Astrid Scholte: Négy halott királynő

"A reggeli nap megcsillant a palota aranykupoláján, fényével elárasztotta Harmóniát."

*

Kvadria ​világának négy régiója csak egymásra utalva képes létezni: Árkia termékeny földjei látják el élelemmel a birodalom népét, Eóniának köszönhetőek a legújabb technológiai csodák, Lüdia kreatív lelkei nyújtanak szellemi táplálékot, és Tória a kvadránsokat összekötő kapocs. A birodalom törékeny békéjét négy királynő óvja. A tizenhét éves Kerália első látásra ugyan ártalmatlannak tűnik, de valójában ő Kvadria legelszántabb és legügyesebb tolvaja és szélhámosa. Ezzel szemben Varin Kvadria legfelvilágosultabb régiójának józan, becsületes polgára – nem csoda, hogy találkozásukból semmi jó sem sülhet ki. 

Kerália mindkettejük életét veszélybe sodorja, amikor ellop egy csomagot Varintól, ráadásul pedig belekeverednek egy, a teljes birodalmat átszövő összeesküvésbe, amely a négy királynő életét követeli. Kezdetben kelletlen érdekszövetségük tétova románccá alakul, de a túléléshez és a közös élet esélyéhez fel kell fedniük a négy halott királynőt maga mögött hagyó összeesküvés sötét titkait – és szembe kell nézniük saját múltjukkal is. Az óra pedig ketyeg… 

Astrid Scholte kíméletlen tempót diktáló, fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a krimi, a fantasy és a sci-fi elemeit, és nem hiányzik belőle a kaland és a szerelem sem.

Fülszöveg alapján nagyon ígéretes történetnek tűnt ez a kötet, viszont úgy érzem, hogy valami hiányzik belőle, ami miatt igazán kiemelkedő lenne. Maga a témafelvetés és az elképzelés ötletes, és éreztem benne az energiát, de az eleje nagyon lassan indult be, és ez sajnos a későbbiekben is rányomta a bélyegét a cselekményre. Astrid Scholte tollából kaptam egy történetet, ami tele van érdekes részletekkel, és egy olyan szállal, ami segít kibogozni a négy királynő halálának okát.

"Megízlelni mindent, amit Kvadria kínálhat."

Ami nagyon tetszett a kötetben az a világ és annak a felépítése, külön pont jár a csoda térképért, mert nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy akkor lesz jó egy fantasy kötet, ha van benne térkép. Ez már fél siker. És ez ennél a kötetnél is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy rendesen tudjuk követni az eseményeket és a helyszínt. Kvadria négy régiója nemcsak érdekes, de teljesen különbözik is a többitől. Mindnek megvan a maga szerepe, a sajátosságai, ami miatt ezrek közül is kiszúrná az ember, hogy ki éppen melyik régióhoz tartozik. Látszólag külön-külön léteznek, viszont az egységet együtt érik el. Itt is jön a képbe az, hogy e világban mind a négy régiónak megvan a maga királynője, és ezek a királynők együtt uralkodnak, és együtt teljesítik az évszázadok óta fennlévő szabályokat. Maga a kötet felépítése úgy néz ki, hogy amikor az egyik királynő szemszöge következik, akkor előtte el is olvashatjuk az egyik szabályt, ami szent és sérthetetlen, és ami alapjaiban határozza meg mind a kötet cselekményét, s mind a végkimenetelt is. Ezek a szabályok hol elfogadhatóak, hol túlságosan kegyetlenek, de az írónő világában ezek szerint uralkodnak és hoznak döntést a régiók királynői. Azzal nem mondok el nagy titkot, hogy hiába királynő valaki, a veszély és a halál ugyanúgy leselkedik rá is, korona ide vagy oda.

A Négy halott királynő, a címével ellentétben nemcsak négy szálon fut, hanem ha jól számoltam, akkor 6 erős, vagy erősnek akaró tűnni női karakteren keresztül meséli el a történetet. Természetesen a királynők mellett a gyilkos, és egy meglepetés karakter is megszólaltatja a hangját, és mutatja meg, hogy mit is tud. Bevallom a kötet első 100 oldala annyira nem fogott meg, mert nem éreztem azt a vonzást, amit fantasy történeteknél szoktam, ugyanakkor a világ és az alaphelyzet megismerése után igazán beindulnak az események, és egy gyors lefolyású, sodró lendületű hátszéllel átnavigál minket a történeten.

