Otfried Preußler: Krabat

 "Újév és vízkereszt közt történt."

*

A koselbruchi malomban titokzatos iskola működik: a félszemű Mester varázslást tanít tizenkét tanítványának, köztük a tizennégy éves Krabatnak, aki szegényen és árván érkezik a malomba. Krabat eszével és szorgalmával hamarosan kitűnik a többiek közül, s idővel ráébred, micsoda gonosz erők játékszere ő és tizenegy sorstársa. Lázadni próbál, szövetségeseket keres és talál a tanítványok közt, ám a legnagyobb segítség a faluból érkezik egy kántorlány személyében, akibe Krabat szerelmes lesz. Az izgalmas, fordulatokban gazdag regény jó és rossz összecsapásának megrendítő, hősies, örök érvényű története.

Úgy érzem, hogy sokkal több van ebben a történetben, és jóval több mindent is ki lehetett volna hozni belőle. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy egyhelyben toporgunk, és nem haladunk. Maga az ötlet tetszik, a megvalósítás viszont már kevésbé. Kétség kívül érdekes kötetről van szó, ugyanakkor sokszor elvesztem a sorok között, vagy éppen nem tudott kellőképpen lekötni ahhoz, hogy be is tudjam fogadni a Krabat lényegét.

A regény középpontjában egy fiú áll, Krabat aki legénynek szegődik egy malomhoz, ahol a Mester tanítványa lesz. Hánytatott sorsa éles fordulatot vesz. Minden új és szokatlan körülötte, ugyanakkor vágyik erre az újdonságra. A kötet egyes részei között évek telnek el, s nemcsak a mesterséget sajátítja el, hanem a Feketeiskola diákja is lesz. Erősen misztikus, néhol sötét kötet ez tele igazságokkal, és kemény szavakkal. Otfried Preußler stílusa végig különös, furcsa és ad a kötetben egy semmihez sem hasonlítható légkört, ami az utolsó oldalakig elkísér. Maga a kötet nem valami hosszú, ugyanakkor több évet ölel fel, s nemcsak felnő közben Krabat, de megtapasztalja a barátságot és a szerelmet is. Fejezetről fejezetre egyre érdekesebb és érdekesebb eseményeknek lehetünk szemtanúi, a barátságok is egyre erősebbek, és nem egy helyen megmutatja, mi is lapul a fátyol és az illúzió mögött. A szerző 1971-ben írta meg ezt a regényt, ami német alapra helyezett fantasy, viszont én nagyon nem az ilyen jellegű fantasztikus történetekhez vagyok szokva. Emiatt úgy éreztem, hogy hiányzik belőle az erő, és nem egy helyen elgondolkodtatott, hogy biztos nekem való e, biztos én vagyok e a célközönsége, és nem egy másik korosztály? Valószínűleg, de mert a legjobban az tetszett a Krabatban, hogy rövid volt, és lehetett vele haladni. A fejezetek is viszonylag rövidebbek, de annál inkább lényegretörőek, és csak azokat az információkat közli, amire valóban szükségünk is van.

A Krabat a német gyermekirodalom egyik alapja, ami később igazi klasszikussá válik az idő folyamán. Ugyanakkor egy könyv a serdülőkorról, a felnőtté válásról és a kettő közötti időről, továbbá a terror és a rejtélyek könyve is. A történet tele van varázslattal, egy olyan középkori világban, amilyen a XVIII. századi Európa lehetett. Sötét, veszélyekkel teli, és ahol bármi megtörténhet. Tabuk nélkül, a maga rejtélyességével meséli el Krabat történetét, és azt, hogy miként is lett az árvából felnőtt férfi, aki nemcsak eszes, de meg is válogatja a mondanivalóját.

A kitartása példaértékű, ugyanakkor én biztos nem éltem volna ebben a korban, mert valami borzalmas lehetett. Viszont a kötet különleges, még akkor is, ha én nem vagyok teljesen megelégedve vele. Maga a cselekmény végig félelmetes, titkokkal tűzdelt és nem egyszer kegyetlen, ugyanakkor az életre is rávilágít, és nemcsak a derűs oldalát mutatja meg, hanem a kemény és izzadtságos munkát is. Megmutatja, hogy nem az számít, hogy honnan jöttél, hanem az, hogy mit értél el, és mit voltál hajlandó megtenni ezért. 

Mint már említettem vannak a kötetben érdekes ötletek, az egyik maga a feketeiskola, amiről eddig még nem hallottam, így teljesen újdonság volt előttem, de tetszett, hogy ebbe az irányba haladtak az események, mert így sikerült felrázni a cselekményt. Kérdéseket vetett fel, döntésre ösztökélt és megmutatta a karakterek igazi, legnyersebb énjét. Lecsupaszította előttünk, és a hatalmat helyezte a barátsággal egy mérlegre, várva, hogy melyik lesz a hangsúlyosabb. A mágia iránti szomj, vagy az igaz kapcsolatok, amik akár egy életen át is kitarthatnak, ha kellőképpen ápolja az ember.

" - Én vagyok itt a Mester. Elszegődhetsz hozzám inasnak, épp szükségem van egyre. Akarod?"

" - De a legfontosabb még nincs az asztalon! - kiáltotta a káplár. - A füstölt hús inni kíván, mégpedig máris, a kolera meg a viszketés essen a kend nyakába!"

" - Vannak dolgok az életben - ismételte Tonda -, amiket az ember el sem tud képzelni, Krabat. De mégis megtörténnek, és bele kell törődni."

" - A céh nevében, Krabat! Én mint tanítód és mestered eme egybegyűlt molnárlegények színe előtt ezennel felszabadítalak eddigi inasságod alól! Mától fogva egyenrangú legény vagy a legények között, és a malomrend szerint segédet megillető bánásmódban lesz részed."

" - Azon gondolkodom - felelt Krabat -, hogy milyen messze juthat az ember a fekete mágiával. Olyan tudomány ez, amivel még hercegek, királyok fölött is hatalmat nyerhetünk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)