Christina Baehr: Kígyók városa (Ormdale titkai 4.)

"A tudomány nem mendemondákon alapul."

*

Edith felkészült a félőrült tudósra és a kígyókkal teli laboratóriumára, de vajon készen áll arra is, hogy beismerje: néha szüksége van a barátaira? 

Edith biztos benne, hogy Janushek egykori munkaadója, a titokzatos Farley doktor rejti a sárkányméreg ellenszerének kulcsát és ezzel az egyetlen reményt, hogy megmentse a férfit, akit szeret. Álruhában indul el London alvilági negyedébe, ahol azonban hamar olyan fondorlatos összeesküvésre bukkan, amely akár saját detektívregényeinek lapjairól is származhatna. 

Ahogy Edith egyre jobban elmélyül a város sokkal tekergőzőbb és veszedelmesebb részébe, mint valaha képzelte, rá kell döbbennie: Farley talán egészen mást keres, és Simon megmentésének ára jóval nagyobb lehet, mint amennyit képes megfizetni. 

Az Ormdale titkai-sorozat negyedik kötetében Edith útját követhetjük a londoni társasági élet csillogó magaslataitól a város legsötétebb nyomornegyedeinek mélyéig, ahol a sárkányok a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, és ahol Edith sorsa végül nem a saját, hanem barátai kezében nyugszik.

"Mindig lesznek ragadozók, ahogy prédák is."

Elérkeztünk az Ormdale titkai sorozat negyedik részéhez, ami sokkal veszélyesebb, mint az előző kötetek. Ezúttal a helyszínünk London, és egy bizonyos doktor után járjuk London ködös utcáit, kétes ügyletekbe botlunk, és nem egyszer van veszélyben Edith élete, amit annak köszönhet, hogy merszi és immunis a sárkányok mérgére. A Szelek Vára után iszonyatosan vártam a Kígyók városa megjelenését, de ha tudom, hogy nincs ebben a részben benne Simon, és nagyon keveset mozdul előre a kiszabadítása, akkor még vártam volna egy kicsit a befejező kötet megjelenéséig, mert muszáj megtudnom hogy és mikor fogja Edith kiszabadítani őt Wales fogságából.

Még mindig nagyon imádom ezt a sárkányos gótikus fantasyt, és Edith egyszerűen nem tud nem bajba keveredni, és én annyira szeretem őt ezért. Kicsit becsapott a kötet, de úgy hiszem, hogy megéri várni Simonra, és a kiszabadítására, még akkor is, ha ebben a negyedik részben végig ezt vártam, hogy mikor indulunk el utána. A Kígyók városában megismerhetjük az írónő által lefestett Londont, Janusek volt munkaadóját Farley doktort, Hannát, és azt is, hogy miért Kígyók városa a kötet címe. Nagyon jól éreztem magam olvasás közben, és habár másra számítottam, így is nagyon örülök, hogy nemcsak a Wormwood-apátság és Wales kapja meg a szereplési lehetőséget, hanem London is, és végre Edith szembesülhet azzal, mennyit is érnek a detektívregényei, és milyen élet várna rá, ha a sárkányok helyett kibújik az írói álnév alól, és megmutatja, hogy ki az az ifjú tehetség, aki ezeket a regényeket lapra vetette. Nagyon szerettem azt ebben a kötetben, hogy végig fenn tudta tartani a figyelmemet, a kellő helyeken volt titokzatos és néhol bizony veszélyes is. Edith sokkal vakmerőbb, mint eddig, és megmutatja, hogy ugyanúgy tud lenni egy bajba jutott hölgy, mint a saját sorsa kovácsa, és ez a kettősség teszi őt igazán kedvelhetővé.

Annyira könnyed és cozy a stílusa, a viktoriánus kor továbbra is levesz a lábamról, és így, hogy még nem jelent meg a befejező kötet is azt tudom mondani, hogy nagyon megérte elkezdeni, mert egy olyan kalandot ad, amire nagy szükségem volt. Londonnak köszönhetően ez a rész valamivel borúsabb, mint az előzőek, és kevesebb szerepet is kap benne Ormdale és lakói, de az a helyzet, hogy a Kígyók városának ez is jól áll. A végén persze visszatérünk az apátságba, ahol egy utolsó veszedelmes kaland vár ránk Simon kiszabadítása előtt, vagyis remélem, hogy az ötödikben már ez következik.

Farley doktor megjelenése nagyon hajaz Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ra, már csak az őrült orvos titulus miatt is. Farley doktornak hála Edith kétes ügyletekbe botlik az ellenszer megszerzése közben, ami miatt kicsit sötétebb a kötet hangulata, és ami miatt sokkal veszélyesebb, mint egy sárkány harapás. Előkerülnek morális kérdések, olyan párhuzamok, amiket Edith a maga tempójában fejt meg, és ami segít neki eldönteni a dilemmáját, miszerint melyik út járható Simon kiszabadításával kapcsolatban. Ahogy a legtöbben úgy Edith is elbizonytalanodik egy-egy döntés előtt, de örülök, hogy sikerült a morális zónáján belül maradnia, és nem lépte át a határait.

A sárkányok továbbra is jelen vannak, ugyanakkor a vége felé kerülnek úgy igazán elő. Persze Edith kiskedvence majdnem végig velünk van, de jó volt látni, ahogy a Wormwood-apátságbeli sárkányok is újra előkerültek, és a kincsesláda rejtélye is megoldódni látszott. Sok mindent lezárt ebben a részben az írónő, hogy majd a fináléban teljes erővel tudjon Simonra koncentrálni, legalábbis én remélem. :D Kérlek mondjátok, hogy így lesz!!

Megdöbbentő szituációkban ez a kötet sem szűkölködik, és ha azt nézzük, hogy mennyivel borúsabb és mennyivel mélyebb érzelmek jelennek meg benne, akkor ez nem is csoda. Egy nagyon izgalmas és veszélyes kalandban gazdag negyedik részt kaptam, ami tele van a sorozatra oly jellemző szerethető jegyekkel, ugyanakkor úgy érzem, hogy a Kígyók városában nagyobb a tét, mint eddig. Edith sikeresen megmutatja, hogy minden helyzetben kész helytállni, és nem riad meg a komplikációktól, illetve a felelőtlenül szükségtelen helyzetektől sem. Imádtam ezt a ködös Londont, a mélyebb elmerülést a bűnben, illetve a morális kérdéseket, a bűntudat vezérelte döntéseket, és mindazt, amit a Kígyók városa adott. Egy igazán lebilincselő folytatás ez, ami tele van Edith merészségével, és ami megmutatja, hogy a sárkányok Ormdale-n kívül mekkora veszélynek is vannak kitéve, ha rossz kezekbe kerülnek. Összességében én ezt a részt is nagyon szerettem, és alig várom, hogy újra visszacsöppenhessek a Christina Baehr által megálmodott misztikus világba az Ormdale titkai sorozat ötödik, lezáró részében. Emiatt az egyik szemem sír, mert hamarosan vége a kalandnak, a másik meg nevet, hiszen részese lehettem ennek a csodának, ami megmutatta, hogy a sárkányos cozy fantasyk az én vesszőparipám, ami nélkül lehet, de nem érdemes élni. 

"Az az elképzelés, hogy egy kapzsi képviselő az én szerény jövedelmemből tömje a hasát, elképesztően ízléstelen volt számomra."

" - Ha az elesettek védelmezése gyengeség, akkor én a gyengeséget választom."

" - Ha az ember mindent egyedül csinál, az nem azt jelenti, hogy erős. Valójában az egyfajta gyengeség. Amikor bízol annyira másokban, hogy a segítségüket kérd, mert képes vagy beismerni a saját gyengeségedet előttük, abban van az igazi erő."

"Különösen kellemetlen lenne, ha arról kellene meggyőznöm egy idegen úriembert, hogy engedje meg, hogy ráköpjek a londoni forgatag kellős közepén."

" - Mert már régóta keresem magát, Fairweather kisasszony."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)