Rachel Smythe: Lore Olympus - Olümposzi história 1.

" (...) S míg énvelem itt vagy, mindennek, mi csak él és jár, úrnője leszel majd és a nagy égilakók közt legtöbb tiszteleted lesz."

*

Botrányos ​pletykák, vad bulik és tiltott szerelem – tekints bele az istenek éjszakai életébe Rachel Smythe stílusos képregényében, mely kortárs környezetben gondolja újra a görög mitológia legismertebb történeteit. 

Perszephoné, a tavasz ifjú istennője nemrég érkezett Olümposzba. Anyja, Démétér a halandók világában nevelte fel, de miután lánya ígéretet tesz neki, hogy szent szűzként tanul tovább, megengedi, hogy az istenek pörgő, csillogó világába lépjen. Amikor Perszephonét szobatársnője, Artemisz elviszi egy buliba, az egész élete a feje tetejére áll: találkozik Hádésszal, és azonnal szikra lobban közte és az Alvilág sármos, de félreértett uralkodója között. Perszephoné belegabalyodik az Olümposzt uraló intrikák és viszonyok szövedékébe, miközben megpróbálja megtalálni a helyét – és a valódi hatalmát. 

Az Eisner-díjra jelölt webképregénynek ez a kiadása egy új előzménytörténetet is tartalmaz, és a görög panteont egy rendkívül szellemes és romantikus képregényben repíti el a modern korba.

Nagyon ritkán olvasok képregényeket, szerintem eddig összesen kettőt olvastam, azt is a testvérem miatt, viszont a Lore Olympusnak nem tudtam ellenállni. Nemcsak az vonzott benne, hogy igazi szenzáció, hanem az is, hogy Perszephoné és Hádész a főszereplői.  Nem véletlenül örvend ekkora népszerűségnek a kötet, nemcsak a Webtoonon, hanem könyves berkekben is, hiszen lenyűgöző alkotás, és aki egyszer kézbe veszi, azt biztos, hogy be is szippantja a világ, és tűkön ülve várja az újabb részeket. Hazánkban a Ciceró Könyvstúdió által jelenhetett meg egy igazán meseszép kiadásban. Innen is hálásan köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!

A kötet a Webtoon sorozat első 25 fejezetét tartalmazza, viszont már az első rész után azt éreztem, hogy kevés lesz ez a 25, és milyen igazam lett. Nagyon élveztem olvasni, s ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy mind a képvilága, s mind a kötet formája minőségi. Nemcsak, mint kiadás, hanem mint alkotás is. Nagyon tetszett, hogy már az elején egy idézettel indít, de előtte Rachel Smythe arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a kötet bizony nem a gyengédebb lelkűeknek szól, s előre figyelmeztet minket arra, hogy keményebb témák is várhatóak, úgy mint a bántalmazás, szexuális jellegű traumák, vagy épp nem éppen egészséges kapcsolatok hálózata. Már az elején fejest ugrunk, s Smythe megmutatja, mennyire is őszinte ez a kötet, hiszen amellett, hogy Hádész és Perszephoné szerelmét tárja elénk, jóval több mindenről is szól. Ugyanúgy szól a barátságról, az értékekről, az elfogadásról, a kicsapongásokról, a következményekről és az életről. A kötet ott kezdődik, mint minden valamire való regény: a megismerkedésnél. Az alapoktól indul, s amíg az első kötetben annyira sok minden nem történik, mégsem érezzük azt, hogy nem keltette volna fel a figyelmünket, hiszen az Olümposzi história 1. részének pont az a célja, hogy függővé tegyen, és pontosan ezt is teszi. Anélkül csavar az ujja köré az embert, hogy azt mi észrevennénk, s mire odáig jutunk, már késő, hiszen a csapdájába kerültünk, és nem akarunk szabadulni tőle.

Ami magát a kiadást illeti, nemcsak a papír minőségi, hanem az egész kötet is. Vibráló színek, a rózsaszín és a kék harmóniája jellemzi leginkább, ami Hádészt és Perszephonét testesítik meg. Már a borító is valami eszméletlenül gyönyörű, az apró részletekről nem is beszélve. Nemcsak Perszephoné kap rajta szerepet, hanem ha megfordítja a kötetet az ember, akkor Hádész is ott van, mintha tükröt tartana elénk, és arra ösztönözne, hogy figyeljünk a részletekre is. Lenyűgözően gyönyörű, és hiba nem kiemelkedő helyre tenni olvasás után, hiszen ennek a kötetnek a figyelem középpontjában van a helye.

A történet felépítését tekintve már az első fejezetek után szépen kivehető, hogy minden egyes rész egy-egy témára épít. Van itt toxikus kapcsolat, lázadni akarás, traumák, féltékenykedés, zsarolás, vagy épp leheletnyi romantika, bár ebből nem igazán kapunk sokat. Ez a rész még csak az ismerkedésé, felfedezésé, s már az elejétől kezdve arra összpontosít, hogy szórakoztasson, hogy valami újat mutasson. 

Perszephoné és Hádész a görög mitológia két kiemelkedő alakja, akik már sok mindenkit megihlettek, viszont Smythe képregénye annyira emberközeli állapotba hozza őket, kezdve a csetlő-botló helyzetekkel, az enyhe pirulásokkal, a szerencsétlenkedésekkel és az első szerelem esetlenségével, hogy nem az az első gondolatunk, miszerint Hádész az Alvilág ura, Perszephoné pedig Démétér leánya, a tavasz istennője, hanem az, hogy mennyire kis esetlenek egymással, mégis imádnivalóak. 

Imádtam, ahogy nemcsak a két főszereplőt mutatja be egy teljesen új megközelítésben, hanem a görög mitológiát, és annak szereplőit is. