"Hangosan zuhanok."
*
Minden vég egyben egy kezdet is.
Azt hittem, meg fogok halni, és ha nincs Slade, meg is haltam volna. Csak úgy menthetett meg, hogy feltépte a világok közti hasítékot.
Csak úgy menthettem meg magam, hogy bebújtam ezen a résen.
Néha egy veszélyes helyről menekülve egy másik veszélyes helyre kerülünk.
Annwynba,
A tündérek birodalmába.
Varázslatot és szépséget találtam itt, bár minden sarkon fenyegetés leselkedik rám.
De én is fenyegetést jelentek.
Nem vagyok többé egy aranykalitkában tartott lány, és senki sem akadályozhatja meg, hogy megkeressem a Slade-hez visszavezető utat.
De a hazatérés során farkasszemet kell néznem a veszéllyel és titkokkal kell szembesülnöm.
Így hát elég fényes lángként kell lobognom, hogy megvilágítsam az utamat.
Különben elnyel a sötétség.
"Hallgatom a saját búcsúmat, amit ő soha nem fog meghallani."
A negyedik rész függővége miatt már tűkön ülve vártam a folytatást, hogy megtudjam mi lett Aurennel, ugyanakkor féltem is ettől a résztől, hiszen már vészesen közel a történet vége, és én egyáltalán nem vagyok felkészülve rá. A Gold megadott mindent, amit vártam tőle, és még annál is többet. Ahogy haladunk előre a sorozatban úgy lesz egyre izgalmasabb, egyre veszélyesebb és egyre kiélezettebb a helyzet. Nemcsak Auren szenved meg ebben a kötetben, hanem Slade, Malina királynő és Osrik is, akit nagyon megkedveltem így a végére, és örülök, hogy nem engedtem, hogy az első benyomásom döntsön róla.
Úgy érzem, hogy a Gold az eddigi legfontosabb része Az aranyozott fogoly sorozatnak. Már nemcsak Auren sorsa a tét, hanem a világé is. A tüngusok és az oreaiak közötti ellentét kiélesedik, és már nem tudunk szemet hunyni a két faj közötti viszályon. Mind a két oldalon másként bánnak az oda nem illőekkel, és ez végig megpecsételi a Gold sorsát. Az első fejezetek Aurennek hála választ adnak a negyedik rész kérdéseire, hogy mi történik az Arany lánnyal, miután a szakadék elnyeli, és azt is megmutatja, hogy míg eddig küzdött azért, hogy kitörjön a kalitkájából, addig most már lehetőséget kap, hogy saját döntéseket hozzon, úgy alakítsa a sorsát, ahogy azt ő jónak látja. A Slade-től való elszakadás kikészített, hiszen borzalmas volt látni, hogy amikor végre egymásra találtak elszakadtak a másiktól, és nemcsak Slade próbál meg Auren után menni, de a lány is vissza akar térni hozzá. Maga a történet több szemszögből íródott, így nemcsak Slade és Auren sorsa játszódik le a lelki szemeink előtt, hanem másoké is. Vannak, akiket jobban megkedveltem emiatt a rész miatt, és vannak, akik végérvényesen elvágták magukat előttem, de ez így van jól, hiszen minden történetbe kell néhány negatív karakter, akiket lehet utálni, ha úgy alakul a világ sorsa, sőt akkor még hibáztatni is lehet őket, és Kaila királynő az egyik aki nem tudta belopni magát a szívembe.
A kötet legnagyobb erőssége a világfelépítés, ami már sokkal kiterjedtebb, mint az eddigi kötetekben. Már nemcsak egy szegletét láthatjuk a világból, hanem egy teljesen másikat is, ami eddig rejtve volt előttünk, és ami sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Érdekes volt látni, ahogy Auren megtapasztalta azt, amit gyerekként elvettek tőle, és végre kiállt önmagáért. Nagyon sokat fejlődött a Goldban, ugyanakkor nagyon hiányzott nekem az Auren-Slade páros.
