Rachel Gillig: Two Twisted Crowns - Két ferde korona (A pásztor király 2.)

"Ravyn közelebb lépett, a cella rácsa a kezében hideg volt, akár a jégcsap. 

- Tudom, hogy hallasz."

*

HA TÚLCSORDUL BENNE A MÁGIA, A KIRÁLYSÁGA PUSZTULÁSRA VAN ÍTÉLVE? 

Elspethnek szembe kell néznie a tettei következményeivel, amikor Ravynnal veszélyes küldetésre indulnak, hogy megmentsék a királyságot. A zsarnoki uralkodó és a fekete mágia kötelékében vergődő királyság veszélyben forog. Elspethnek és Ravynnak sikerült összegyűjtenie a Gondviselés kártyáit, egy kivételével: a legfontosabb, az Éger ikrek kártyája még hiányzik. 

Ahhoz, hogy még a téli napforduló előtt megleljék a kártyát, és a segítségével felszabadítsák a királyságot, be kell venniük magukat a veszedelmes, ködös erdőbe. 

Az egyetlen, aki a segítségükre lehet ebben, az az a szörny, aki Elspeth fejében él: a Lidérc. A szörny, aki már nem szívesen osztozkodik tovább… 

A One Dark Window – Egy sötét ablak kísérteties, lebilincselő folytatása.

"Mivel semmirekellő herceg és csapnivaló lovas katona volt, Elm nem zárta be az ajtót."

A One Dark Window után kétségem sem volt afelől, hogy fogom e folytatni a történetet, mert ennyire különleges fantasyt is csak nagyon régen olvastam. Rachel Gillig egy olyan duológiát álmodott meg, ami szó szerint tökéletes, és amiben nem találok hibát. Végig atmoszférikus, dark és imádtam, ahogy az Erdő szelleme, illetve a tarot kártyák megjelentek benne. Végig az Éger ikrek kártya után futunk, de közben ott van Elspeth és a Lidérc dilemmája is.

Nagyon szerettem azt a Two Twisted Crownsban, hogy ott veszi fel a cselekmény szálát, ahol az első abbamaradt. A tét nagyobb mint eddig, és hatalmas súly nehezedik a karakterek vállára. Külön öröm számomra, hogy nemcsak Elspeth és Ravyn veszi ki a részét a "munkából", hanem Ione és Elm is, akiket nagyon megkedveltem így a második kötetre. A regény hangulata végig gótikus, nyomasztó és sötét. Az állandó fenyegetettség érzete végig rányomja a bélyegét a cselekményre, és nem ereszt. Az írásmód igazán különleges, és emiatt azt érezhetjük olvasás közben, hogy minket is elnyel a köd, és mindaz, ami ennyire kalandossá, veszélyessé és gótikussá teszi a Two Twisted Crownst. Maga a cselekmény a váltott szemszögeknek hála lassabban bontakozik ki, de ez ne riasszon meg senkit, mert igazán különleges élményt adnak ezáltal a történetnek. Nemcsak Elspeth sorsa forog kockán, hanem a világé is. Emiatt hol brutális eszközökhöz nyúlt az írónő, hol pedig elmélyítette a már ismert tényeket. A világfelépítés pont emiatt olyan fontos, mint a karakterek és a belső konfliktusaik. Nemcsak Elspeth kerül ezáltal közelebb hozzánk a Lidérccel folytatott belső küzdelmei miatt, hanem Ione is, aki teljesen más színben tűnik fel ebben a részben, mint az elsőben. Sokkal kedvelhetőbb, és a szívünkön viseljük a sorsát, és a döntései következményét.

Míg a One Dark Window csak egy szerelem kibontakozására fókuszált, addig a Two Twisted Crownsban két szerelem kerül előtérbe. Imádtam, ahogy a gótikus, horrorisztikusabb hangulat ellenére is teret kap a romantika, és mindezt az írónő a maga sajátos stílusában csinálja. Szerettem azt a kötetben, hogy habár a belső konfliktusok és a tarot kártya utáni hajsza van fókuszban, mégis figyelt a részletekre, és nagyon egyben van a cselekmény. Informatív, és tele van baljós jelenetekkel, ami még inkább elmélyíti a történetet.

