K. M. Holmes: Dario - A veszteség ára

"Kuba. Sok-sok éve, amikor talajt ért itt a lábam, és ráléptem a poros útra, a világ mocskának hittem ezt a helyet."

*

Uralkodni ​csak úgy lehet, ha nincs mit vesztened. 

A Moran név kötelez. Főleg, ha mögé nézünk, és megtudjuk, milyen a „hatalmasok leszármazottjának” lenni. Dario nem választotta a maffialétet, hanem örökölte. Idejekorán fel kellett nőnie, és már gyerekként szembesült a kegyetlen világgal, ami körülvette, és ami egyre inkább a saját rémálmává vált. 

Mindent elvett, amire szüksége volt. Mások félelméből táplálkozott, hogy csillapítsa a lelke fájdalmát. Hogy pótolja a veszteségeit. Aztán, amikor már elhitte, hogy nincs számára megváltás, megjelent Hazel. Az egyetlen ember volt, aki eljutott a sötét alagúton át Dario szívéhez. Az egyetlen nő, aki iránt felelősséget érzett, és az egyetlen személy, akit védeni akart. De egyre inkább úgy tűnt, hogy Hazel nem lehet része az életének. „Az elengedésnél nincs kínzóbb és fájóbb folyamat. Mégis meg kellett tanulnom elengedni azt, akit mindennél jobban akartam.” 

Vajon képes a szerelem ekkora szakadékot áthidalni? Képes arra, hogy tomboló tűzként felégesse a múltat? Vagy elveszi még azt is, ami a romokból maradt? 

K. M. Holmes visszaviszi olvasóit a Neked megadom magam c. regényben megismert Moran család történetébe, és feltárja múltjuk szenvedélyes és sötét titkait.

Nagyon szeretem az írónő munkásságát, s immár az ötödik regényét tarthatjuk a kezünkben, s azt kell, hogy mondjam most sem csalódtam benne. Nagyon vártam a Dario megjelenését, nem hiába. Újra bebizonyította, hogy miért is szavaztam neki bizalmat 2 évvel ezelőtt, és azt érzem, hogy minden egyes új regényével egyre többet és többet mutat meg magából. A Dario nem az a regény, amit várnánk K. M. Holmestól, ugyanakkor jól esett az, hogy más témákban is kipróbálta magát, és nemcsak a csillogás, a sztárság és a filmek világába kalauzol el.

Akik olvasták már az írónő Neked megadom magad c. regényét, azoknak nem ismeretlen Dario neve. A már említett kötet főszereplőjének, Coltonnak az apjáról van szó, és azt hiszem családi vonás, hogy ahol ők felbukkannak ott elszabadul a pokol, és nem lehet megállítani őket. A veszteség ára az idősebb Moran életét meséli el, s nem kis meglepetésemre ezt a könyvet is imádtam. Eleinte féltem tőle, de aztán ez a félelem elmúlt, és nem tudtam elszakadni a lapoktól. Addiktív, izgalmas, kegyetlen, két idősíkon játszódó csoda, ami elrepít minket Kubába, és nemcsak a maffia életét mutatja be, hanem a kubaiakat és valamennyire az ő kultúrájukat is. Nemcsak a jelen eseményei tárulnak elénk, hanem a múlté is, e kettő váltakozása fűszerezi meg a sorokat, és mutatja meg, hogy lett Dario az, aki. Már egészen gyerekkorától kezdve megismerteti velünk őt az írónő, és már itt szenvedés és bosszú uralja az életét, nem csoda hát, ha ő sem ismer félelmet, és fél nyitni az érzelmek felé. Nagyon szerettem ezt a két idősíkon futó megoldást, mert hála ennek egy sokkalta átláthatóbb képet ad a karakterről, és arról az útról, amit bejárt. Nem egyszer szorult össze a szívem miatta, és nem egyszer akartam közbelépni, hogy ne, drága írónő ne gyötörd ennyire. 

Az írónő előző regényeivel ellentétben ebben a részben nem a romantika kap nagyobb szeletet, hanem maga az élet, és a döntéseink. Titkoktól terhes, kegyetlenül őszinte kötet ez, ami tönkretesz, és nem engedi, hogy felkelj a padlóról. Van benne ennek ellenére szerelmi szál, de nincs benne semmi köszönet, hiszen megsanyargat, és nem kecsegtet semmi jóval, csak összeomlással, és összetört szívekkel. 

Tragédiáktól és kétes helyzetektől sem kímélte az írónő ezt a regényét, arról nem is beszélve, hogy igazán titokzatos, ha kell brutális, de azért nemcsak a rosszra épít, hanem valamennyire az emberségre és a megértésre is. Dario élete nem volt könnyű, ez tény, már gyerekként kénytelen volt megtapasztalni, milyen a kegyetlenség, milyen a maffia, és mi mindent kell ahhoz megtennie, hogy életben maradjon. 

A múlt és a jelen látszólag csak kiegészítik egymást, holott szorosabb kapcsolat nem is lehetne közöttük. Egyik sem létezhet a másik nélkül, s még, ha meg is ismétli önmagát a múlt valamilyen szinten, akkor sem lehet mit tenni ellene. Rövid kötet, mégis annyi minden van benne, hogy az hihetetlen. Lesokkol, ha kell megborzongat, de az biztos, hogy nem akar tévútra vezetni.

Dario mellett Luna és Hazel kapnak nagyobb szeletet a regényből, mindketten más-más személyiségek, s rajtuk keresztül mutatja be az írónő azt, hogy mi történik akkor, ha rosszkor vagy rossz helyen, vagy épp a rossz emberbe szeretsz bele, bízol meg. Nemcsak az első szerelmek fájdalma jelenik meg, hanem az elengedésé, és a jól akarok döntenié is. Érzelmileg megterhelő, leküld a padlóra, ha kell bánt és attól sem fél, hogy az út felénél elengedje a kezed.

Ha néhány szóval kellene jellemeznem a Dariot, akkor azt tudnám mondani, hogy a végsőkig kitart az elvei mellett, nem enged az akaratából, macsós, ugyanakkor fájdalmasan szép is. Van ebben a világban valami, ami már első olvasásra megfog és megragad, s addig nem ereszt, amíg meg nem tudod, hogy mi is lesz Dario és Luna, illetve Dario és Hazel sorsa. Spoiler alert: nem a romantikus lelkeknek való ez a kötet.

Mindemellett a vágyak, a testi kielégülés és Kuba bemutatása is szorosan közrejátszik a kötet sikerében. Annyira részletes, annyira figyelmes és pontos információkkal lát el, hogy jómagam is Kuba utcáin lépkedtem, és  magam elé tudtam képzelni az utcákat, épületeket, a hangulatot és azt a vibrálást, ami e város jelent. Kuba színes, és az írónő ezt meg is ragadta és elvarázsolt minket erre a messzi tájra. A leírások nagy kedvenceim lettek, és egy újabb bakancslistás helyet írhatok fel a listámra.

Újfent csak azt tudom mondani, hogy olvassatok az írónőtől, mert nagyon is megéri. A maffia életébe vezet be, de olyan emberi közelségbe hozza magát a szervezetet, a maffiavezért és a feladatait, kötelességeit, hogy akik nem szeretnek ilyen jellegű történeteket olvasni, azok is fognak találni ebben a kötetben valamit, ami miatt mégis végig olvassák és úgy csukják be a kötetet, hogy igen, ez kellett nekem. Imádom az írónőt, és megint csak megmutatta, hogy mennyire is tehetséges. Nagyon örülök, hogy megismerhettem az írásait, és a Dario is felkerült a kedvenceim közé, sőt ha jobban belegondolok, akkor még nem írt olyan regényt, amit ne szerettem volna. Ha egy izgalmas, de annál inkább őszintébb, fájdalmas véggel befejeződő, kötetre vágytok, és még a maffia világa is érdekel, netalántán közelebbről is megismerkednél a maffia vezérek életével, és nemcsak a kegyetlen oldalra vagy kíváncsi, hanem egy emberibb oldalra is, akkor ne hagyd ki K. M. Holmes újdonságát, a Dariot, hiszen az írónő az elejétől mutatja be, hogy is lett Dario az, aki, s közben még a meseszép és hangulatos Kubába is elvarázsol bennünket. Ha pedig egy tehetséges magyar írónő tollából olvasnál, akkor K. M. Holmes az egyik legjobb választás. Hihetetlenül tehetséges, és ezt minden egyes regényével újra és újra megmutatja. Nem véletlenül lett kedvencem már az első regényével. A Darioval pedig csak még inkább táplálja a megszállottságomat.

"Egy átkozott alkuval úsztam meg. Mert bizony alkut kötöttem az ördöggel, és a pokol ajtaja most tárult ki előttem..., és a látszat ellenére itt semmi sem hófehér."

"Csak egyszer volt ilyen. Az a nő viszont az egyetlen csillag volt a lelkem éjsötét égboltján."

" - Az élet csak egy sírásó - szólt keményen. - És az én gödröm már készen áll."

"Mindenki azt hiszi, tudja, miként működik a maffiahálózat. De hiába forgatnak le akár száz filmet is róla, valójában csak a felszínt kapargatják."

"Tudom, hogy az élet mindenki számára kihívásokkal teli. Nem vagyok ez alól kivétel én sem, és nem is bánom, mert ezek a kihívások fejlődésre kényszerítettek. Megtanítottak küzdeni, talpra állni akkor is, ha semmi erőt nem éreztem magamban a folytatáshoz. Ez tett ilyen emberré."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)