Adrienne Young: June Farrow két élete

"Margaret Anne Farrow 2023. június 10. napján halt meg álmában, így én maradtam az utolsó élő Farrow a világon."

*

June Farrow készen áll sorsa beteljesülésére. 

Családjának női ágát szörnyű átok sújtja: előbb vagy utóbb mindegyikük eszét veszti. June azonban eltökéli, hogy megtöri az ördögi kört, és tudatosan kerüli a férfiakat, nehogy bárkivel túl szoros kapcsolatot építsen ki. Az egész város ismeri anyja történetét, akinek nyoma veszett, amikor June-t a szíve alatt hordta, majd kislányát egy kosárban eljuttatta a nagymamához, hogy nevelje fel. 

A nagymama halála után June különös nyomokra bukkan, amelyek követésével talán anyja rejtélyes eltűnésére is magyarázatot kaphat. Ehhez viszont kénytelen a józan ész határait meghaladó dolgokban hinni. Talán már nála is bekopogtatott az őrület? Vagy igaza volt a nagymamájának, aki azt állította, ő nem beteg, csupán egyszerre van két helyen? Adrienne Young első, felnőtteknek szóló regénye felejthetetlen romantikus történet egy csipetnyi misztikummal és egy leheletnyi mágiával fűszerezve.

" - Az igazságnak megvan az a szokása, hogy végül mindig kiderül, nem igaz?"

Az írónő Fable sorozata hatalmas kedvencem, ezért nagyon vártam már, hogy valami mást is olvashassak Adrienne Youngtól. A June Farrow két élete egy nagyon különleges történet, nem szokványos felállással, és egy olyan sorssal, ami megpecsételi a Farrow nők helyzetét. Nagyon könnyen bele tudtam veszni a sorokba, és nagyon hamar a történet rabja lettem, hiszen tudnom kellett, hogy June Farrow melyik életet választja.

Maga a történet baromi egyedi, hasonló felállással már ugyan találkoztam, de az nem volt ennyire különleges, és emiatt teljesen levett a lábamról a történet. A környezet, a kisvárosi idill, a virágok és a föld közelsége miatt nagyon hamar a szívembe zártam a helyszínt, a Farrow családot, és a női sorsokat. Szerettem azt a kötetben, hogy az első oldaltól az utolsóig fogva tartott, és nem eresztett. Azt, hogy habár látszólag végig fogta a kezem, amikor valami váratlan történt vagy új információ került előtérbe elengedte azt, és hagyta, hogy zuhanjak. Nem egy szokványos szerelmi történet June és Eamon története. Az 1951-es években járunk, egy tragikus halálesetet követően, ami még friss nyomot hagyott az ott élőkben, és aminek a rejtélye végig körbelengi a történetet. Hol azt éreztem olvasás közben, hogy egyre közelebb kerülünk a rejtély megoldásához hol pedig azt, hogy egyre távolabb, és már talán sosem fogjuk megtudni, hogy mi történt a lelkésszel, és ennek az egésznek mi köze June-hoz. Nagyon jó volt, hogy az írónő oldalról-oldalra mindig meg tudott lepni, és úgy igazán nem ismerhettük ki a gondolkodásmódját, csak a történet végére nyert értelmet nagyon sok minden, gondolok itt azokra az emberekre, akik a jövőben nem tűntek fontosnak, és gondolok arra a csavarra, amikor ezeket az embereket leleplezi a múltban, és jön egy olyan érzés, ami miatt tátott szájjal bámulsz magad elé.

Minden egy a semmiből megjelenő piros ajtóval kezdődik, és minden azzal is ér véget. Ez az ajtó szó szerint addig kísérti June Farrow-t, amíg ki nem nyitja, és meg nem tudja, hogy mi van az ajtó túloldalán. Nem mondom azt, hogy minden zökkenőmentesen zajlott, mert cseppet sem, de pont az a történet varázsa, hogy képes meglepni, meghökkenteni és bizonytalanságban tartani. A 2023 és az 1951 közötti párhuzam hatalmas, és csak June képes arra, hogy mindent feltérképezzen, és válaszokat adjon a kérdéseinkre.

