Mona Kasten: Trust Again - Bízz újra! (Újrakezdés 2.)

"Borzalmas ötlet volt, hogy a kávézóban akartam írni."

*

Dawn már leszámolt a szerelemmel – Spencer nem hajlandó feladni. 

Amikor Dawn először találkozik Spencer Cosgrove-val, rögtön tudja, hogy beütött nála a krach. Méghozzá alaposan. Spencer szexi, sármos és vicces, pont az esete – és a fiú azonnal flörtölni is kezd vele. 

Csakhogy Dawn fogadalmat tett, hogy elkerüli a férfiakat. Túl nagy fájdalmat érez, amiért rossz partnerben bízott meg, túl mély a seb, amiért megcsalták. De Spencer nem adja fel. És amikor Dawn rájön a srác szívszaggató titkára, világossá válik számára, hogy esélye sincs felülkerekedni azon a káoszon, amivé Spencer miatt vált az élete. 

Kövesd az álmait!

Ezennel hivatalosan is Mona Kasten lett nálam az év felfedezettje. Imádtam ezt a részt is, és nagyon örülök, hogy rögtön az első után kezdtem el olvasni, mert már az elején nagyon megkedveltem Dawn és Spencer karakterét, emiatt sem tudtam várni, és muszáj volt elkezdenem, mert az a feszültség, ami közöttük volt már a Begin Again ideje alatt, nem hagyott nyugodni és tudnom kellett, hogy mi is történik a Trust Againben. Az írónő egy olyan séma szerint dolgozik, amiben minden egyes kötet problémákra, illetve múltbeli traumákra épül, és én imádtam, hogy megszorongatta a lelkem. Talán egy-két könnycseppet is elejtettem, de egyáltalán nem bánom.

Nem is tudom, hol kezdjem. Nagy elvárásaim voltak, ami a kötetet illeti, és úgy érzem, hogy az írónő kihozta a maximumot belőle. Egy percre sem kellett csalódnom, és a fanfirl énem megint előtőrt, és átvette felettem az irányítást. Ez a sorozat minden egyes kötetével egyre jobb és jobb lesz. Azt hiszem beleestem a Mona Kasten csapdába, és addig nem nyugszom, amíg az összes eddig megjelent regényét el nem olvasom. A Trust Again egy intenzív, érzelmekkel teli, kalandos utazás, ahol az út végén nem az a kérdés, hogy megérte e, hanem az, hogy mennyire tört darabokra. Az előző részhez képest, sokkalta inkább játszott az érzéseimmel, és végig azt éreztem, hogy tönkre fog tenni érzelmileg, és így is lett. Mélyen érintett, néhol felkeltette bennem a reményt, hogy aztán lerombolja, és letargiába taszítson. Emellett nagyon addiktív, és akárcsak az első, ha kézbe veszed, nem akarsz kikerülni a világából, és addig falod a sorokat, amíg már nem marad semmi, csak az epilógus. Az biztos, hogy a Trust Again érzelmileg erősebb, ugyanakkor annyira érdekelt, hogy mi lesz Dawn és Spencer sorsa, hogy még azt is hajlandó vagyok megbocsátani az írónőnek, hogy hagyta őket szenvedni, és a saját kis buborékukban tengődni. A buborék kipukkanása után éreztem azt először, hogy darabokra szedett, jól megcsócsált, majd kiköpött, és addig-addig játszadozott velem, és a karakterekkel is, amíg függővé nem váltam és el nem merültem ebben a világban. Mona Kasten lett az új drogom, és ezt cseppet sem bánom. Akár csak a függők, én sem bírom kivárni a következő adagomat.

Tényleg nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy ennyire rákattanjak egy sorozatra, de Dawn és Spencer csak még jobban megerősítette ezt az új fellángolást. Imádtam a párosukat, Spencer szexi, flörtölős karakterét. Dawn-nal nagyon is tudtam azonosulni. A felvetett problémák relevánsak, és a maguk természetes, mindenféle köntörfalazás nélküli valójukban teszik érzelemdússá a kötetet. Nemcsak Dawn múltja tartogat sebeket, hanem Spenceré is. De ők ketten mindent képesek legyőzni. Nem elég, hogy már az első részben forr közöttük a hangulat, de traumákat, gátokat és érzelmi akadályokat is meg kell mászniuk, hogy aztán a végén megkapják a jól megérdemelt jutalmat.

Dawn egy igazán magába húzódó, elsőnek talán csöndesnek tűnő karakter, akiben nincs semmi extra, de a Trust Again lapjain erre rácáfol. Megmutatja, hogy bárki képes felállni a padlóról, érje akármekkora csapás, mert akkor élünk igazán, ha kilépünk a csigaházunkból, megmutatjuk magunkat a világnak, és újra elkezdünk élni. Nincs az a trauma, múltbéli élmény, amit ne lehetne leküzdeni, és amit ne lehetne szebb emlékekkel helyettesíteni, és ott hagyni, ahova tartozik; a múltba. A kötetben óriási jelentőséget kap az első szerelem témája, a félelem, a bizalmatlanság a másikkal szemben és a második esély is, de nem úgy ahogy azt elsőre gondolná az ember. Dawn nemcsak az életnek ad egy újabb esélyt, hanem a szerelemnek is.

Ezzel szemben maga Spencer is a múltban él, de ő saját magát gyötri, hibáztatja egy olyan eseményért, amire nem lehetett kilátása. Rajta keresztül mutat rá az írónő a felelősségre, a váratlan pillanatok következtében bekövetkező tragédiákra. Emellett egy betegséget is a kötet sorai közé csempész, és megmutatja, hogy még így is lehet teljes életet élni, és nem kell azért lemondani a boldogságról, hogy ezzel magunkat gyötörjük. Hála Spencer rámenősségének és elképzeléseinek nemcsak szomorú ez a kötet, hanem néhol vicces is, tele van flörttel, fülledt szituációkkal, és két olyan karakterrel, akik tökéletesek egymás számára.

Imádtam, imádtam és imádtam! A cselekmény nemcsak szépen halad előre, hanem ahol kell ott megáll, magyarázattal szolgál, vagy csak éppen beengedi a múltat és feltárja előttünk azokat az eseményeket, amik oda vezetik a két főszereplőt, ahol a regény jelene szerint tartanak. Az az igazság, hogy már az első résznél tudtam, hogy szeretni fogom ezt is, hiszen Dawn és Spencer a hátukon viszik a történetet, az érzéseikkel mélyítik el azt, és nem utolsó sorban végig a markukban tartanak, és nem eresztenek. Érzelmek sokaságát éltem át, hol nevettem, hol pedig szomorú voltam, vagy éppen lelkes és alig vártam, hogy megtudjam mi is lesz a vége.

Továbbá ebben a regényében arra is rámutat az írónő, hogy merjünk álmodni, hiszen az álmok azért vannak, hogy beteljesítsük őket, és megmutassuk a világnak, hogy igenis képesek vagyunk rá. Nem kell félni, ki kell állni és megmutatni, kik is vagyunk. Igenis ki kell lépni a csigaházból, tapasztalni és élni kell. Nem szabad a múltban ragadni, újra esélyt kell adni az embereknek, és attól, hogy valaki megbántott minket, nem szabad érzelmileg begubózni, és elzárkózni a szerelemtől. Mona Kasten az érzelmeket gyönyörűen adja át, nemcsak a boldog pillanatokat, de a kételyeket, a fájdalmakat és a komolyabb tónussal rendelkező részeket is.

Dawn és Spencer párosa mellett régi és új karakterek is megjelennek. Imádom azt a családias-baráti hangulatot, ami a társaságot illeti. Örültem volna, ha nekem is megadatik egy ilyen barátság egyetemen, mert tényleg irigylésre méltó, ahogy kiállnak egymásért, ahogy sugárzik a szeretet és az összetartozás. Minden egyes jelenetet a szívembe zártam, ahol a többiek is szerepet kaptak. Különösen azokat szerettem, amiben Dawn és Sawyer voltak, mert rajtuk keresztül az írónő levetette az első benyomást, és megmutatta, hogy meg kell ismerni a másikat ahhoz, hogy úgy igazán megtudjuk milyen is a személyisége, és az a helyzet, hogy a végére nagyon is megkedveltem Dawn és Sawyer barátságát is. Persze Allie sem maradhat ki, de Sawyerrel Dawn egészen más, nyitottabb és erősebb is lesz mellette.

Az első kötet értékelésénél leírtam, hogy miért érdemes elolvasni ezt a sorozatot, annyit tennék még hozzá, hogy: Spencer, Spencer, Spencer. Nem mondom azt, hogy jobban szerettem, mint az első részt, mert Spencer nem tudta Kadent kiütni a nyeregből, ugyanakkor nagyon szerethető a Trust Again cselekménye, és tökéletes olvasmány lehet azoknak, akik imádják egyben ledarálni a részeket, és attól sem riadnak vissza, hogy minden egyes résznél újra és újra szerelembe essenek. Nem egy slow burn romance, azaz lassan égő szerelmi történet, mert az érzelmek már az első oldalakon jelen vannak, mégis van benne valami lassú, valami szépséges, ami tele van vágyakozással, leplezetlen érzésekkel és jó sok flörttel. Kétség kívül Spencer Cosgrove a lehető legpimaszabb, legösszetettebb karaktere ennek a világnak, ugyanakkor Dawn is kell ahhoz, hogy imádni lehessen ezt a történetet. Egyszerre aranyos, szívet tépő és lehengerlő. Imádtam minden egyes sorát, és már most érzem, hogy alig bírom majd kivárni a harmadik rész megjelenését, amihez már nem kell olyan sok nap, viszont már most akarom a kezembe a folytatást. Hála Dawn-nak Sawyert is megkedveltem, és már a legelső résznél felfigyeltem Isaacre, szóval duplán érdekel mi lesz a Feel Againben. Végezetül pedig csak annyit, hogy olvassatok Mona Kastentől és ne féljetek megismerkedni ezzel a nagyszerű sorozattal, ami garantáltan függőséget okoz és újra előhozza a fangirl énedet! Zsepit előkészíteni, mert a Trust Again alatt szem nem marad szárazon!

" - Egyszer majd önszántadból is el fogsz kísérni ebbe a fürdőszobába, édes. Te is tudod, én is tudom, és a világ is tisztában van vele az idők kezdete óta."

" - Bújj ágyba valakivel, Dawn Edwards! Lehetőleg a közös barátunkkal, Spencer Cosgrove-val. Vagy akár a férfinem egy másik jeles példányával."

"Spencer Cosgrove egy cicát simogatott, és én ettől beindultam."

" - Mindig a problémás fickók a legvonzóbbak - sóhajtott Sawyer, teljesen figyelmen kívül hagyva a kétségbeesésemet, és visszasüppedt a párnák közé. - És te is többet akarsz tőle?"

" - Az, hogy perverz dolgokat akarsz tenni velem, arra vezethető vissza, hogy valójában te vagy Hulk? - kérdeztem.

Szélesen mosolygott.

  - Pontosan ezt akartam mondani. De csak a Bosszúállókban, mert abban kvázi megkapja a Fekete Özvegyet. - Rám nézett, pillantása végigsiklott a hajamon."

" - Azonnal tegyél le! El foglak verni, meg foglak harapni, karmolni...

  - Csupa olyan fenyegetés, amiktől eléggé beindulok, Dawn - mondta közönyösen, és velem a karjában besétált a többiekhez a szökőkútba."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)