Julian Fellowes: Belgravia

"A múlt birodalma - amint azt már oly sokszor mondták - olyan, akár egy idegen ország, ahol mindent másként csinálnak az emberek."

*

A Downton Abbey szerzőjének új könyve 

Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal. Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában. 

Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…

Eddig Julian Fellowes munkássága elkerülte a figyelmemet, amit nem is értek, hogy történhetett meg, hiszen újabban imádom a kosztümös, arisztokráciával foglalkozó családregényeket, s a Belgraviára ezek mindegyike igaz, sőt még a 19. században is játszódik, ami a szívem egyik csücske. Julian Fellowes többek között a Downtown Abbey-vel lett népszerű, s ha azt szerettétek, akkor a Belgráviát is nyugodt szívvel tudom ajánlani.

Január óta tart nálam a Bridgerton láz, és emiatt keresem az újabbnál újabb remekeket, amik levehetnek a lábamról. Amint felhívták a figyelmem a Belgráviára éreztem, hogy kell ez nekem, és nem lehetek elég hálás az ajánlásért. Nemcsak korhű, hanem felettébb izgalmas is, a karakterek nagyszerűek és az író is törekszik arra, hogy minél mélyebb, és átfogóbb képet adjon a cselekményről. Visszarepít minket 1841-be, bemutatva egy Londonban élő család mindennapjait, de emellett 1815 is fontos szerepet kap. Maga a kötet gyorsan olvasható, a fejezetek szépen tagoltak, s nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ember gyorsan, nagy léptékben tudjon haladni vele. Kicsivel több, mint 450 oldalas, de nagyon hamar kipörögnek ezek az oldalak a kezünk közül. Ahogy elkezdtem az volt az első érzésem, hogy mi jóba leszünk, és Julian Fellowes ezt be is bizonyította. Nemcsak nagyszerűen bánik a szavakkal, hanem a cselekményét is logikusan építi fel, nincsenek benne sallangok, és végig érezteti az olvasójával azt, hogy figyeljen, mert nem lehetünk biztosak benne, mit is hoz a következő fejezet. Az 1815-ben játszódó rész már az elején úgymond sokkol, de úgy hiszem, hogy kellett ez ahhoz, hogy jobban át tudjuk érezni a kötetet, és azt, amit képvisel.

A történet egy nagy szelete Charles Pope körül forog, aki alapjaiban határozta meg a kötet cselekményét. Kérdéseket vetett fel, és nem is volt rest megválaszolni azokat. Izgalmakkal és titkokkal kecsegtetett, s hogy ki is ő valójában? A kötetből minden kiderül. Ahogy az is, hogy jóval több van benne, mint azt elsőre gondolná az ember. Egy igazi időutazásra invitál, s végig fogja a kezed és nem hagyja, hogy kiess a száguldó hintóból.

Amit külön ki szeretnék emelni az az író mechanizmusa és az, ahogy az 1800-as éveket elénk vetette, nem szépít és nem akar hiú reményeket sem kelteni. Mindent a maga valójában tárt elénk, s nem egyszer szólalt meg egy hang a fejemben, hogy oké, nagyon precízen és korhűen írta meg a cselekményt, de vajon élnék ebben a korban, ebben a környezetben? Nem vagyok benne biztos, de kikapcsolódásként nagyon szívesen eltöltenék néhány órácskát a sorok között.

A kötet a karakterein kívül az arisztokráciát veszi gorcső alá, a titkokat, intrikákat és a klasszikus angol irodalom jegyeit képviselve magán repít vissza minket a múltba. Hol közvetlenebb, s hol távolságtartóbb stílusban, de mindvégig hű marad önmagához, és a felépített képet sem rombolja le. Amit elkezdett azt be is fejezte, s végig érződött a szerző keze munkája a köteten, az az egyedi hang és stílus, ami Julian Fellows munkásságát jellemzi.

Ha közel áll hozzád a britek társadalma, szereted a jól kibontakozó, és annál inkább informatív köteteket, akkor a Belgravia neked való. Hangulatát tekintve hozza a már megszokott angolok szigorú, ugyanakkor ambiciózus jellemvonásait, de emellett kikapcsol, és társadalmi kérdéseket is vet el. Nemcsak a múltra helyezi a hangsúlyt, hanem a kötet jelenére is. A karakterekkel és a történelmi utalásokkal válik igazán olvasmányos, gyors lefolyású történetté, ahol nemcsak a gazdagságon van a hangsúly, hanem a szegények kontrasztján is.

Összességében úgy gondolom, hogy megéri egy esélyt adni a történetnek, hiszen mind a hangulatát, s mind a történet egészét tekintve egy igazán remek regénnyel van dolgunk. Nemcsak a külső érdemes a figyelemre, hanem a belbecs is. A fejezetek eleje pazar, látszik, hogy van benne munka, és a térképért is jár a pirospont. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy van hozzá, hiszen nagyon sokat emel a regény színvonalán, s nem utolsó sorban baromi jól is néz ki. Ha kedvenc részt, illetve karaktert kellene mondanom, akkor az első fejezet az, ami igazán közel áll hozzám, s igaz, hogy sokkoló, ugyanakkor ha nem így kezdődne, lehet teljesen más is lenne ez az értékelésem, hiszen alapjaiban határozza meg a kötetet, és hihetetlenül fontos információkat tár fel előttünk. Kedvenc karakter több is lett, többek között Anne és Lady Caroline, nem tudok kettejük között választani, mert nagyon közel kerültek hozzám. Ha egy olyan kötetre vágysz, ami kikapcsol, kizárja a külvilág zaját, egy teljesen új világot mutat be, s közben akár el is kápráztat, akkor a Belgravia lesz számodra az igazi. Az ötórai tea mellé tökéletesen passzol. S jó hír, hogy a kötet után, akár a sorozatot is megnézheted, mert bizony készült belőle. Nekem már megvan, mi lesz az esti program, s annyit elárulhatok, hogy már most nagyon izgatott vagyok miatta. Remélem legalább annyira fogom szeretni, mint a könyvet, ami az alapja volt.

" - Őladysége már várja - felelte az inas a tapasztalt szolgákra jellemző különös, semleges hangon, amelyben nem csengett sem helyeslés, sem rosszallás. - A nagyságos asszony a szalonban van. Lenne szíves követni?"

" - Nahát, milyen szórakoztató! - mondta, miközben a szalonban is újra zsongani kezdett a társalgás. Két inas halkan körbejárt, és olyan gyorsan felsöpörték az üvegszilánkokat a parkettáról, mint egy forgószél. - Azt hittem, hogy Mr. Pope csak az én titkom, és erre kiderül, hogy önök is találkoztak már, Mr. Trenchard. Milyen fura! - Elnevette magát. - Régóta ismerik egymást?"

" - (...) Ne aggódj, senki sem fog kikezdeni egy hatvanas évei elején járó matrónával. - Anne felvette a kalapját, egy kendőt terített a vállára, és elindult, mielőtt még James bármit válaszolhatott volna."

" - De miért akarnál tönkretenni valakit, aki sohasem ártott neked?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)