Ella Maise: The Hardest Fall - A legerősebb érzés

"Zoe Clarke életében először a szerszámommal a kezemben pillantott meg."

*

Pontosan ​ez történik. Kezdek belezúgni. Kezdünk egymásba zúgni. Totálisan. Amikor két ember első ízben találkozik, egymásra néznek, mosolyognak, köszönnek. Alapesetben ez ilyen egyszerű. Csak épp nem nálam. Amikor először találkoztam Dylan Reeddel, a szemem egy másik testrészére fókuszált. Tudod, én egy borzasztóan félszeg lány vagyok. Rémes, ahogyan képes vagyok minden szamárságot összehordani! Arról nem is beszélve, milyen mesteri szinten csinálok bolondot magamból a srác előtt, aki tetszik nekem. Akkor még semmit nem tudtam róla. Mindegy, miket zagyválok, gondoltam, hisz úgysem fogok többet találkozni vele. Kiderült, hogy tévedtem. A futballcsapat sztárja, azon kevesek egyike, aki várhatóan bejut az NFL-be, a campus minden szegletében belém botlott. Felajánlkoztam neki, aztán elszaladtam, majd megtámadtam egy konyhai eszközzel, és… Uh, talán el sem kellene mesélnem, miket tettem még. Bár az én esetemben ez mind-mind… normálisnak számít. De végül eljött a pillanat, amikor már nem rejtőzhettem tovább – nem mintha Dylan hagyta volna. Most, hogy nap mint nap összefutunk, látja, hogy alig bírom levenni róla a szemem. Rám mosolyog, és azt mondja, lenyűgözik a szeszélyeim. Azt hiszi, barátok leszünk. Én meg úgy érzem, ő ennél sokkal több nekem. Minél jobban megismerem, annál kevésbé érdekel, hogy nem zúghatok bele.

Nem ez az első Ella Maise regényem, és biztosan nem is az utolsó. Teljesen odáig vagyok azért, amit a betűkkel művel, ahogy felépíti a történeteit, és megmutatja, hogy igenis létezik még szerelem, nem halt ki, és mindenkinek ott van valahol a párja a nagyvilágban, aki csak arra vár, hogy megtaláljuk, és elkezdjük írni a saját egyszer volt, hol nem volt sztorinkat.

A legerősebb érzés egy nagyon cuki, könnyed olvasmány, ami már az első oldalakon eléggé érdekes, és biztos vagyok benne, hogy maradandó élményt fog nyújtani. Az biztos, hogy én sose fogom elfelejteni, hogyan is kezdődött Zoe és Dylan története. Nem egy szokványos kezdéssel indít, ez igaz, mégis úgy gondolom, hogy ehhez a regényhez egy ilyen első fejezet dukál, s ahhoz sem fér kétség, hogy ezzel meg is adja a kötet alaphangulatát. Slow burn romance, a maga kínzó valójában, de annál édesebb. Nem annyira elhúzott a slow burn szál, mint a Szívvel a falnál regénynél, de azért éveket őröl fel a cselekmény, nem siet sehova, és mindent szépen a maga idejében adagol. A fejezetek hol hosszabbak, hol rövidebbek, évek vagy akár hónapok telnek el közöttük, de megmarad következetesnek, és látszik, hogy előre át lett gondolva. Nincsenek benne logikai bakik, és valahol érzi is az ember, hogy ez így van jól. Külön öröm, hogy nemcsak Zoe, de Dylan is megszólal, olyan mintha nekünk mesélnék el, hogyan is találkoztak, és mi is lett a történetük vége, nem titkolóznak és nemcsak a boldog pillanatok, hanem a nehézségek és akadályok is kendőzetlenül, a maguk őszinteségével kerülnek a felszínre. A várakozás előbb-utóbb úgyis meghozza a gyümölcsét, s A legerősebb érzés pont ettől lesz annyira gyönyörű, hiszen ez egy igencsak szép szerelmi történet, ami által új kedvencet is avathattam. 

Emellett kialakul egy bizonyos feszültség is, s egy első látásra szerelem love story-nak lehetünk a szemtanúi, a műfaj minden egyes szépségével együtt. Kicsit ellentmondásos is lehetne, hiszen elsőre azt gondolná az ember, hogy nehezen egyeztethető össze a slow burn a love at first sight-tal, de az írónő nagyon cukin oldotta meg ennek a két zsánernek az ötvözését. Azok az idegörlő várakozással és szexualitás feszültséggel teli pillanatok megértek minden egyes percet. 

Ella Maise nemcsak szórakoztat, de a kötet hangulatával arra is felhívja a figyelmet, hogy bizony a romantika még nem halt ki, ott gyökerezik, csak elő kell csalogatni. Amikor megláttam, hogy jön a kötet, izgatott lettem, mert imádom az egyetemen játszódó, sporthoz köthető love storykat, amikben nemcsak az érzelmek tengenek túl, hanem a hormonok és a vágyakozás is. Mint ahogy az a fülszövegből is szépen kivehető, ez nem az a tipikus tucat történet, mivel van benne fantázia, egyediség és a karakterek már magukban megérnek egy misét. 

Zoe különösen közel került hozzám, s nemcsak azért mert szeleburdi, szégyenlős, és be nem áll a szája, hanem azért is, mert hihetetlenül vicces, szórakoztató karakter, aki képes elvinni a hátán a történetet, s aki bárkinek jó barátja lehet, csak tudni kell hozzá a jelszót, amivel felenged és úgy igazán megnyílik előttünk. Ezzel szemben Dylan lehetne a klisés sportolók netovábbja, mégsem az. Benne is van valami, az izmain és a szexi mosolyán kívül, ami nemcsak megfog, de meg is tart. 

Igazi book boyfriend, akit receptre kellene felírni egy hosszú és stresszes nap után. Nemcsak a pályán nagymenő, hanem egyéb területeken is. Felettébb normális, megvannak a maga prioritásai, felelősségteljes, és tesz az álmaiért. A slow burn műfaj minden várakozásával és szenvedésével teli ez a kötet, hiszen akármennyire is imádom ezt a műfajt, azt be kell vallanom, hogy ki is csinál rendesen, ugyanakkor A legerősebb érzés alatt fokozza az írónő ezt a várakozást, és minden egyes külön töltött pillanattal azt sulykolja belénk, hogy várjuk ki a végét, mert aki türelmes annak be fog érni a jutalma, és ez így is lett. 

Iszonyatosan imádtam olvasni, drukkoltam a karaktereknek, ha kellett összeszorult a szívem, vagy éppen olyan boldog voltam, hogy nem bírtam levakarni a vigyort a képemről. Kétség kívül egy érzelmekben gazdag, nagyon szép romantikus történettel van dolgunk, ahol mindig történik valami, titkok lapulnak meg a sötétben, és alig várják, hogy felszínre kerülhessenek. Emiatt nemcsak Zoe, de mi is bizonytalanok leszünk, és álmatlanul várjuk azt a pillanatot, amikor újra bele tudunk temetkezni a kötetbe. Habár, mint már említettem sport romance, akkora súly nem kerül rá, ott van az igaz, de nem erre építi fel a cselekményét, amivel nincs is baj, hiszen amit kapunk az amerikai futball világából az éppen kielégíti a szomjunkat iránta, s amint megjelenik Zoe és Dylan a színen, nincs is szükség másra. Uralják a teret, és rajtuk kívül nem létezik fontosabb. Maga a cselekmény egyedi, humorban gazdag, ugyanakkor egyes részeknél komoly, szívszorító és felettébb lehengerlő is. Megvesz magának kilóra, és lebilincsel. Nemcsak a karakterek nagyszerűek, hanem a történet is. Ha nem hisztek a szerelemben, vagy már lemondtatok róla, vegyétek kézbe A legerősebb érzést, mert garantáltan visszahozza az érzéseket és megmutatja, hogy igenis létezik. Létezik, mert Zoe és Dylan is egymásra talált, s habár hosszú, és nem éppen zökkenőmentes volt az útjuk, megmutatták, hogy érdemes harcolni, és a legtöbb esetben akkor esik a legjobban a boldogság, ha azt kiérdemeltük és megtettünk érte mindent. Ella Maise egy igazi kincs, aki csak úgy ontja magából a jobbnál jobb sztorikat, s aki olyan szépen adja a szavakat a karakterei szájába, hogy legszívesebben mi is beköltöznénk az egyik történetébe. Ha egy kellemes olvasmányra vágysz, akkor ne keress tovább, mert megtaláltad.

" - Tudom, hogy furcsának fog hangzani, de azt hiszem, te leszel a legjobb barátom, Zoe Clarke."

" - Fogadjunk egy csókban! - közöltem vele, miután úgy döntöttem, véget vetek a szenvedésének. - Szerintem egy nap úgyis csókolózni fogunk, és fogadni mernék, hogy te leszel, aki könyörögni fog érte."

" - Gyönyörű vagy - csúszott ki a számon. - Mindig az vagy, de ma este még boldognak is tűnsz. Tetszik, ahogy most mosolyogsz. Bár a mosolyod mindig bejön nekem, Flash."

" - Nemsokára meg fog történni. Csak azt szeretném tudni, fel vagy-e készülve rá, merthogy szinte már ott vagyunk. Látom a szemedben, hogy veszíteni fogsz, Zoe. Már akkor is tudtam."

"Az élethez víz kell, anélkül három-öt nap, és vége mindennek. Zoe nélkül, az íze, az érintése nélkül sokkal több idő telt már el. A túlélésért küzdöttem."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)