2020. december 14., hétfő

Baráth Viktória: Orosz rulett


"A Strip villódzó neonfényei úgy vonzzák a pénzéhes turistákat, mint molylepkét a láng."

*

Amikor az életed a tét 
Sophia, a fiatal és céltudatos lány úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az édesanyját. Csupán egy magyarázkodó levél maradt neki emlékül, és egy nyom, miszerint a nő Las Vegasban él. Sophia így a bűn városába költözik, hogy felkutassa a családi gyökereit, ott azonban falakba ütközik. Unalmas munkát vállal, mellette viszont, amikor leszáll az éj, a lány élete megtelik izgalommal és kalanddal. 
Amikor segítségre van szüksége, alkut köt Viktor Makszimovval, az éjszakai klubok és kaszinók urával. Sophia távol akarja tartani magát a zűrös múltjától, ám ekkor még nem is sejti, hogy a férfi mekkora veszélyt jelent a számára. 
Mit tehetünk, ha az érzelmeink veszik át az uralmat felettünk? Engedhetünk a csábításnak, ha a gyönyör mellé gondok is társulnak? 
Baráth Viktória ismét a sötét oldalra kalauzolja olvasóit egy olyan történetben, amelyben sosem tudhatod, mit rejt a következő oldal.


Az írónő regényeitől mindig eldobom az agyam és ez most sem volt másképp. Amióta tudom, hogy jön ez a regény, azóta el akartam olvasni és hiába gyötör meg regényről regényre Viki, nem tudok nemet mondani neki, és mindig elcsábít. Ez az Orosz rulettel is éppen így történt.

Az Orosz rulett alatt az írónő két sorozata olvad össze, két világ találkozik és mutatja meg az igaz valóját. Mind az Igazság trilógiát, s mind A Főnök könyveket nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy kíváncsi vagyok e Sophia történetére, de mielőtt nagyon beleélem magam, szeretném előre leszögezni, hogy csak azok vegyék kézbe, akik készen állnak a hamisítatlan 'baráthvikis' stílusra és azt is képesek elfogadni, hogy egy regény nemcsak happy enddel érhet véget, hiszen aki már rutinos olvasója az írónőnek, az lélekben már a regény elejétől fogva fel van készülve arra, hogy szívek fognak összetörni és kérdések fognak megválaszolatlanul maradni. Áttérve a kötetre, az első jó néhány fejezet nem kevés meglepetést tartogat, olyan mintha nem is a szeretett írónőnk írta volna, de aztán ahogy haladunk előre úgy lesz egyre keményebb, egyre szerteágazóbb és egyre veszélyesebb a cselekmény. Maga a regény a kaszinók és a bűn városában játszódik, Las Vegasban, mégis elég keveset látunk magából a las vegasi életből, a kaszinók világából, hiszen csak felületesen érinti őket az írónő, amivel nincs is probléma, hiszen nem ezen van a hangsúly, mégis amit kaptam úgy érzem, pont elég volt ahhoz, hogy képben legyek és emiatt ne legyenek kérdések ezrei a fejemben. 

Majd más miatt lesznek, higgyétek el. Hiszen ahogy haladunk előre úgy tolulnak a kérdéseink is előtérbe, úgy leszünk egyre több mindenre kíváncsiak és bizony olvasás közben a sok izgalom közepette a körmünket is tövig rágjuk. Amíg a kötet eleje lightos, túlontúl finom, addig a kötet többi része hol rejtélyes, titkokkal tarkított, hol veszélyes és mindent elsöprő. 

Nagyon szeretem a maffia szálakat egy-egy regényben, s bizony ez a kötet is kapott egy ilyen szálat, de nem a megszokott fajtából. Igaz, hogy a már megkezdett szálat folytatja, vagyis inkább elvarrja azt, viszont Viktor személyében egy teljesen új megközelítésbe kerülnek az események. S ha már szóba került, akkor Sophia mellett Viktor, az akin nagyobb hangsúly van, aki a főhősnő mellett a hátán viszi a cselekményt, s akire érdemes odafigyelni. 

Érdekes, hogy az első pillanatban ellenszenves karakternek tűnt, aztán ahogy egyre inkább kibontakoztatta az írónő, Viktor jellemét, úgy kedveltem meg én is és drukkoltam, hogy ne szúrjon el semmit és egyszer végre legyen happy end a sztori vége. Sophia emellett az első pillanattól kezdve szimpatikus volt, nagyon örültem, hogy az ő szemszögéből van megírva a sztori és nem az a butus, fiatalka lány, hanem talpraesett, határozott, ugyanakkor neki is szüksége van egy erős férfi kézre, aki mellett biztonságban érezheti magát és aki iránt érzéseket tud táplálni. 

