Jennie Goutet: A páratlan (The Clavering Chronicles 2.)

" - Azt hiszem, nem érted… Voltál te már szerelmes?"

*

Miss Philippa Clavering nemcsak a bátyja, George kedvenc vitaparnere, hanem George barátai is imádják. A bálok rendre Philippa okos válaszaitól és kacagásától zengenek. A lány ráadásul rögtön a báli szezon kezdetén észreveszi, hogy Susan barátnőjének nem a számára ideális férfi udvarol. Kezébe veszi hát az irányítást. Persze van, aki erre azt mondja: beleüti az orrát. 

Jack Blythefield – Susan bátyja. 

Jack eljutott arra a pontra, hogy feleséget válasszon. Olyasvalakit, aki elősegíti parlamenti karrierjét, és nem nyaggatja, ha olykor a klubjában tölti az estéket. Meg is van a jelöltje, és tervezi a lánykérést… azonban a húgával, Susannel is törődnie kell, különösen, ha mindig ott tyúkanyóskodik körülötte az a szeleburdi Philippa, aki minden valamirevaló fiatalemberrel udvaroltat magának. Hát hogy lehet az ilyen nőt kibírni? 

A Clavering-krónikák következő kötete Lucius Clavering báró húgának, az elbűvölő Philippának történetét meséli el. Nem kapcsolódik szervesen sem az előző, sem a következő kötethez, egymagában is olvasható. A regény különlegessége, hogy a szerelmi történet hátterében a küszöbön álló változások formálják Anglia és a világ jövőjét: a géprombolások, gabonatörvények korában az új gazdasági rend hajnala határozza meg hőseink törekvéseit.

" - Nagyon szeretném azt a csókot, és ha újabb lehetőségem adódna, figyelmeztetlek, hogy élni fogok vele."

A Clavering-krónikák az a történelmi romantikus sorozat, ami sokkal több figyelmet érdemelne. Én nagyon szerettem az első részt, de úgy érzem, hogy ez a második, A páratlan sokkal olvasmányosabb, sokkal élvezhetőbb és nagyon könnyen bele lehet veszni a sorokba. Pontosan az ilyen jellegű történelmi romantikusokért vagyok oda. Nagyon megszerettem Philippa és Jack történetét, és alig várom, hogy ősz legyen, és olvashassam a harmadik részt.

A páratlan egy nagyon szórakoztató, korhű regény, ami tele van politikával, egy törvény eltörlési kísérletével, társadalmi helyzetekkel és váratlan kapcsolódásokkal. Philippa karaktere nekem már az elején nagyon szimpatikus lett, hiszen talpraesett, okos, néha cserfes, tudja hogy mit szeretne és abból nem enged. Habár elsőre egy kislánynak tűnik, megmutatja a kellő pillanatban, hogy kész felvállalni a háziasszony szerepet és nem áll tőle a támogatás, az hogy ott legyen a másik mellett. Emellett nagyon jó emberismerő, és tudja, hogy kinek szabad bizalmat szavazni, és ki az, akit érdemes messziről elkerülni. Maga a történet igazán olvasmányos, főleg azok a részek, ahol Philippa és Jack egymásba botlik. A történet váltott szemszögű, emiatt nemcsak a női karakter oldaláról láthatjuk a vonzalom és az érzelmek kialakulását, hanem Jack oldaláról is, akit elsőre nem tudtam hova tenni, de aztán szépen fokozatosan egyre kedvesebb lett a szívemnek, és alig vártam, hogy valamiféle érzelmi megnyilvánulás is felüsse a helyét. Pont a történelmi romantikus címke miatt csak a kötet végén kapunk bárminemű érzelem kinyilvánítást, de pont ez a szép ebben a kötetben, hogy várni kell, és itt megéri várni. Imádtam azt a finom romantikát, amit kaptunk, és igazi felüdülés volt olvasni.

Azt szeretem a Clavering-krónikákban, hogy bájos, üde és tökéletesen hozza a tőle elvártakat. Az írói stílus nagyon jó, nagyon illik a régenskori Angliához, és a fordítás is nagyon színvonalas. Igaz, hogy maga A páratlan nem hosszú, mégis segít kikapcsolódni, és megmutatja a történelmi romantikusok szépségét. A gyengéd kézfogásokat, a lassan kibontakozó érzelmeket, a közeledéseket és azokat az akadályokat, amiket a szerelmeseknek meg kell ugornia.

Ebben a részben a politika erősen jelen van, mégsem volt zavaró, hiszen az írónő szépen beleépítette a cselekmény egészébe, és megmutatta, hogy a régenskorral bizony a politikai vonal is jár, csak kevés történelmi romantikus helyez erre hangsúlyt. Nagyon szerettem, ahogy Philippa gondolatai megjelentek egy-egy témát illetően, és Jack hagyta, hogy szabadon kifejezze a gondolatait és mondanivalóját.

Korban változás előtt állunk, és ehhez igazodik is a kötet. Már valamivel szabadabb, mint egy kötöttebb regény, és ez nagyon is meglátszik azon, ahogy hagyja az írónő kibontakozni a női karaktert, azt hogy ő válasszon a házasságot illetően, és ne legyen kényszerítve egy olyan emberhez, akihez nem akar hozzámenni, de azért ez a régi eszme is felüti még a fejét, viszont jó volt látni, hogy nem mindenki ragadt le ennél, és esélyt kapunk a változásra.

Jack Blythefield megjelenése igazi felüdülés, a finoman kialakuló érzelmek tökéletesen illenek A páratlanhoz. Nem tolakodó, nem akar olyat mutatni, amit nem lehet, és végig ott van ez a romantikus szál, de csak a végére érik be. Tetszett, hogy Jack ha nem is közvetve, de mindig ott volt, amikor Philippának szüksége volt rá. Amikor valami kisiklott, és segítségre volt szüksége, és az is, ahogy Jack véleménye szépen megváltozott Philippa kapcsán. A kötet vége felé azt is megmutatja az írónő, hogy milyen jó párost alkotnak együtt, és talán nem ildomos első ránézésre megítélni valakit, hanem meg kell ismerni, és csak utána eldönteni, hogy hogyan is viszonyulunk hozzá. A páratlan egy olyan történelmi romantikus, ami a maga bájával vesz le a lábadról, és ami megmutatja, hogy az érzelmek lassú mederben való kialakulása sem gátolja abban a cselekményt, hogy olyan babérokra törjön, mint a politika vagy a nők hangjának megismerése. Én nagyon szerettem ezt a részt is, és remélem még több rajongója lesz ennek a sorozatnak. Ha szereted a történelmi romantikusokat, akkor semmiképp se hagyd ki Jennie Goutet A páratlan c. regényét, ami a politika mezsgyéjén egyensúlyoz és ami tele van apró, ám annál jelentősebb pillanatokkal.

"És… akinek jelenlétében megmozdul a föld, és meglódul a szív. Igen. Akit szeret."

"Alig volt több mint egy idegen számára, de mit nem adott volna azért, hogy megmenthesse."

" - Ha lenne feleségem, bármilyen újsághoz és könyvhöz hozzáférhetne a házamban, ami csak érdekli. És mindenféle témáról beszélgetnék vele, amiről csak akar. És másként alkalmaznám a védelmemet… gálánsan, nem pedig úgy, hogy elrejtek előle olyan ismereteket, amik esetleg érdekelnék."

"Álmában nem gondolta, hogy valaha a karjában tartja Miss Claveringet, ezt a bosszantó fehérnépet."

"Mindenkinek úgy kell hasznosítania a tehetségét, ahogyan helyesnek látja."

"Jacknek más jelzők is eszébe jutottak volna Miss Claveringről: büszke, idegesítő, talpraesett, cserfes, makacs – de mindenképpen páratlan."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)