Maggie Stiefvater: Call Down The Hawk - A sólyom nyomában (Álmodók-trilógia 1.)

"Ez a történet a Lynch fiúkról szól."

*

„A ​mágikus ellentéte nem az átlagos. A mágikus ellentéte az emberi.” 

Az álmodók köztünk járnak… ahogy azok is, akiket megálmodnak. Az álmodók átka, hogy nem tudják abbahagyni az álmodást – legfeljebb megtanulhatják irányítani. Azok, akiket megálmodtak, nem élhetik a saját életüket, és ha az álmodójuk meghal, ők elalszanak örökre. És vannak azok, akik üldözik az álmodókat. Hogy kihasználják és csapdába ejtsék őket. Hogy megöljék őket, mielőtt az álmaik kipusztíthatnák az emberiséget. 

Ronan Lynch álmodó. Képes áthozni az álmaiból különböző ritkaságokat, de akár katasztrófákat is a hétköznapi valóságba. Jordan Hennessy tolvaj. Minél közelebb kerül ahhoz, amit meg akar szerezni, annál szorosabban kötődik hozzá. 

Carmen Farooq-Lane vadász. A testvére álmodó volt – és gyilkos. Látta, mit képes tenni egy emberrel az álmodás. Ahogy azt is, milyen károkat tudnak okozni az álmodók. Bár az mind semmi a közelgő pusztuláshoz képest… 

A világszerte rajongva szeretett Hollófiúk-sorozat szereplőinek új története – egy fantasy-thriller, ami a felnőtteket ugyanúgy magával ragadja, mint a tizenéveseket. Hagyd, hogy elbűvöljön!

Maggie Stiefvater munkásságát már nagyon régóta követem, s habár a Hollófiúkkal nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatom, a harmadik kötettől igazi kedvenc lett, és olyannyira beszippantott a világa, hogy nem akartam, hogy véget érjen. Ronan lett az egyik kedvencem, így természetes volt, hogy amint megjelenik magyarul az ő története, el fogom olvasni, és megnézem mit is álmodott meg neki az írónő, hiszen, aki Maggie-től olvas, az olyan, mintha belecsöppent volna egy álomba.

A sólyom nyomában Ronan kalandjait fedi le, s így az első rész után is elmondhatom azt, hogy igazán izgalmas, kalandos, néhol mélabús, álomszerű, de nagyon is különleges történettel van dolgunk, ami nemcsak a Lynch testvérekről szól, hanem náluk nagyobb hangsúllyal rendelkező eseményekről. Olyan események hálózata ez a kötet, ami az elejétől szépen építkezve fedi fel magát előttünk, s ami a végéig rejtélyes és titokzatos marad. Nemcsak az álmokat helyezi előtérbe, hanem a családot, az egységet és az összetartozást is. Ronan mellett Declan és Matthew is nagyobb szerepet vállal az események alakulásában, picit közelebbről is megismerhetjük őket, és mellettük olyan érzéseket élhetünk át, mint a beolvadni akarás, csalódás másokban, és a leplezetlen igazság feltárása iránti vágy. Mindezt az írónő már ismert kellékeivel bolondítja meg, s végig érezhető a köteten az a különleges atmoszféra, amit Maggie Stiefvater minden egyes leütött szóval egyre jobban megalapoz, s ami fontos mozgatórugója a történetnek. De már nemcsak Ronan fontos, hiszen maga a történet több szálon is fut, már nemcsak ő az egyetlen álmodó, már nemcsak ő képes teremteni, s nemcsak neki van vesztenivalója. Az első kötet az egész képnek egy töredéke, ami még csak megalapozza, sejteti a trilógia igazi valóját, s azt, miért is írta meg az írónő. A Lynch testvérek mellett Hennessy és Jordan, majd Farooq-Lane is alapjaiban változtatja meg a kötet cselekményét. 

Míg a Lynch testvérek hozzák a szokott formájukat, mankót nyújtva ezzel a cselekmény hálójában, addig Hennessy és Jordan újabb kérdéseket vetnek fel, míg Farooq-Lane érzelmekkel és meghökkentő információkkal szórakoztat minket. Az első fejezetek, és a kötet első harmada még csak a bevezetés, sokáig nem áll össze a kép, viszont amikor kezdenek összeállni a szálak, és végre keresztezik egymás útját onnantól nincs megállás, rabul ejt a kötet. Amint elkezded olvasni, képtelenség lesz letenni, vagy éppen másra figyelni, mert A sólyom nyomában befészkeli magát a fejedbe, és nem hagy aludni. 

Nem hagyja, hogy másra gondolj, és az utolsó sorok után sem enged el, hiszen olyam csattanóval ér véget, amire nem számítasz, és ami után szomjazol a folytatásra. És még most sem hiszem el, hogy így ért véget. Végig izgalmas, de amikor végre a tetőfokára hág az izgalom, bumm vége, leteper, magába temet és kérdések millió cikázik a fejedben miatta. S igazából miről is szól a kötet? Nehéz megmondani, mert valójában mindenről. Életekről, álmokról, kapcsolatokról és a világról. Egy próféciáról, az Álmodókról, a moderátorokról és a vizionáriusokról. Barátságokról, szerelmekről és a halálról. Magáról a végzetről, ami elkerülhetetlen, ami egyre közelebb kerül, s ami elől nem tudunk elmenekülni. 

A kötet minden egyes szava kincs, olyan különleges adomány, amit vétek nem megismerni. Maggie Stiefvater nem egy mezei írónő, olyan egyedi hangja van, amit nem lehet utánozni, s ami 1000 kötet közül is kitűnik, s ez a hang végig érződik A sólyom nyomában alatt, s egy percre sem hagy el minket. Hatalmas képzelőerővel megálmodott történet, ami egyszerre egyedi, és ami úgy dönt le a lábadról, mint egy tomboló hurrikán. Imádtam benne, hogy olyan aprólékos és részletes volt, mégsem mutatott magából túl sokat, s közben titokzatosnak is megmaradt. 

Haladunk a cselekménnyel, s közben a már megkezdett szálak is beérnek, kibontakoznak és egy teljesen új oldalukat mutatják meg. Nem fekete-fehér, hanem színek tömkelege, ami a maga sodródó lendületével szed darabokra, s aztán rak újra össze. Sokszor eszméltem arra, hogy igen, ezt akartam a Hollófiúk alatt is, és végre én is megértem a történethez. Megértem agyilag, emberileg s emocionálisan is, hiszen elbűvölt és rabul ejtett. 

Amikor a Hollófiúk első két részét olvastam még nem álltam készen rá, de A sólyom nyomában pont a legjobbkor talált meg. Nemcsak Ronan vont a bűvöletébe, hanem az egész történet, az a kezdeti szál, amit elvet az írónő, s amiben nagyon nagy potenciál terjeng, amit az utolsó oldalakig érlel, s ami mindent megváltoztat. Ha egy szóval jellemezném azt mondanám, hogy zseniális.  Nemcsak a történet, hanem a karakterek, a cselekmény és maga az írónő is. Maggie Stiefvater egy kincs, aki álmokból sző valóságot, s aki úgy bánik a szavakkal, mint a festő az ecsettel: finoman, kecsesen, és minden eleganciát megad a megálmodott képnek. Addig tökéletesíti, amíg tökéletes és utánozhatatlan nem lesz. Ezt tette a trilógia első részével is, hiszen nincs még egy olyan történet, mint A sólyom nyomában. Ha szerettétek a Hollófiúk sorozatot, akkor az Álmodók-trilógia is igazi kedvenc lesz. Összességében egy nagyon szerethető, nagyszabású, humorral átitatott első részt kaptam. Egyszerűen fantasztikus volt, és mindenkinek ajánlom, aki valami különlegeset szeretne olvasni, s aki nem riad vissza az álmoktól sem. Még mielőtt elkezdtem volna, bevallom féltem, hogy nem azt kapom, mint amit várok tőle, de az az igazság, hogy jóval többet adott annál, s Adam is pont annyiszor szerepel a kötetben, amennyiszer kell neki. Nem fullasztó a jelenléte, mégis ott van. Kíváncsian várom, hogy alakul a továbbiakban az Álmodók-trilógia, és tűkön ülve várom az újabb Ronan adagomat.

"Az álmokra épített élet nem épp a legbiztonságosabb."

" - Más miatt, mint ő. Nem gondolom azt, hogy egy barlangban kéne leélned az életedet, de nem gondolom azt sem, hogy tigriseket kellene üldöznöd, míg nem vagy benne biztos, hogy ugyanolyanok a csíkjaik, mint neked."

" - Nem fogok segíteni neked - felelte Bryde. - Mivel egyedül is képes vagy rá. Ugorj! Szökkenj! Hajítsd el a kavicsot! Mi van a következő mezőben? Mostanra már biztosan ismered a játék szabályait."

" - A király mindig jól érzi magát a trónján - jegyezte meg Bryde szárazon."

" - Miért nem lent tartod őket? - kérdezte. - Odalenn egy szállodát rendeztél be, az igazi Declant pedig száműzted a padlásra, mint valami őrült nőt. Miért?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)