Úgy érzem, hogy ahhoz képest, hogy amire számítottam, nem teljesen azt kaptam. A négy királynő sorsának beteljesedése hirtelen történik, szinte nincs is idő felocsúdni, hiszen már jön a következő, de a kötet nemcsak az uralkodók gyilkosságára fókuszál, hanem az elkövetőre és a különböző régiók sajátosságaira is, amiknek még nagy szerepe lesz a kötet utolsó részében. Stílusosan négy részre oszlik a cselekmény, és még a gyilkosságok után is kitart, és megmutatja egy teljesen új szemszögből is az eseményeket. Mindezek mellett szerelmek szövődnek, titkok lepleződnek le, ármányok és árulások születnek, illetve a világ sorsa is megváltozik.

Igaz, hogy standalone, azaz egyrészes kötet, viszont nincs bennem az, hogy bárcsak lenne második rész. Tökéletesen megállja a helyét egyrészes kötetként. Astrid Scholte minden képzelőerejét beletette ebbe a regénybe, s nemcsak az udvart, annak politikáját, hanem egy különleges szert a HYdRA-t is megalkotta, ami végig fontos jelentőséggel bír a kötet karakterei számára. Egy gyógyelixír, ami minden betegséget képes meggyógyítani, és amit évente csak egy ember kaphat meg. Különösen tetszett, hogy nemcsak elhintette ennek a csodaszernek a létezését az írónő, hanem meg is magyarázta, és kapott egy kerek egész történetet. Szépen alátámasztva, és minden kétséget kizáróan átgondolva.

A királynők egytől-egyig szimpatikusak voltak, még akkor is, ha nem sokat szerepeltek, vagy éppen ha meg voltak számlálva a pillanataik, de még így is sikerült egy kis töredéket átadnia belőlük az írónőnek, és ők is megkapták a saját kis történetüket. Kezdve azzal, hogy nincs olyan szabály, amit a szerelem ne győzne le, és amit ne szegnének meg, mert mindig az a legérdesebb, amit nem lehet, és ha valami meg van tiltva, biztos, hogy előbb-utóbb meg át lesz hágva. Emiatt kapunk egy nő-nő, illetve gyermekkori szerelmet, be nem teljesülhető, tiltott kapcsolatot, tele titkokkal és potenciális indítékkal a nyomozás és a gyilkosság megoldásához.

A királynők mellett Kerália kap nagyobb hangsúlyt, s az az igazság, hogy nekem ő már az elején is szimpatikus volt. A tolvaj és szélhámos, akinek megbánásokkal teli a múltja, viszont akár kecsegtető jelen is várhat rá. Természetesen Varin mellett sem tudok szó nélkül elmenni. A fiú, akinek nem szabadna éreznie, és akinek megvan adva a halálnapja, mégis ők ketten megmutatják, hogy minden rajtunk és a döntéseinken múlik. Szimpatikusak voltak, és még ha az elején szerencsétlenek is voltak együtt, a végére nagyon megkedveltem a párosukat. Összességében úgy érzem, hogy egy csavarokkal teli, véres történetet kaptam négy részletbe csomagolva, minden egyes rész adott valamit, és a karakterek is megmutatták az igazi valójukat és azt, hogy sosem késő változtatni, illetve változást elérni. Műfaját tekintve low fantasy, ami kicsit földhözragadt, nincsenek benne nagy ugrások, viszont van egy erős alapja, amire építkezve egyre többet és többet hoz ki magából, és a történetből is. Nem egy nagyon gondolkodós kötet, annál inkább gyorsan és könnyen haladós, ha nem nézzük az első 100 oldalt, mert tényleg lassan indul be a cselekmény, viszont miután beindul, nincs megállás és arra ösztönöz, hogy minél előbb olvasd végig, és hozz ítéletet a gyilkos és a kialakult furfangos helyzet fölött. Leginkább azoknak ajánlanám, akik nem riadnak vissza a véres jelenetektől, és nem akarnak egy új sorozatba belekezdeni.

" - Ez tényleg iszonyú érdekes - legyintettem a fal felé -, csak nem sokat segít rajtunk. Tolvaj vagyok, mint magad is mondtad, nem terapeuta. Nem tudom összekutyulni mások gondolatait, bármennyire jó lenne."

"Ki lesz belőlem, ha megszűnök Mackiel legjobb csaklisa lenni?"

" - A valami akkor is több a semminél, ha már csak az emlékeinkben él."

" - Szeretni valakit mindig óriási kockázat. Bármikor összetörheti a szívünket, de míg együtt vagyunk, legyőzünk bármilyen nehézséget."

" - Ne aggódj, senkinek sem beszélek Varinról, a bűnöző zseniről."

" - Hinnem kell abban, hogy változhatunk. Hinnem kell abban, hogy több is lehetek egyszerű küldöncnél, több annál, amit elvárnak tőlem, több a halálnapomnál. Mert te - húzta fel a szemöldökét - elhitetted velem, hogy nem hiábavalóak az álmaim. Hogy törekedhetek az elérésükre, még ha csak rövid ideig is."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)