Ezek az érzések teljes mértékben átjönnek, nem kételkedem abban, hogy csak meg van játszva, hiszen első olvasásra is perzselő, valódi, tüzes és érzelmes. Emellett a regény felépítése is gazdagon át van itatva titkokkal, veszéllyel, ugyanakkor valamilyen szinten könnyedebb is, mint a már megszokott Baráth Viktória regények. Nem annyira élet-halált harc, mint pl. A Főnök, de van benne elegendő potenciál ahhoz, hogy szerethető és méltó átívelése legyen két sorozatnak. 

A maffiás szál nem igazán lépett meg, a gyors lefolyása viszont annál inkább. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy rohanunk, sokszor megálltam volna, csak élvezni a pillanatot, a nyugit, vagy tovább engedtem volna száguldani az ereimben az adrenalint, amit néhány fejezet váltott ki bennem. Ugyanakkor a kötet rövidsége ellenére is tudott egyfajta pluszt nyújtani, régi ismerősök köszöntek vissza az oldalakról, ami megmelengette a szívemet és jó volt újra 'találkozni' velük, ha csak néhány fejezetig, akkor is. Az Orosz rulett egy gyors lefolyású, gyorsan olvasható, gyorsan emészthető regény tele csavarokkal, titkokkal és valós érzelmekkel, igazi hullámvasút, amely arra kéri olvasóit ne higgyünk a szemünknek, hagyatkozzunk a megérzéseinkre és hagyjuk hadd száguldjon az a vasút. Nemcsak a szívet indítja harcba, hanem a józan eszet is, s ezeket pellengérre állítva, adja meg a kötet végső löketét. Ami magát a kötet lezárását illeti, mégis mi volt ez kérem szépen?? Nem tudom így elengedni a karaktereket, a történetet és a szerelmi szálat sem. Nem tudok üres kézzel kisétálni ebből a kaszinóból, mert nyerni jöttem és addig nem nyugszom, amíg ez meg nem történik. Nem tudom, hogy lesz e folytatása, ha igen mikor, vagy egy újabb egykötetes csodát írt nekünk az írónő, de az biztos, hogy kérdések millió keringenek a fejemben és úgy érzem mindre választ kell kapjak ahhoz, hogy el tudjam engedni Sophia, Viktor, a kaszinók és az orosz maffia világát.
" - Van az a pillanat, amikor a saját meggyőződéseinket félre kell tennünk, hogy megvédjünk valakit, akit még magunknál is jobban szeretünk."

" - Ez a ruha... Édesanyád egyik kedvence volt, neki is ugyanilyen jól állt. Tudom, már milliószor mondtam, de nagyon hasonlítasz rá. Ő is gyönyörű nő volt."

"Nem vagyok túl romantikus típus, és a mai napig nem is igazán éreztem, hogy szükségem van valakire. Most mégis csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne, ha nem magányosan ülnék a kádban. Ha egy másik ember vállára hajthatnám a fejem, miközben kiöntöm neki a szívemet. Még magamnak is nehéz bevallanom, hogy mennyire hiányzik. Mostantól máshogy fogom élni az életem. Nem utasítom el a lehetőségeimet, és a férfiakra sem úgy fogok tekinteni, mint az ősellenségeimre."

" - Én sem tudtam volna véget vetni neki - vallja be. - Hidd el, próbáltam távolságot tartani magam tőled, de képtelen voltam rá. Azért adtam neked a kaszinóban munkát, hogy minél közelebb lehessek hozzád. Reméltem, hogy ezzel elmúlik ez a fellángolás, de nem így lett, sőt. Amikor megtörtént az a lövöldözés... Akkor jöttem rá igazán, hogy az a legfontosabb számomra, hogy biztonságban tudjalak. Ahogyan most is."

" - A nehéz az elég enyhe kifejezés - fújtatok. - Az életem egyik pillanatról a másikra olyanná vált, mint egy régimódi maffiafilm. Én pedig csak kapkodom a fejem, hogy ki kicsoda, mintha lemaradtam volna az elejéről."



🛒 A kötet ide kattintva megrendelhető!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...