2019. szeptember 23., hétfő

Ella Maise: Imádlak, Jason Thorn (Love & Hate 1.)


"Egészen addig, amíg nem találkoztam Jason Thornnal, kizárólag bolyhos fehér felhőkről, csinos, rózsaszín ruhácskákról, finom almás süteményről, és természetesen a szomszéd kislány, Kara bátyjáról álmodoztam."

*

Az első perctől kezdve odavagyok érte…
Jason Thorn… a bátyám legjobb gyerekkori barátja.
Ó, hogy milyen iszonyatosan szerelmes voltam ebbe a fiúba! Ugye milyen romantikus? Ahogy az ember lánya érzi az izgalmas bizsergést, amikor először átéli, amint szárnyra kapnak azok a híres pillangók – és csakis Jason miatt! Csakhogy egyszer véget ér a tündérmese, sárba tiporják az álmaidat, utána pedig biztos, ami biztos, darabokra törik a szívedet is. Ez a fiú pontosan ezt tette velem.
Miután túljutottunk az álmok sárba tiprásán, ő lett az a srác, akit messze elkerültem. Amikor egy szörnyű tragédia történt a családjában és elköltöztek, én készen álltam arra, hogy mindörökre elfelejtsem.
Mára igazi filmcsillag lett belőle. Olyan szupersztár, akiért a nők őrjöngő lelkesedéssel rajonganak. Olyan ez, mint egy valóra vált álom, ugye? Szerintem egyáltalán nem.
Hogy ki vagyok én? Olive, egy újdonsült írónő. Vagyis hát ÉN írtam azt a könyvet, amit filmre visznek, mégpedig Jason főszereplésével! Ezenkívül az internet azzal van tele, hogy én vagyok az a szerencsés lány, akit a szupersztár Jason Thorn hamarosan feleségül vesz.
Most megint azt gondolod, hogy a világ legmázlistább csaja vagyok? Hát nem. Szó sincs semmi ilyesmiről.
Ella Maise, nemzetközi bestsellerszerző első, magyar nyelven megjelenő kötetében kilép a hétköznapok szürkeségéből, és egy varázslatosan romantikus világba repít.

Nem is tudom, hogy miért csak most olvastam el ezt a regényt. Nem elég, hogy iszonyat aranyos, de teljesen levett a lábamról és egy egészen kicsit beleszerettem én is Jason Thornba, abba a színészbe, aki az egész regény alatt egy fantáziaképként lebegett előttem, hogy igen van még igaz szerelem, szerelem első látásra és a többi hülyeség, amit a szerelemmel egy lapon említenek. Vallomás, nem hiszek a szerelem érzésében, viszont szeretem a felettébb romantikus, már - már nyálas sztorikat két ember egymásra találásáról. Az Imádlak, Jason Thorn minden vágyamat kielégítette, sőt sokkal többet adott, mint amire számítottam. Most már én is értem, hogy mire fel a fejhajtás és, hogy miért ajánlják annyian ezt a kötetet.

Kezdjük azzal, hogy az első fejezetek, vagyis a múlt, ahol minden kezdődik baromira édes. Rendesen szívem talált és már ekkor éreztem, hogy ez nemcsak egy kötet lesz a többi közül. Én nem tudom, hogy eddig hol bujkált Ella Maise, de az tuti, hogy még több regényét szeretném magyarul olvasni, nem számít, hogy éppen kiről ír, de az a világ amit megteremtett kicsit tündérmesés, ugyanakkor valóságos is. Hiszen igenis van olyan, hogy ha két embernek együtt kell lennie, akkor nem számít, hogy mikor de együtt lesznek és Olive meg Jason szerelmi története pont ilyen. Aranyos, édes, de ugyanakkor érzéki, szenvedélyes, és kicsit tiltott is. De nem rohanok előre ennyire. Maga a sztori arról szól, hogy adott egy gyerekkori szerelem, ami nem múlik el, amiben sok titok és talány van. A kezdeti szereplőink gyerekek, igaz, hogy a felvezető után én teljesen másképp képzeltem el a folytatást, mégis meg vagyok elégedve azzal, amit kaptam. Sőt, egyenesen imádtam és nemcsak olvasni, hanem a sztorit is. Tipikusan az a történet lett számomra, amit csak olvasol és olvasol és aztán csak véget ér, pedig te egyáltalán nem vagy felkészülve arra, hogy elengedd, sőt soha nem is leszel az. Tehát... Gyerekek, szerelem, barátság. Mind fontos kezdőlöketei a regénynek, de aki ezek után következik az koronázza meg igazán a sztorit. Ezek a gyerekek felnőnek ki író, s ki színész lesz, az utak elválnak, de nem örökre és itt jön képbe a regény cselekménye. 

A váz után igazi keretben láthatjuk az eseményeket, a karaktereket és a cselekmény szálát. Ella Maise nagyon jól tette, hogy két szálon írta meg a kötetet, mivel így nemcsak Olive-val együtt örömködhetünk, hanem Jason érzéseit, gondolatait is maximálisan kiélvezhetjük. Azt hiszem olvasás közben igazi rekordot állítottam fel, hiszen ennyit vigyorogni és elpirulni egy könyv miatt még sosem történt meg velem, de Jason bennem is áttört egy gátat.