Az írónő egy nagyon gazdag környezetet teremtett meg nekünk, ahol nemcsak az önállóság szikrája kezdett el kigyökerezni, hanem elindult egyfajta önismeret is. A mágia, a politika és az emberi kapcsolatok összefonódnak, és nagyobb hangsúlyt kaptak, mint valaha. A feszültség és a világ sorsa végig jelen van, és nem hagyja, hogy a karakterek megfeledkezzenek róla. Auren nemcsak egy teljesen új világba csöppent bele, hanem azt is meglátja, hogy mennyivel másabb, mint az, amiben felnőtt. Ez a kettősség tökéletes táptalajt ad a kibontakozásra.
A kötet igazi üde foltja Malina és Dommik "kapcsolata", mert az az igazság, hogy én nagyon megkedveltem őket, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy honnan is indultak. A tiltott dolgok mindig sokkal csábítóbbak, de őszintén ki ne lenne oda egy királynő x orgyilkos párosért, akik fokozatosan találnak egymásra, és akiket biztos, hogy nem láttál jönni? Mellettük Osrik és Rissa párosa is váratlan, és Osrik odaadása az, ami megnyer magának, és ami miatt drukkolsz, hogy Rissa felépüljön, még akkor is, ha semmi esélye a felépülésre.
A történet továbbra is nagyon izgalmas, és tele van váratlanabbnál váratlanabb fordulatokkal, amik nemcsak felrázzák az eseményeket, de színt is adnak neki. Slade bosszúhadjárata a rohasztással a kedvenc elemem, és nem tudom megunni azt a rothasztó mágiát, ami belőle árad. Maga a cselekmény nagyon gazdag, kalandos, néhol veszélyes, ugyanakkor új, és szórakoztató. Kicsit hosszúnak tűnhet, de ahogy belekezdünk belecsöppenünk egy örvényből, amiből nem akarunk kijönni, és amit nem akarunk, hogy véget érjen. A kötet a vége felé pörög fel igazán, és mutatja meg, hogy mennyire megérte várni, hogy azok a bizonyos szálak összeérjenek, és értelmet nyerjen mindaz, amit az írónő már a Gild elején elcsepegtetett nekünk. A lezárása szó szerint sokkolt, és fogalmam sincs, hogy mi lesz velem a Goldfinch megjelenéséig, mert az a helyzet, hogy teljesen a függője lettem, és ha eddig nem imádtam volna ezt a sorozatot, ez most biztos megváltozott volna, mert eszméletlenül jó volt, és imádtam, hogy ahogy haladunk egyre többet és többet kapunk ebből a világból, amit még mindig nem ismerhetünk teljesen. Ha szereted a dark fantasyket, és szeretnéd megtalálni a következő függőségedet, akkor ne hagyd ki Raven Kennedy Az aranyozott fogoly sorozatát, aminek a Gold az ötödik lebilincselő és izgalmakban gazdag része!
"Annyira szeretem, hogy az túlmutat a szív határain, fájdalmat érzek, nem vagyok teljes, és gyászolok, amíg rám nem talál.
És meg fog találni."
" - Valójában az - kezdem nyugodt hangon. - Digby hosszú évekig szolgált őrként Haranghegyen. Tehát ha valakinek tele lehet a töke azzal, hogy elhagytad a várost, hát az ő."
" - Inkább hoztam neked egy harangot. Őszintén szólva elég idegesítő a hangja. Nem olyan, mint a tiéd. A te hangod… szép."
" - Nem volt náluk a te virágod. A virágüzletben. El tudod hinni ezt a szart?"
"Vele vagyok ebben a fényben, fürdőzöm a melegében, és még a köztünk lévő távolság sem veheti ezt el tőlünk. Mert mindegy, hol vagyunk, a nap mindig felkel. Mindegy, hogy hol van, én szeretem."
"Vannak, akikkel csak pillanatokig kapcsolódik össze az életünk, akár egy hullócsillag. Gyorsan és rövid ideig, de egy pillanatra megvilágítják egy részedet, és a fényük azután is veled marad, hogy ők elmentek."
🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése