeit, de van valami, amit nem tud. Hogy amit kaszabol, az a szívem. 

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shentől megérkezett egy új, érzelmes, önálló regény az első szerelemről, a második esélyről és arról, hogyan élhetsz túl fiatalon egy lélegzetelállító veszteséget.

Ha dark romance-ról van szó nálam L. J. Shen a befutó. A Vadító kötetében az eddigi legbrutálisabb, legprovokatívabb, legelvetemültebb történetével van dolgunk, ahol senki és semmi sem szent. Úgy érzem, hogy ez az eddigi legerősebb regénye az írónőnek, és a maga kegyetlen valójával csap le, és szedi az áldozatait. Hihetetlenül addiktív, és nem egy helyen gyomorforgatóan kegyetlen. Ha nem félsz a kegyetlenkedéstől és érdekel, hogy Vicious fia hogyan találja meg a szerelmet, akkor ne hagyd ki a Vágyak iskolájának befejező részét. 

Az alma nem esik messze a fájától, szokták mondani. Az írónő ezt be is bizonyítja a Vadító alatt. Ha Vicious regénye durva volt, akkor Vaughné még annál is durvább. Őszintén meglepődtem mennyire is sötét és brutális ez a történet. Már a Broken Knight alatt is éreztem azt, hogy érdemes lesz kézbe venni Lenny és Vaughn történetét, de oh my jesus, anyám, amit kaptam az minden várakozásomat felülmúlta, és a sárba tiporta. Azt hittem, hogy ennél sötétebbet már nem tud az írónő, de magamat is meglepve imádtam, és elmerültem abban a mocsokban, amit teremtett. Ehhez a részhez nem elég nyitottnak lenni, hiszen tabukat dönget, leás a mélybe, és a véresebb jeleneteket sem veti meg. Igazi érzelmi hullámvasutat kaptam, enemies to lovers szállal, megannyi titokkal, és még most is hihetetlen, hogy ennyi volt Todos Santos és búcsúznom kell a sorozattól. Ha azt mondom, hogy függő lettem, az nem közelíti meg a valóságot, mert úgy érzem, hogy teljesen rabul ejtett és még, ha akarnék sem tudnék kitörni belőle. Úgy kellett nekem ez a rész, mint egy falat kenyér. Annak ellenére is imádtam, hogy sokszor kiverte a biztosítékot és annyira kemény volt, hogy jó néhány résznél legszívesebben a falhoz vágtam volna, és jól be is olvastam volna a karaktereknek. Feszültséget keltett, megbotránkoztatott és olyan élményt adott, amiről álmodni sem mertem volna.

Tudom, hogy az előző kötetnél azt írtam, hogy Knight a kedvencem az új generációból, de azért Vaughn is megéri a pénzét, sőt... Sokkal több rejlik benne, mint amit mutat magából. Igen, egy igazi zaklató, birtoklási mániás, görény, akit utálnak és tisztelnek is az emberek. De vajon ténylg csak ennyi lenne? Mi van, ha rejlik valami a mélyben, amitől olyan lett, ami? Mi van, ha a múlt sokkal fontosabb szerepet játszik az életében, mint azt mutatja? Mi van, ha minden csak szemfényvesztés és az írónő a legváratlanabb pillanatban rántja le a leplet az igazságról? A Vadító alatt sosem lehet tudni, mit fog hozni a következő oldal, vagy mikor fog arcul csapni és leteperni.

Vaughn mellett Lenny, Leonora a gót csaj kap fontos szerepet, ő a kötet másik főszereplője, az utálat tárgya, aki a maga különc burkában éli a mindennapjait, de ő sem az, mint akinek mutatja magát. Sokkal több van a külseje mögött, mint azt gondolná az ember. Veszteségek, tragédiák tarkítják az életét, nem egyszer sajnáltam meg, ugyanakkor a jó kislány álca mögött egy igazi dög, aki ha kell kegyetlen és kiszámíthatatlan is tud lenni, aki egy igazi harcos, sose adja fel, és addig küzd, amíg el nem éri, amit akar.

Imádtam a párosukat. Tökéletesen kiegészítik egymást, és az ellenségeskedés, zaklatás és hatalmi harcok mellett arra is teret hagyott az írónő, hogy ne csak a külsőt, de a belsőt is tüzetesen megismerjük. A lelki harcok és a látható szenvedések mögötti tartalmat. Egyszerre volt tüzes és heves. Perzseltek az oldalak, ahol Vaughn és Lenny érintkeztek. Csak úgy áradt az elfojtott szexuális feszültség, és az uralkodni akarás a lapokból. Csodálkoztam is, hogy nem gyulladt ki, ahogy egyre többet és többet olvastam belőle.

Magamhoz képest rekordidő alatt befejeztem a Vadítót, ami annak is köszönhető, hogy nem tudtam és nem is akartam letenni. Szó szerint faltam ezt a regényt, és minden egyes távol töltött percben azon rágódtam, hogy vajon mi fog következni, s amikor fog úgy igazán elszabadulni a pokol. Ugyanakkor, amíg Vicious egy bizonyos szintig undort váltott ki belőlem, addig Vaughnt meg akartam érteni, és be akartam látni a lelkébe és megtudni, mi is nyomja a szívét, mi az, ami miatt egy megközelíthetetlen, dühös isten.

A kötet legmeglepőbb fordulata is miatta következik be, és tör darabokra. Sajnáltam a kisfiút, aki volt és azt is, aki lett, mert a múltja hatalmas mértékben befolyásolta az életét, és annyira tabu ez a téma, mégis beszélni kell róla, mert életeket tehet tönkre. Igenis fel kell szólalni, és kiállni a nyilvánosság elé, nem lehet csak úgy elfelejteni, mert örökre nyomot hagy. Nem említem, hogy konkrétan miről is van szó, mert eléggé nagy spoiler lenne, de ha elolvassátok meg fogjátok érteni, hogy ezt miért is írtam. Mindemellett hatalmas lelki erő is kellett ahhoz, hogy ehhez a témához nyúljon Shen, és beépítse a regényébe.

Vaughn és Lenny kapcsolata a dark romance megtestesítője. Külön-külön is ádázak, különcök a maguk nemében, de együtt robbannak és nem hagynak maguk után semmit. Vaughn az alfa, aki szembetalálja magát egy igazi alfa nősténnyel. Az ő táncuk viszi előre a cselekményt, és mutatja meg, hogy a legkeményebb szívnek is szüksége van valakire, legyen az vágyakkal teli kapcsolat, vagy csak egy szimpla ölelés. Ami a kötet erotikus részét illeti, hát nem is tudom, mit mondjak. Olyan kink van benne, hogy te jó ég. Teljesen lesokkolt, ugyanakkor tapadtam az oldalakhoz, és az biztos, hogy sosem fogom elfelejteni. 

Ami a cselekményt illeti, az biztos, hogy nem egy könnyű olvasmány. Néhol már a jó ízlés határát súrolja, de még így is egy igazán letehetetlen, szórakoztató, tabukat döngető történetet kaptam, ami az elődeivel ellentétben pszichés gondolatokkal is foglalkozik. Az 100%, hogy sem Vaughn, sem pedig Lenny nem épeszűek, mert amit ők ketten leművelnek a Vadító alatt, az finoman szólva is sokkoló, és talán pont ezért is lett akkora kedvenc. Tetszett, hogy a sötétsége ellenére is levett a lábamról, meghökkentett és tele volt váratlanabbnál váratlanabb fordulatokkal, a bonyodalmakról nem is beszélve.

Ha Knight és Luna volt a lovag és a Hold, akkor Vaugn és Lenny a kés és a tokja. Lelki gyötrődésük okozója, és a segítség, aki megmenti a másikat önmagától. Azt már eddig is tudtam, hogy L. J. Shen a dark romance koronázatlan királynője, de a Vadító regényében azt is megmutatja, hogy tud újat teremteni, és nem esik bele az ismétlés örvényébe. A Vágyak iskolájának harmadik része is egyedi a maga nemében, nem követ semmilyen rendszert, sablonosnak sem lehet mondani, és az biztos, ahogy aki egyszer kézbe veszi az garantáltan nem fogja tudni elfelejteni. Nagyjából hasonlóan durva regényre számítottam, már csak azért is, mert ismerem Vicioust, de reménykedtem benne, hogy a fia közelebb fog kerülni hozzám, mint ő, és szerencsére így is lett. Shen két művészlelket helyez előtérbe, két narratíván keresztül meséli el egy néhol betegnek tűnő, de annál inkább szenvedélyes szerelem történetét. Ha szereted az újdonságokat, nem akadsz fenn a brutalitáson, és a dark romance regényeket is falod, akkor a Vadító biztos befutó lesz nálad. Öveket becsatolni, előítéleteket elfelejteni, és irány a hullámvasút, mert az biztos, hogy a kötet érzelmek millióit fogja kiváltani belőled. Együttérzést, borzalmat, kegyetlenséget, döbbenetet, ugyanakkor vágyat, feszültséget és egy egyedi enemies to lovers szerelmet is kapsz. Tökéletesebb lezárást nem is kívánhatnék a sorozatnak és Todos Santos elhagyásához. (De azért remélem egyszer még visszatérünk.)

"Micsoda, lázadó, basszus. Valakinek értesítenie kellene a hatóságokat, mielőtt valami igazán őrültséget csinál, például nem bioáfonyát rendel a büfében."

"Hazudott. Kizárt, hogy bárki is hozzá akart volna érni Lenorához. Túlságosan eltért a hagyományos dögös csajos kinézettől. Azok a fekete rongyok. A szemceruza. Az ajakpiercing. Miért nem verik ki az emberek inkább egy Marilyn Manson poszterre, és spórolják meg az óvszert?"

" - Tartsd meg a szüzességed, kislány! A szőke hercegtől már csak egy fantasykönyv és egy vibrátor választ el téged."

" - Hát nem tanultál semmit? Lecserélheted a zárad, az irányítószámod, a hajad, a ruhatárad, az egész kibaszott életed, de én akkor is megtalállak. Ellopom a cuccaid. Lefoglalom, amit akarok."

"Társasjátékoztunk, olcsó, dobozos bort ittunk, filozófiáról, művészetről és hírességekről beszélgettünk, akikkel szívesen dugnánk (ő azt mondta, Rooney Mara az álmai nője, én pedig Machine Gun Kellyért rajongtam.)"

" - A fenébe is, Spencer. Azt hittem, én vagyok a romantikus. Kiderült, hogy te voltál az, aki átvonszolta a seggét a fél világon egy punciért."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)