A történet központi kérdése a hatalom, és az az ár, amit hajlandóak vagyunk érte megfizetni, emiatt hol árulással szembesülünk, hol pedig áldozatokkal. Egy igazi küzdelem a túlélésért és az életben maradásért ez a kötet. Elspeth a tökéletes példa arra, hogy a bennünk élő szörnyeteg ellenére is lehet helyesen dönteni és helyesen cselekedni. Emberileg sebezhető, akiben ott él a szörny, aki végig attól retteg, hogy maga is szörnyeteggé válik.

Elspeth egy igencsak komplex karakter. Míg ebben a részben a belső harc dominál nála, addig a Lidérc nagyobb teret kap, és megmutatja, hogy nem akkora szörnyeteg ő, mint amit gondoltunk róla. Neki is megvan a maga története, amit szerencsére meg is ismerünk, és megmutatja az emberibb oldalát is, bár azért a szóváltásai Elspeth-tel még mindig szórakoztatóak, és szerettem a kettősükről olvasni. Nem egy mindennapi páros, és nem egy mindennapi történet az övék.

Elspeth mellett Ravyn emelkedik ki igazán, hiszen végre megmutatja magát, és bebizonyítja, hogy bármit képes megtenni a szeretteiért, még saját magát is feláldozni. Az írónő egy olyan fantasy világot álmodott meg, ami nyugtalanító, ahol a köd veszélyt rejt magában, és ahol az Erdő szelleme bármikor lecsaphat. Nem egy tucat fantasy, sokkal inkább azoknak szól, akik szeretik a különlegességeket, az ínyencségeket, és akik nem riadnak vissza a sötétebb világképtől sem. Nekem hatalmas kedvencem lett, és alig várom, hogy még olvashassak az írónőtől, mert ezzel a duológiával nagyon magasra tette a lécet, és megmutatta, hogy mérsékelt érzelmi közegben is lehet maradandót alkotni. Leginkább a hatalom és a politikai intrika dominál, a "gonosz" legyőzése, és a kitűzött cél, a tarot kártyák egyesítése mellett. A kötet végig egyenletes tempóban halad, s míg a végére kicsit felgyorsulnak az események, addig a lezárás illik a duológia egészére. Egy olyan végkifejletet ad, amit el tudunk fogadni, és ami méltó Elspeth-hez, Ravynhoz, a Lidérchez, a Gondviselés Kártyáihoz, Ione-hoz és Elmhez. Ha szereted a gótikus fantasyket, semmiképp sem hagynám ki A pásztor király duológiát!

" - Tizenketten hívják egymást, amikor megnyúlnak az árnyak. Amikor rövidek a napok, a szellem erejének senki sem szabhat gátat. A paklit hívják, s a pakli válaszol. Egyesíts, kérik, s mi megszabadítunk a fekete varázstól. A király nevét viselő fánál a vért fertőző fekete sóval ők tizenketten, együtt, leszámolnak a kórral. Megvilágítják majd a ködöt a hegyektől odáig, hol zúg a tenger árja. Új kezdet s új vég, de mindennek megvan az ára."

" - Önnek is lehetne egy Leánya, ha akarna egyet. - Kilépett az ajtónyílásból, nesztelenül indult tovább a folyosón. - Ön egy Rowan. Nem vesz el mindent, ami megtetszik Önnek? - Nyilvánvalóan nem, hiszen jelenleg csak a zavartalan éjszakai alvás tetszik."

" - Belehalnál, ha udvarias lennél? 

- Már halott vagyok. De igen, határozottan."

"A sötétség és én egyek voltunk, együtt mozdultunk az árral, ami a láthatatlan, csendes part felé sodort."

" - Rám akarsz ijeszteni? - Nem, kedveském. Figyelmeztetlek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)