Mona Kasten: Begin Again - Újrakezdés (Újrakezdés 1.)

"White."

*

Kaden hozza a szabályokat – Allie egytől egyig megszegi őket. Mindent elölről kezdeni! – ez Allie Harper leghőbb vágya, amikor Woodshillbe költözik, hogy ott járjon egyetemre. Ezért az, hogy épp egy nagyképű rosszfiúnál köt ki albérletben, egyáltalán nem illik a terveibe. 

Kaden White ugyan hihetetlenül vonzó – de a tetoválásai és a pimasz viselkedése miatt nem éppen ő az, akivel Allie egy lakásban szeretne élni. Főleg, hogy a srác legelső dolga, hogy felállít egy szabályokból álló listát. A legfontosabb: soha nem lehet köztük semmi! 

De Allie hamar rájön, hogy Kaden álarca mögött sokkal több minden rejtőzik, mint ami eleinte látszik. És minél közelebbről megismeri, annál lehetetlenebbé válik számára, hogy a kettejük közt vibráló heves bizsergésről ne vegyen tudomást… 

Talán épp a legvalószínűtlenebb helyzetben lehetséges az újrakezdés?

" - Te nem törtél el, Kaden. Csupán egy kicsit meghajlottál. Ez nem olyasmi, amit ne lehetne rendbe hozni."

Ritkán olvasok német szerzőktől, viszont ez most gyökeresen meg fog változni, mivel imádtam Mona Kasten Újrakezdés sorozatának első részét. Hivatalosan is fangirl lettem, és alig várom, hogy a többiek történetét is elolvassam. Utoljára az Off-Campus sorozatnál voltam ennyire lelkes, és nem véletlen. Azt hiszem a 2022-es évemet Mona Kasten munkásságának szentelem! Nemcsak tehetséges, de nagyon szimpatikus is az írónő, akinek már egy történetével sikerült meggyőznie, és biztos vagyok benne, hogy ha szeretitek a romantikát, az egyetemi sztorikat, a sebeket és a vívódást, illetve a slow burn, azaz lassan égő szerelmeket, akkor az írónő Begin Again regénye igazi favorit lesz! Mona Kastent a népnek!!

Előre is elnézést kérek, ha túltolom ezt az értékelést, de az Újrakezdésről beszélni kell! Nemcsak azért, mert ahogy elkezdtem teljesen beszippantott, vagy azért, mert végigéltem az érzelmeket és totálisan beleszerettem ebbe a sorozatba, hanem azért, mert úgy érzem, hogy sokan még nem ismerik ezt a sorozatot, viszont biztos vagyok benne, hogy akik olvasnak Rubin Pöttyös könyveket, azok tudják értékelni ezt a történetet. Az alapja már sokak által meg lett írva, ugyanakkor Mona Kasten a frissességével valami csodálatosat alkotott. Nemcsak a karaktereket szerettem meg, hanem az egész világot, azt a kis univerzumot, amiben játszódik a kötet. Akik ismernek azok tudják, hogy élek az egyetemi sztorikért, s ha még a főszereplő srác tetovált is, akkor teljesen elvesztem. Az Újrakezdés mindkettőt hozta, és már az első fejezet után éreztem, tudtam hogy én ezért bizony oda meg vissza leszek, és az az igazság, hogy szívem szerint egy nap alatt befaltam volna, de nem akartam, hogy vége legyen, ugyanakkor le sem bírtam tenni, mert tudni akartam mindent. Érzelmekben gazdag, szórakoztató és könnyed kikapcsolódást nyújtó olvasmány, ahol nemcsak a múlt határozza meg a jelent, hanem a jelen eseményei is fontos jelentőséggel bírnak. Az írónőnek sikerült az, amit kevesen tudnak elérni nálam, és már most tudom, hogy az Újrakezdés után mindenkinek ajánlani fogom ezt a csodát. Úgy érzem, hogy nincs kellő figyelem irányítva rá, pedig az egyik legjobb RP kötet, amit mostanában olvastam.

Adott egy alapszituáció, egy szabályrendszer, egy tetovált srác, és egy lány, aki végre kitör az otthona fogságából és elkezd élni. Megtapasztalja a világot, kitalálja, hogy mit szeretne kezdeni, ugyanakkor eközben végig ott settenkedik a múlt, és alig várja, hogy lecsaphasson. Ez a lány Allie, aki már az első sorok alatt mosolyt csalt az arcomra, és alapjaiban határozta meg a kötet hangulatát. Kaden már a bemutatkozása során sejtette, hogy nem lesz könnyű vele, ugyanakkor minden egyes elejtett könnycseppet megér. Kaden és Allie is nem egyszer megmutatják, hogy miért is volt érdemes elkezdeni a Begin Againt.

Mona Kasten új, üde, friss hangja kellett ahhoz, hogy ráfüggjek a sorozatra, és minden egyes szavát izgatottan fogadjam. Fejezetet fejezetre olvasva, szinte bedarálva az egészet, mert nemcsak a fordítás lett nagyon jó, hanem az írónő gondolkodásmódja, írás technikája és azok az eszközök, amiket használt teszik csak igazán olvasmányossá, kedvelhetővé és baromi szerethetővé a regényt. Nemcsak akkor imádtam, amikor vidámabb témákat feszegetett, hanem akkor is, amikor leásott a mélybe, és előkerültek a traumák, sérelmek, és azok a nehéz pillanatok, amik megváltoztattak valamit Allie-ben és Kadenben is. Az emberségük és a közvetlenségük miatt sokkal közelebb kerültek hozzám, mint azt a kötet elején remélni mertem.

A karakterek, mind Allie, s mind Kaden a szívem csücskei lettek. Imádtam őket külön-külön, és együtt is. Allie igazi példakép, aki megmutatja, hogy sosem késő újrakezdeni, és ha kell akkor igenis ki kell törni a nyomasztó környezetből, az elvárásokból, és azt kell csinálni, amit a szív diktál. Örültem, hogy ő volt a narratíva, ugyanakkor szívesen 'hallottam' volna Kaden gondolatait is. Nem titok, hogy Kaden személyében egy új kedvenc könyves pasit avattam. S hiába zord a külső, hiába próbál mogorva és irtó bunkó lenni, mélyen legbelül ő is csak egy srác, aki várja azt a lányt, aki felszabadítja a lelkét, és feje tetejére állítja a világát.

Kaden egy igazi tetovált, rosszfiúnak tűnő srác, de ahogy haladunk, előre és ahogy egyre jobban megnyílik előttünk totálisan elveszünk benne, és drukkolunk, hogy ő és Allie összejöjjenek. Slow burn, és ez néhol igazi kínszenvedés, hiszen tele van elfojtott szexuális feszültséggel, vágyakkal, félreérthető szituációkkal, ugyanakkor figyelmességgel és normális kommunikációval is. Mona Kasten a szavak embere, és a karakterei is ehhez mérten megbeszélik a problémákat, fontos a kettejük közötti kapcsolat, és azt éreztem, hogy hiába egyetemi a környezet, igenis komolyak és határozottak a karakterek.

Maga a cselekmény végig pörög, az elejétől a végéig szórakoztató, néhol elgondolkodtató, de minden egyes fejezettel növeli a rajongásunkat, és levesz a lábunkról. Imádtam, imádtam és imádtam! Nincsenek rá szavak, hogy mennyi mindent váltott ki belőlem ez a kötet. Mosolyogtam, eltátottam a számat, nevettem, ha úgy hozta a helyzet, akkor együtt éreztem a karakterekkel, vagy éppen mérges voltam, de az biztos, hogy érzelmek sokasága játszódott le bennem, amíg az Újrakezdést olvastam, ami a címéhez méltóan valóban erről szól, hogy elengedje Kaden és Allie is a múltat, és újra éljenek és szeressenek.

A szerelmi szál lassan kínzó méreg, ami minden egyes oldallal egyre égetőbb és égetőbb lesz. Sokszor azon csodálkoztam, hogy nem gyulladt fel a papír, és nem lett a tűz martaléka a könyv. Ugyanakkor van benne kellő fűszer is, romantikus, illetve erotikusabb jelenet is, de nem esik át a ló túloldalára, nem érezteti azt velünk, hogy ez már túl sok lenne. Tökéletes összhangban vannak az érzelmek a vágyakkal, és sokszor azt éreztem, hogy játszik velünk az írónő, és direkt kínozza a karaktereit, ezáltal minket is. Szépen az elejétől építi fel, és adagolja a bonyodalmakat, a múlt eseményeit, és a megoldásra váró fordulatokat.

A múlt és annak eseményei nemcsak Kadent és Allie-t marcangolja, hanem minket is. Az érzelmek leterítenek, és olyan erővel csapnak le, amire nem számítunk. A tabuktól sem fél, s ezt nem is bizonyítja jobban, mint az az őszinteség, ahogy a traumákról ír, Nem akarok spoilerezni, de erős témákhoz nyúl, és mind Kaden, s mind Allie oldaláról bemutatja az egyik fajtáját. Nem kell tettlegességig fajulnia ahhoz a dolognak, hogy valaki úgy érezze, hogy zaklatják, vagy az, hogy fél egyes emberek társaságában lenni. A másik keményebb témáról nem írok, mert egy nem akarom lelőni, hogy miről is van szó, kettő mindig is sokként ért ez a téma, és egyáltalán nem könnyű olvasni róla, még ha Kaden elmondásában is ismerjük meg.

Megmelengette a lelkem ez a történet, aranyos volt, ugyanakkor fájdalmas és nagyon komplex, összetett is. Nem győztem falni a sorokat, féltem ha abbahagyom, akkor Kaden csinál valamit, amivel elűzi Allie-t maga mellől és minden hiába lesz. Féltem, hogy nélkülem folytatódik a történet, és féltem, ha egy percre is lerakom nem bírok másra gondolni, mint a Begin Againre és arra, mi mindent tartogathat még a számomra. Néhány esemény kiszámítható volt, bár ez nem von le az értékéből, és ha őszinte akarok lenni örülök, hogy nem volt mellébeszélés, és annak is, hogy rámutatott arra, hogy nem a múlt határoz meg, hanem az, hogy mit kezdesz vele és hogyan építed tovább az életed.

Az Újrakezdés egy kötet a szabadságról, a szülői béklyóból való kiszabadulásról és a múlt sérelmeinek feldolgozásáról. Mona Kasten erős és kedvelhető karaktereivel tette még szerethetőbbé ezt a regényt, és nem lehetek elég hálás a Könyvmolyképző Kiadónak, amiért elhozta nekünk ezt a sorozatot. Úgy kellett a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Biztos vagyok benne, hogy újra fogom még olvasni, habár ilyet nagyon ritkán szoktam csinálni, mert annyi az olvasatlan könyvem hogy félő sose jutok a végére, de Mona Kasten regényeit érdemes újra és újra kézbe venni. Összességében nagyon imádtam, és ha még nem sikerült meggyőznelek, hogy adj egy esélyt az Újrakezdésnek, akkor mondok három okot, ami biztos meg fog győzni: Kaden, Kaden, Kaden!! Már miatta érdemes elmerülni a cselekményben, már miatta megéri időt áldozni rá, mert Kaden elvarázsol, és észre sem veszed, de már totálisan beleszerettél, és szeretnél magadnak is egy saját bejáratú Mr. White-ot a hülye szabályaival együtt. Ha egy igazi, de annál inkább üdébb, valós problémákkal teli kötetet olvasnátok, és az sem zavar, hogy forr a levegő, pezsegnek az elfojtott érzelmek, és már neked kellemetlen a szituáció, már bizsereg a tenyered, hogy közbelépj és egy élő-lélegző kötetet olvasnátok, akkor az Újrakezdés telitalálat lesz. Most pedig megyek és beleveszek a második kötetbe, mert képtelen vagyok elengedni ezt a sorozatot, és kell az újabb adag, ami tovább táplálja a fangirlségem, legalábbis addig, amíg nem jelenik meg a harmadik rész is.

"Bár ő szervezte a bulit, úgy nézett ki, mint egy grincs. Alkalomadtán meg is fogom mondani neki, hogy ha állandóan lebiggyeszti a száját, szörnyen csúnya ráncai lesznek."

"Átkozott Kaden, meg az ő átkozott kisugárzása és az átkozott kétértelmű megjegyzései."

"Nagyon édesnek találtam, ahogy komor arccal felsegített a lépcsőn. Egy cuki, zsémbes medvére emlékeztetett. Legszívesebben meg is mondtam volna neki, de féltem, hogy akkor le fog lökni a lépcsőn."

"Ki kellene élveznem a szabadságot, és örülnöm kellene, hogy a hálaadást először tölthetem több mint ezer kilométeres távolságra a szüleimtől."

"Jobb lenne csírájában elfojtani a lángot, még mielőtt valódi tűz jön létre belőle. Mert a lakás, de főként a barátság, ami összeköt minket Kadennel, túl fontos volt számomra - ezt egyszerűen nem tehettem kockára."

" - Csak őszinte vagyok. A botrányos ízlésedről már beszéltünk. Boldog lehetsz, hogy legalább őszinte vagyok hozzád. Minden egyes alkalommal, amikor egy helyiségben tartózkodunk, olyan illat van, mintha egy édességgyár robbant volna fel."

" - Szeretem a tetoválásaidat - motyogtam, és a körökhöz fordultam a másik karján. - Nem azért, mert tetoválásfétisem van, hanem mert annyira erőteljes a jelentésük."

" - Oké - mondta Spencer, és a könyökével a bárpultra támaszkodott. - Akkor inkább én beszélek. Mióta beköltöztél hozzá, Kaden megváltozott. Még sosem láttam ilyen lazának, pedig már időtlen idők óta ismerem. Sokkal nyugodtabb, magához képest, és már nem olyan agresszív."

" - Szemét alak vagyok, és nem hiszem, hogy ezen a téren van még számomra remény. De szívesen vagyok az a szemét alak, aki ott van neked. Aki elmegy veled túrázni, ha már nem bírod ki a lakásban. Vagy aki veled utazik Denverbe az őrült szüleidhez."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)