A könyv alap gondolata még jóval a covid előtt megszületett.
Egy novella formájában ott lapult a fiókomba, de ezt persze teljesen át kellett
formálnom. Nagyon erősen hat rám a körülöttünk lévő világ. Én nem teszem ki
napi posztban, vagy nem foglalok állást ilyen és olyan fórumokon, mit gondolok,
és mit érzek ezzel kapcsolatban, de nincs mit tenni, itt és most élünk. Igen érzékeny
vagyok rá. Imádok a múltban kutakodni, az igazán én vagyok, ám nem tartottam
most időszerűnek és aktuálisnak egy újabb századfordulós regény megírását.
Egyszerűen nem tudtam mást írni csak ezt. De nem volt zökkenőmentes. Először
egy villám miatt törlődött a regény. Tavasszal a nagy viharok idején bedugva
hagytam a gépem. (Nem kellett volna…) Csak azok a fejezetek maradtak meg,
amiket egy barátnőmnek átküldtem előolvasásra. Másodjára nyáron a 20. házassági
évfordulómon törlődött egy egész fejezet. Mintha ennek a könyvnek saját akarata
lenne. J
Csak úgy és akkor akart megszületni, ahogy azt ő akarta. Szóval, nagy harcaim
vannak ezzel a könyvvel. Nem csak a zsánerváltással kellett megküzdenem, hanem a
betűkkel is, hogy végre maradjanak a helyükön.
Igen tudtam hogyan szeretném lezárni a könyvet, de nem
minden fordulat volt meg előre a fejemben. Sokszor alakítja magát a történet és
ez nem csak erre a könyvre vonatkozik, hanem minden író minden könyvére. Többek
között ez az izgalmas az írásban. Mi magunk is izgulunk, miközben formálódnak
bennünk az események.
Mit gondolsz milyen irányba fog változni a világ a vírus után? Olyan lesz, mint amilyennek megálmodtad a Zárva c. regényed alatt, vagy reménykedsz esetleg más végkimenetelben?
Ez egy nehéz kérdés. Fogalmazzunk úgy: nagyon remélem,
hogy a világ nem úgy alakul, ahogy a könyvemben előre van vetítve. Ám az is az
igazsághoz tartozik, hogy nem csak jövőbeni problémákkal foglalkozok ebben a
történetben, hanem nagyon is aktuális dolgokat feszegetek benne. Elidegenedés,
propaganda hatása egy társadalomra, kapcsolatok és felelősségvállalás
felszínessége, félelmek, amik gátolnak minket, testképzavar. Ez mind érintve
van ebben a könyvben és ez bizony nem a jövő! Ez a jelen…
Tervezel folytatást írni, vagy úgy gondolod, így teljes egész a történet?
Teljesnek érzem ezt a könyvet, de a folytatástól sem zárkózom el. Ez a fogadtatástól függ… Mivel ez, egy teljesen új zsáner számomra, ezért nagyon kíváncsi vagyok, érdemes-e ebben gondolkoznom tovább. Vannak gondolataim a folytatással kapcsolatban, de ezt valóban a jövő zenéje.
A regényedben kulcsfontosságú szerepet kap az érintés nélküli élet és a mesterséges intelligencia. Miért pont erre helyezted a hangsúlyt?
Nagyon izgalmasnak találom az érintés misztériumát.
Élveztem lépésről lépésre felépíteni a közeledést és a gátak lebontását. A
tiltott dolgok mindig magasabb szintre emelik a várakozás és a beteljesedés
örömét. Hiszek abban, ez nem csak számomra izgalmas, hanem az olvasók számára
is érdekes téma. A mesterséges intelligencia gondolata pedig mostanában egyre
többet foglalkoztat. Szerintem a megvalósulása kapujában állunk és ez rengeteg
kérdést felvet számomra. Képesek lesznek érezni, maguktól fejlődni? Ha igen, mi
szab gátat nekik? Ez sem elhanyagolható téma véleményem szerint. Gondolkodni
kell rajta és megoldásokat keresni…
Kikről mintáztad a karaktereidet? Illetve mennyire tudsz azonosulni velük?
Szeretem Bruce és Michelle karakterét is. Mindkettővel
tudok azonosulni, bár Michelle lelke egészen közel áll hozzám. Nem konkrét
személyekről mintáztam őket, ezért aztán senki sem ismerhet magára a
környezetemben. Michelle harcos lelke ellenére gyenge testtel van megáldva, míg
Bruce erős akarata fizikailag is megmutatkozik. A férfierő vonzó tulajdonság
számomra, mint ahogy a felfejtésre váró, nehezen megmutatkozó mély lélek is. Ez
vonz a legjobban Bruceban. Fontosnak tartom, hogy én magam is szerelmes tudjak
lenni a bennem megszülető szereplőkbe, mert ha ez nem így lenne, azt az olvasó
is érezné.
Ki áll közelebb hozzád, Michelle vagy Bruce?
Én nagyon nő vagyok…J Michellen
keresztül közelítek Bruce felé.
A Zárva c. regényed nemcsak kikapcsol, hanem el is gondolkodtatja az embert. Milyen fogadtatásra számítasz az olvasóidtól?
Nagyon izgulok a fogadtatás miatt. Ez most egy olyan
téma, amivel kapcsolatban mindenkinek van véleménye, benyomása, érzése. Én
mindent megtettem annak érdekében, hogy az olvasó a könyv befogadása közben
szórakozzon, érezzen, szeressen, izguljon. Igyekeztem elkerülni azt a szürke
borút, ami manapság rátelepszik a világra. Remélem, sokan adnak esélyt ennek a
történetnek.
Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút és gratulálok az új regényed megjelenéséhez! Ha sikerült felkeltenünk a figyelmeteket a regényt ide 🛒 kattintva tudjátok megvásárolni 25%-os kedvezménnyel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése