Vi Keeland: Szerelmi háromszög (Rivaldafény 2.)

" - Akarsz kefélni?"

*

Úgy énekel, mint egy angyal. Az ágyban olyan, akár az ördög. Tizenöt éves koromban Dylan Ryder posztere lógott az ágyam fölött. Huszonöt éves koromban az ő teste volt a testem fölött. Minden lány álma számomra valósággá vált. 

Egy rocksztárral jártam, és lassan beleszerettem valakibe. Valaki másba, aki ugyanazon a turnébuszon ült. Flynn Beckham bandája volt az előzenekar. Dylan Ryderé a fő attrakció. De mi történik akkor, ha végül az előzenekar produkciója minden mást elhalványít. Elmondom, mi történik: eldurvulnak a dolgok. 

A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland kétrészes, különálló történetekként olvasható sorozatában megmutatja, hogy a tiltott gyümölcs édessége semmihez sem fogható, ám az élvezetért nagy árat kell fizetni.

A szerelmi háromszögek nem a szívem csücskei, úgy igazán sosem szerettem, ha egy könyvben benne voltak, viszont Vi Keeland írásait nagyon szeretem és a Rivaldafény-sorozat első része is tetszett, többek között ezért is, na meg azért, mert a Tiltott gyümölcsben jól kibabrált az írónő Flynn karakterével voltam kíváncsi arra, hogy milyen sorsot szán még ennek a szexi rocksztárnak az írónő. Nem csalódtam, szegény megint jól megjárja, de legalább megmutatja, mit is tud. Nem titok, hogy az első részben sajnáltam, viszont végre a Szerelmi háromszögben megkapja azt a figyelmet, amit érdemel.

Megvan az az érzés, amikor rajongsz egy híres emberért, legyen az színész vagy éppen zenész, és végre találkozhatsz vele, netalántán megadatik az a szerencse, hogy megismerd, és ki is alakul közöttetek valami kémia, ami odáig vezet, hogy elkezdtek randizni és párkapcsolatban élni? Vágyálom, viszont, Luckyval pontosan ez történik. De biztos, hogy az érzelmek valódiak, és nemcsak a rajongás kivetülése? Biztos, hogy a jó ember mellett kötött ki, és végre valóra vált a gyerekkori álma? A szerelmi háromszög bonyodalmát ez a kérdéskör járja át. Ezt egyfelől nagyon érdekesnek találtam, ugyanakkor tudtam már az elején, hogy emiatt nagyon sok bonyodalom fog várni rám, és nem is tévedtem nagyot. Flynn már a Tiltott gyümölcs alatt is megjárta, ezért nagyon nem akartam, hogy a múlt megismételje önmagát, de Vinél sosem lehet tudni, mit is tartogat a tarsolyában. A Szerelmi háromszög egy kellemes olvasmány, ami a kellő helyeken kikapcsol, és borzolja fel a kedélyeket. Maga a kezdés egyből belevág a közepébe, és nem sok időt hagy arra, hogy megszokjuk a közeget, mert mire odáig érnék már bele is csöppenünk egy turnéba. Imádom a zenét, koncertekre járni is hatalmas élmény, ezért egyfelől nagyon vártam ezt a részt, másfelől kicsit féltem is tőle, de nem kellett volna.

Van az a mondás, hogy rosszkor jó helyen. Ez nem is lehetne igazabb Flynnre és Luckyra. Két nagyon szerethető karakter, akik egymásnak vannak teremtve, mégsem a jó időben találkoznak. A szívem szakadt meg értük jó néhány jelenetnél, és annyira, de annyira drukkoltam nekik. Hol mosolyogva, hol szívbe markolóan édes a történet. Igazi Vi Keeland regény a javából, ebben egy percig se kételkedj. Ha szereted az írónő írásait, akkor a Szerelmi háromszöget is fogod.

A cselekmény tele van fordulatokkal, fontos momentumokkal, észrevételekkel, meglátásokkal, és tapasztalattal. Nemcsak arra mutat rá, hogy ne féljünk a múlttól, hanem arra is, hogy a félelmeinket bizony le kell győzni, és mindent meg kell tenni a saját boldogságunk érdekében. Ha ehhez össze kell törni más álmát és vágyait, akkor nincs mese, azt kell tennünk. Ugyanakkor az írónő nagyon finoman bánt a szavakkal, nem sietetett semmit sem, s emiatt eléggé fájt néhány jelenet olvasása. Ha szerettek szenvedni és szeretitek a szenvedős szerelmek történetét, Lucky és Flynn biztos tud újat mutatni nektek.

S ha már szóba kerültek a karakterek. Flynn nem az a tipikus rocksztár, aki el van szállva magától, hiszen alázatos, ami a zenét illeti, megértő, ugyanakkor kicsit türelmetlen is. Annyira szerettem volna, ha nem gyötri tovább az írónő, de hát nem válhat valóra minden kívánságunk. Viszont Flynn személyében egy iszonyat szexi, erős, igazi férfit kapunk, aki tudja, hogy a türelem rózsát terem, és a rásegítés csak előremozdítja az ügyet.

Ezzel szemben Lucky a múltban él, a saját félelmei hálójában, és nagyon sokáig azt éreztem vele kapcsolatban, hogy hiába haladunk előre a történetben, Lucky nagyon lassan bontakozik ki, és még ennél is lassabban hozza meg a fontos döntéseket. Jó néhányszor dühös is voltam rá, mert jóval kevesebb szenvedéssel is élvezhető lett volna a kötet, ha nincs ez az egész macska-egér játék, illetve szerelmi háromszög. Ugyanakkor valahol szerettem is, hogy benne van, mert egyes jeleneteknél pikáns és erősen szexuális jelleget kölcsönzött a történetnek.

Vi Keeland tud írni, és be is bizonyítja, hogy mennyire tehetséges. Nem mondom, hogy megszerettette velem a szerelmi háromszögeket, mert nem, még Cassandra Clare sem volt képes erre, ugyanakkor már kevésbé utálom. Úgy érzem, hogy hiába volt jelen Dylan, igazából annyira sok vizet nem zavar, inkább a feszültséget kelti és egy olyan dologhoz ragaszkodik, ami már rég kicsúszott a kezei közül, csak nem vette észre azt. Teljes mértékben Flynn és Lucky története ez, ami képes érzelmek sokaságát kiváltani belőlünk.

A szerelmesek mellett a zenéről, a zenészek életéről és a turnézásról is szól ez a kötet. Nemcsak azokat a momentumokat mutatja be, amire irányul a rivaldafény, hanem a hátteret is, hogy mekkora munka rejlik egy-egy szám megírásában, vagy éppen abban, hogy az énekes hangja a helyén legyen. Maga a kötet nem hosszú, mégis annyi minden kap benne helyet. A múlt, a traumák megélése és a továbblépés, a kiteljesedés mind-mind fontos tényezői a regénynek. Ami a szerelmi szálat illeti, kifejezetten szerettem Flynn és Lucky párosát, nem mondom, hogy könnyű volt az út, de megérte. Új kedvenc Vi Keeland párost is avattam a személyükben. Ha szereted a rocksztárokat, vagy csak magát a zenét, akkor semmiképp se hagyd ki a Rivaldafény-sorozatot, ami végre teljes és megérdemli, hogy sokan szeressék. Összességében úgy érzem, hogy amit lehetett azt megkaptam ettől a kötettől, a szerelmi háromszög és a trauma jelenléte ellenére is könnyen olvasható, viszonylag gyorsan is lehet vele haladni, és ahogy haladunk előre úgy esünk egyre jobban bele a szexi rocksztárba, aki már az első oldalakon levett a lábamról, és tudtam, hogy érdemes lesz rá várni. Az első részt is szerettem, de ez a második valahogy sokkal közelebb került hozzám, és kijelenthetem, hogy egy picivel jobban szerettem, mint a Tiltott gyümölcsöt. Lehet pont azért, mert ott viszonylag kevesebbet szerepelt Flynn és nem kapta meg a jól megérdemelt figyelmet.

"Nem lenne szabad még csak a közelébe se mennem ennek a két lábon járó kísértésnek. De kísértés nélkül élni az életet olyan, mint birtokolni egy szívet, ami nem is dobog. Én én zenész vagyok. Nekem igazi, hevesen lüktető szívre van szükségem."

"Fülbevaló, gyűrű, csuklóra kötött bőrszalag, tetoválások, borosta, szexin kusza haj... és Disney-dalt énekel az unokahúgának. Ennek az embernek a bensője ugyanolyan csodálatos lehet, mint a külseje."

"Szörnyű érzés, hogy gondolkodási időre van szüksége, de az igazság az, hogy egy életen át vártam rá. Pár napba nem halok bele. Vagy mégis?"

"Komolyan nem tudom huszonöt évesen, hogy mi a különbség rajongás és szerelem között?"

"Először úgy gondoltam, azt akarom, hogy a világ a lábam előtt heverjen, fent lehessek a színpadon, rocksztár lehessek. De a valóság az... hogy vasárnap délutáni mozizást akarok ezzel a két emberrel."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)