2020. december 6., vasárnap

Interjú Borbás Edina írónővel

Sziasztok! A Zárva c. regény bloggerhetén keresztül készítettem nektek egy interjút Borbás Edina írónővel, a nem olyan rég megjelenő kötetével kapcsolatban. Nekem már volt szerencsém előolvasni és azt kell, hogy mondjam, mint ahogy a fenti kép is mutatja, nagyon tetszett és garantáltan nem fogtok csalódni, ha kezetekbe veszitek és adtok egy esélyt a regénynek. Akik még nem hallottak volna róla, azoknak beteszem a könyv borítóját és fülszövegét. Tartsatok velem, és ismerjük meg együtt jobban azt a világot, amit az Borbás Edina megálmodott.

A kötet borítója és fülszövege:

Két zárkózott lélek egy érintésmentes világban 
A 2000-es évek elején végigsöprő világjárványok új időszámítást hoztak az emberiség életébe. 2034-re természetessé válik az érintésmentes lét és a kéthetes karanténprotokoll, ami bármikor, bárhol bekövetkezhet. 
A 24 éves Michelle állásinterjúra siet San Francisco legmodernebb toronyházának legfelső szintjére, ám a lift a harminckettedik emeleten megáll, és Orix, a ház mesterséges intelligenciája bejelenti a karanténállapotot. 
Az ismeretlen utastárs, Bruce, azonnal tudja, mi vár rájuk, hisz ő alkotta meg a rendszert: két hétre a toronyház „fogságába” estek… A hallgatag, távolságtartó sztárprogramozó férfit és a fájdalmas titkát mélyen őrző lányt Orix összezárja a harminckettedik emeleten, és az idegenekből hirtelen lakótársak válnak… 
Gyűlölet, szenvedély és egy gyötrelmes titok kerül felszínre a lelket próbáló két hét során Borbás Edina új regényében.




Mesélnél egy kicsit a regény születéséről? Mikor született meg a témája, s mennyiben befolyásolta a világ jelenlegi helyzete?

A könyv alap gondolata még jóval a covid előtt megszületett. Egy novella formájában ott lapult a fiókomba, de ezt persze teljesen át kellett formálnom. Nagyon erősen hat rám a körülöttünk lévő világ. Én nem teszem ki napi posztban, vagy nem foglalok állást ilyen és olyan fórumokon, mit gondolok, és mit érzek ezzel kapcsolatban, de nincs mit tenni, itt és most élünk. Igen érzékeny vagyok rá. Imádok a múltban kutakodni, az igazán én vagyok, ám nem tartottam most időszerűnek és aktuálisnak egy újabb századfordulós regény megírását. Egyszerűen nem tudtam mást írni csak ezt. De nem volt zökkenőmentes. Először egy villám miatt törlődött a regény. Tavasszal a nagy viharok idején bedugva hagytam a gépem. (Nem kellett volna…) Csak azok a fejezetek maradtak meg, amiket egy barátnőmnek átküldtem előolvasásra. Másodjára nyáron a 20. házassági évfordulómon törlődött egy egész fejezet. Mintha ennek a könyvnek saját akarata lenne. J Csak úgy és akkor akart megszületni, ahogy azt ő akarta. Szóval, nagy harcaim vannak ezzel a könyvvel. Nem csak a zsánerváltással kellett megküzdenem, hanem a betűkkel is, hogy végre maradjanak a helyükön.


Amikor elkezdted építeni a cselekményt, tudtad hogyan szeretnéd lezárni?

Igen tudtam hogyan szeretném lezárni a könyvet, de nem minden fordulat volt meg előre a fejemben. Sokszor alakítja magát a történet és ez nem csak erre a könyvre vonatkozik, hanem minden író minden könyvére. Többek között ez az izgalmas az írásban. Mi magunk is izgulunk, miközben formálódnak bennünk az események.


Mit gondolsz milyen irányba fog változni a világ a vírus után? Olyan lesz, mint amilyennek megálmodtad a Zárva c. regényed alatt, vagy reménykedsz esetleg más végkimenetelben?

Ez egy nehéz kérdés. Fogalmazzunk úgy: nagyon remélem, hogy a világ nem úgy alakul, ahogy a könyvemben előre van vetítve. Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy nem csak jövőbeni problémákkal foglalkozok ebben a történetben, hanem nagyon is aktuális dolgokat feszegetek benne. Elidegenedés, propaganda hatása egy társadalomra, kapcsolatok és felelősségvállalás felszínessége, félelmek, amik gátolnak minket, testképzavar. Ez mind érintve van ebben a könyvben és ez bizony nem a jövő! Ez a jelen…


Tervezel folytatást írni, vagy úgy gondolod, így teljes egész a történet?

Teljesnek érzem ezt a könyvet, de a folytatástól sem zárkózom el. Ez a fogadtatástól függ… Mivel ez, egy teljesen új zsáner számomra, ezért nagyon kíváncsi vagyok, érdemes-e ebben gondolkoznom tovább. Vannak gondolataim a folytatással kapcsolatban, de ezt valóban a jövő zenéje.


A regényedben kulcsfontosságú szerepet kap az érintés nélküli élet és a mesterséges intelligencia. Miért pont erre helyezted a hangsúlyt? 

Nagyon izgalmasnak találom az érintés misztériumát. Élveztem lépésről lépésre felépíteni a közeledést és a gátak lebontását. A tiltott dolgok mindig magasabb szintre emelik a várakozás és a beteljesedés örömét. Hiszek abban, ez nem csak számomra izgalmas, hanem az olvasók számára is érdekes téma. A mesterséges intelligencia gondolata pedig mostanában egyre többet foglalkoztat. Szerintem a megvalósulása kapujában állunk és ez rengeteg kérdést felvet számomra. Képesek lesznek érezni, maguktól fejlődni? Ha igen, mi szab gátat nekik? Ez sem elhanyagolható téma véleményem szerint. Gondolkodni kell rajta és megoldásokat keresni…


Kikről mintáztad a karaktereidet? Illetve mennyire tudsz azonosulni velük?

Szeretem Bruce és Michelle karakterét is. Mindkettővel tudok azonosulni, bár Michelle lelke egészen közel áll hozzám. Nem konkrét személyekről mintáztam őket, ezért aztán senki sem ismerhet magára a környezetemben. Michelle harcos lelke ellenére gyenge testtel van megáldva, míg Bruce erős akarata fizikailag is megmutatkozik. A férfierő vonzó tulajdonság számomra, mint ahogy a felfejtésre váró, nehezen megmutatkozó mély lélek is. Ez vonz a legjobban Bruceban. Fontosnak tartom, hogy én magam is szerelmes tudjak lenni a bennem megszülető szereplőkbe, mert ha ez nem így lenne, azt az olvasó is érezné.


Ki áll közelebb hozzád, Michelle vagy Bruce?

Én nagyon nő vagyok…J Michellen keresztül közelítek Bruce felé. 


A Zárva c. regényed nemcsak kikapcsol, hanem el is gondolkodtatja az embert. Milyen fogadtatásra számítasz az olvasóidtól?

Nagyon izgulok a fogadtatás miatt. Ez most egy olyan téma, amivel kapcsolatban mindenkinek van véleménye, benyomása, érzése. Én mindent megtettem annak érdekében, hogy az olvasó a könyv befogadása közben szórakozzon, érezzen, szeressen, izguljon. Igyekeztem elkerülni azt a szürke borút, ami manapság rátelepszik a világra. Remélem, sokan adnak esélyt ennek a történetnek.


Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút és gratulálok az új regényed megjelenéséhez! Ha sikerült felkeltenünk a figyelmeteket a regényt ide  🛒  kattintva tudjátok megvásárolni 25%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Carley Fortune: Várlak a tónál

" Észrevétlenül jutok el a néptelen recepciós pultig." * Találkozzunk ​egy év múlva… És ezúttal ne hagyj cserben!  Fern Brookban...