Próbálok nagyon spoiler mentesen és mindenféle fangirlködés mentesen írni nektek, de az a helyzet, hogy annyira tetszett, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy olvassa el. Érzelmes, érzéki, gyengéd, kegyetlen, valós, filmsztáros, írónős, édes történet két emberről, akiket az ég is egymásnak teremtett. 

Végre egy könnyed olvasmány, ami nem csap át szürke ötvenbe, mégis van benne valami szikrázó és perzselő. Igényes külső mellett igényes belsőt is kapunk, s ami a legfontosabb nemcsak kulisszákba enged betekintést a filmezést tekintve, hanem egy kicsit a Hollywoodi csillogás és a pletykák mögé is beleshetünk, s igen nem szabad mindent elhinni, amit a pletykalapok, pletykaoldalak és blogok mondanak. Minden mögött ott a háttér, amire érdemes és kell is odafigyelni. 

A cselekmény számomra felüdülés volt, igazi kis szeretetbomba, amitől jobb kedvem és jobb közérzetem lett, még mindig nem hiszek a szerelemben, de egyre közelebb enged ehhez az érzéshez.  Olive már az első pillanatok egyikében elvarázsolt, hiszen ügyes, kis cserfes lányként alig vártam, hogy megtudjam milyen is ő felnőttként, hogy milyen az élete és mit kezd a viszonzatlan szerelem érzetével. 

Mindenki életében volt már biztosan olyan, hogy nagyon odáig volt valakiért, aki ezt nem viszonozta, és ez a kötet arra ad választ, hogy mi lett volna, ha több időnk van, hogy jobban közelebb kerüljön hozzánk az illető, vagy akár az is, hogy egyáltalán tudomást szerezzen az iránta táplált érzelemről.  Ezt burkolja egy nagyszerű köntösbe, ezzel a kis egyszerű ténnyel és kérdéssel adja meg a cselekmény mozgatórugóját, hogy mi lenne ha évek múltán belénk szeretne az illető. Maga az írónő szuper aranyos és ezt ebbe a kötetbe is maximálisan beletette. 

Olive az a központi szereplő, akinek seperc alatt bele tudjuk képzelni magunkat a helyébe. Imádtam, de nemcsak Jasont, hanem az egész cselekményt is minden egyes kis hibájával és stiklijével együtt.  Szerethető karakterek, csillogás, filmforgatás, színészek, színésznők, pletykák, bulik, esküvő, egymásra találás, mi kell még? Egy csipet az írónőből és kész is az Imádlak, Jason Thorn.

Azon felül, hogy Olive és Jason életébe kapunk betekintést a mellékszereplők sincsenek elhanyagolva, igaz van pár számomra megmagyarázatlan fordulat, amit nem teljesen értek, de annyi baj legyen. Nemcsak Olive és Lucy az, akiket már most a szívembe zártam, de Jason és Jameson is. Baromi kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az Akarlak, Adam Connor-ban. Az biztos, hogy nagy meglepődések és dráma, de minden egyes percét meg fogja érni, akárcsak az Imádlak, Jason Thorn. És igen, imádtam, még akkor is amikor gyanútlanul olvastam, láttam, hogy még jó sok van hátra, erre csak úgy a semmiből jött az utószó és nem győztem kapkodni a fejem, hogy mi van?? Baromi izgalmas és a semmiből lett vége. Nem elég, hogy teljesen beleszerettem a kötetbe, de még el is hagyott. Baromi szomorú lettem, hogy vége, de hála a második kötetnek még nincs minden befejezve, legalábbis remélem, hogy Lucy története alatt Olive és Jason további életéről is esik szó. Összességében nagyon kellemes csalódás volt, totál nem érte meg ennyit várni, sokkal előbb el kellett volna kezdenem és már bánom, hogy nem estem neki egyből ahogy a kezembe került. Ha tehetitek olvassátok el. Kikapcsol, megnyugtat, felspannol (igen, tudom ellentétes a két dolog, de így van), szerelmes leszel és teljesen beeszi magát a szívedbe és nem lesz olyan könnyű onnan kiűzni, ha egyáltalán valakinél ez cél. De a legszebb dolog az egészben, hogy egy része örökre velem marad, annak a kislánynak aki voltam, aki várta a szőke herceget fehér lovon igazi szerelem volt a kötet, s a mostani vad énem is tudta értékelni azt a csodát, amit ad. Le a kalappal az írónő előtt. Még sok sok ilyen páratlan regényt szeretnék tőle.
"Maga a kibaszott Jason Thorn? Leesett az állam. A picsába! Az én Jasonöm. A kibaszott kurva életbe! Na ne! Ez Jason! A francba, a francba, a francba!"

"A mozdulat, ahogy kiemelkedett a járgányból, ahogy bezárta annak az elképesztően szexi kocsinak az ajtaját... aztán szinte lasítottfelvétel-szerűen a szemébe húzta a Ray-Ban napszemüvegét..."

" - Az igazán fontos dolgok alapján én vagyok az első férfi az életedben, olive. Érted,a mit mondok?"

"A könyökömre támaszkodva úgy fordítottam a fejemet, hogy megpuszilhassam borostás arcát, pontosan azon a helyen, ahol az a gonosz kis gödröcske rejtőzött, hogy jól megkínozzon engem és az egész emberiséget. Amikor a fejem visszahanyatlott az ágyra, Jason még szélesebben vigyorgott."


Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...