Elsie Silver: Hopeless - Reménytelen (Chestnut Springs 5.)

"Azt hittem, ha felbosszantom az öcsémet, és otthagyok csapotpapot, akkor érezni fogok valamit."

*

Szerinte a lányt senki nem ítéli el a családneve miatt. 

Ezért felajánlja neki a sajátját. 

Beau Eaton a kisvárosi herceg fehér lovon. Jóképű, hős exkatona, aki már csak fájdalmas múltjával harcol. Bailey Jansen a helyi bár kirekesztett pultosa, félénk lány, aki rossz helyre született. Beau harmincöt éves, ízig-vérig férfi, Bailey huszonkettő, és… szűz. Aztán eljegyzik egymást. Pontosabban úgy tesznek, mintha jegyesek lennének. Fogadásnak indul, amit Beau mindenáron meg akar nyerni, de igazából mindketten csak nyerhetnek vele. Csak viselnie kell a jegygyűrűt, követnie kell Beau-t, és úgy kell tennie, mint aki fülig szerelmes a „vőlegényébe”. Eddig elég könnyű, nem igaz? 

Azonban ami zárt ajtók mögött történik kettejük között, felborítja a gondosan kitervelt menetrendet – az már nem csupán színjáték. 

Beau korábban azt mondta Bailey-nek, hogy soha nem lesz szerelmes. A lány pedig határozottan azt szeretné, ha a férfi meggondolná magát…

" - Bármikor meghalhatunk, Bailey. Ma kell megtennünk, ami boldoggá tesz minket."

Imádtam! Még több Chestnut Springs kell az életembe, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Hopeless volt az első Elsie Silver regény, amit olvastam. A többi Eaton fiú története még várat magára, de Beau meggyőzött, hogy bizony a többiek történetét is el kell olvasnom. Nagyon szeretem a cowboy románcokat, de Beau múltja miatt a Hopeless inkább post katonai románc kisvárosi idillel, és egy olyan női hősnővel, akit nem a jelleme alapján ítélnek meg, hanem a családja miatt.

Már amikor elkezdtem olvasni éreztem, hogy jó lesz, és úgy örülök, hogy igazam lett. Teljesen odáig voltam Beau és Bailey párosáért, a szívembe zártam őket, és egy bizonyos ponton össze is törték azt. Elsie Silver megmutatta ezzel a regényével, hogy milyen az, ha megmutatja az erejét, azt, ha traumákra építi fel a cselekményt és két olyan karaktert sodor egymás útjába, akik alapvetően nem biztos, hogy egymásra találtak volna. Ha a trope-kat nézem, akkor kisvárosi románc, aranyifjú x kirekesztett pultos, nagyon sok angst van benne, a fake marriage-ért meg oda és vissza voltam, az age gapről nem is beszélve. A való életben nem vagyok odáig a házasság gondolatáért, de könyvekben nagyon szeretem a fake marriage trope-t, hiszen van benne valami, ami nem ereszt, és persze az sem hátrány, hogy a férfi karakter esik először szerelembe. Beau múltja miatt van egy jó nagy adag PTSD is a kötetben, night terrorral megfűszerezve, míg Bailey oldaláról kirekesztettség, és ezek azok a témák, amik igazán megalapozzák a Hopeless - Reménytelen hangulatát, és ezek miatt szeretünk bele annyira a történetbe. Két "sérült" lélek talál egymásra, és megtanítják a másiknak, hogy nem kell megfelelni az embereknek, hiszen sokkal fontosabb a boldogság, és az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Az age gapért szerintem illegálisan odáig vagyok, és nem tudok ellenállni az olyan romantikus regényeknek, ahol a férfi karakter valamennyivel idősebb. Tetszett, hogy ebben a kamu kapcsolatban Bailey volt a fiatalabb, és Beau a tapasztaltabb, az idősebb. Nagyon megkedveltem nemcsak a párosukat, hanem külön-külön is őket, főleg Beau-t, akit nagyon a szívembe zártam, és aki már a legelején megmutatta, hogy nagyon kell vigyázni vele, mert percek alatt képes összetörni a szívedet.

A traumák megjelenítése miatt nemcsak kapott egy komolyabb felütést a regény, hanem élethű, kézzelfogható is lett miatta. Az írónő nem szépített semmin, és megmutatta, hogy ha készek vagyunk a traumákat legyőzni vagy éppen elfogadni azokat, akkor igazából semmi sem állíthat meg minket abban, hogy elérjük a célunkat, kitörjünk a béklyóinkból, és azt tegyük, amit a szívünk diktál, és emiatt tartom nagyon fontosnak ezt a regényt.

Beau és Bailey között már az első találkozás alkalmával érezhető a kémia, a jó kis angst csak még többet tesz hozzá, és tagadhatatlan, hogy a humor is megvan kettejük között. Aprólékosan, a maga lassabb tempójában találnak egymásra, de miután ez megtörténik lesz igazán pikáns a történet, és nincs is jobb, mint egy jó kis hálószobai jelenet, na meg egy olyan férfi karakter, aki nagyon is jól tudja magáról, hogy mit miért csinál.

Amit nagyon szerettem ebben a kötetben, persze a karaktereken kívül, az az hogy nagyon jó témákhoz nyúlt az írónő, és nem félt a kényesebb részektől sem. Beau múltját úgy építette fel, hogy az kihatással legyen a jelenre, és Bailey karakterét is úgy alkotta meg, hogy egy ponton ki kelljen törnie a kisvárosból, az előítéletekből és esélyt kell kapjon arra, hogy megmutassa ki is ő, és ne azt a hamis képet kapjuk róla, mint amit a város lakói gondolnak róla. Érzelmileg egy igazi hullámvasút, hiszen ahogy a való élet, úgy a Hopeless is nemcsak vidámság, hanem tele van fontos döntésekkel, érzelmekkel és felismerésekkel, amik hatással vannak a cselekmény lefolyására. Nagyon tetszett az a kötetben, hogy Bailey Beau mellett elkezdett kinyílni, és még ha fenntartásokkal is kezelte az embereket és a lehetőségeket nem félt lépni, és úgy alakítani az életét, ahogy azt Beau előtt elképzelte. Az írónő annyira szépen megírta a történetüket, hogy nem akartam, hogy vége legyen, emiatt próbáltam beosztani a kötetet, de csúfos kudarcot vallottam, mert az az igazság, hogy nehezen tudtam távol tartani magam Beau és Bailey párosától. Ha a következő nagy kisvárosi romantikusodat keresed, amiben szexi cowboyok, és szexi ex-katona, na meg hokis is feltűnik, akkor ne hagyd ki Elsie Silver Chestnut Springs sorozatát!

" - Nem kéne egy kicsit alázatosabbnak lenned? Jót tenne. Építi a jellemet."

" - Ez őrület! Hát persze hogy nem igazságos! Ahhoz képest, hogy mennyi mindent láttál a világban, elképesztően idealista vagy, Beau! A jó emberekkel is történnek rossz dolgok. Nem kell mindig hősnek lenned! Nem kell mindenkit megmentened."

"Az agyam egy gonosz perszóna, hogy így az arcomba vágja az igazságot."

"Meg kell állapítanom, hogy ebben az álkapcsolatban a huszonkét éves fél az érettebb."

"Nem, amikor Bailey az enyém lesz, az nem lesz egy percig sem megjátszás. Nem azért kellek majd neki, hogy fenn tudja tartani magát, és nem fogom ezen a módon sem kihasználni őt. Azt akarom, hogy csak azért kelljek neki, mert elviselhetetlen számára a gondolat, hogy nem vagyok az övé"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)