June Farrow karaktere akárcsak a történet tele van ismeretlennel. Igaz, hogy sok mindent megtudunk róla, de sok minden talány marad. Nagyon érdekes, ahogy az írónő felépítette a karakterét, ahogy összemosta az idővonalakat, és megmutatta, hogy June egy olyan énje életébe cseppent, ahol minden ismeretlen számára, és akárcsak nekünk úgy neki is össze kell rakosgatnia a darabkákat, és rá kell jönnie a teljes képre, hogy értelmet nyerhessen a piros ajtó, és a vele járó felelősség és döntések fontossága.

A gyilkosság és June múltjának felfedezése kellőképp kiegészítik egymást, emellé Eamon és Annie igazi bónusz, ami eleinte sokként éri a lányt, mégsem riad meg a feladattól, és kész úgy meghozni a döntését, hogy nemcsak a jövőre fókuszál, hanem a múltat is figyelembe veszi, és mérlegel. Hatalmas felelősség szakad June nyakába, de úgy érzem, hogy jól helytállt, és meghozta azokat a döntéseket, amik feltétlen szükségesek voltak ahhoz, hogy normalizálja a piros ajtót, az idővonalakat és az érintettek életét.

A leírások, a belső gondolatok és az az idillinek tűnő környezet, ami mégsem az, nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire különleges lehessen a June Farrow két élete. Látszólag csak róla szól ez a történet, de jobban megnézve mindenki másra is kihatással vannak a tettei, és a döntései. Nem lehet úgy megbolygatni az idővonalat, hogy az ne legyen hatással a jövőre, és a múltra is egyaránt. Különleges női sorsokat mutat meg, nők egész generációját, akik egy bizonyos teherrel élik az életüket, hiszen nemcsak a jövőben élhetnek, hanem a piros ajtónak köszönhetően a múltban is. A hangulata kicsit hasonlít az Outlanderhez, így aki szereti Diana Gabaldon monumentális sorozatát, azoknak biztos fog tetszeni Adrienne Young Junne Farrow két élete is. Nagyon sok mindenben eltér az említett műtől, ugyanakkor hasonlóság is van benne, az viszont biztos, hogy merőben más, mint a Fable sorozat. Engem már az első oldalak megvettek maguknak, és alig vártam, hogy minél többet és többet tudjak meg. Egyszerűen imádtam, és ki merem jelenteni, hogy eddig ez az írónő legerősebb írása, mind ami a cselekményt illeti, s mind ami a karaktereket. A June Farrow két élete egy olyan utazás, amiből nem szeretnél kimaradni. Ha szereted az időutazós, különleges történeteket, semmiképp se hagyd ki!

"Nem számít, mennyire kicsi a város, vagy mennyire ügyesen próbálod rejtegetni a dolgokat, mindig maradnak utánad nyomok. Mindig van valaki, aki látott vagy hallott valamit. Csak idő kérdése, hogy mikor kerül a felszínre."

" - Emlékszel rám? - Úgy tette fel a kérdést, mintha félt volna. Mintha olyan választ adhatnék, amivel elpusztítom őt. - Nem úgy értem, hogy vannak-e emlékeid kettőnkről. Úgy értem, emlékszel rám?"

"A tükör felé fordultam, a bőröm bizseregni kezdett, ahogy abban a szobában állva figyeltem magam. Én voltam, egy olyan élet vásznára festve, amit nem éltem meg. Az volt a legrosszabb, hogy úgy festettem, mint aki ide tartozik, tökéletesen illettem a jelenetbe."

"Az én világom nagyon kicsi volt, csak pár ember és hely alkotta, és úgy éreztem, minden pillanattal egyre inkább zsugorodik."

"Nem képzelődtem. Az ajtó volt. A piros ajtó. Ugyanaz, amit a temetőben láttam. A farmon. És a Main Streeten. Ugyanaz a rézgomb. Ugyanaz a lepattogzott festék. Ott állt egyenesen a mező kellős közepén, vörös foltként a zöld, hullámzó domboldalon."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)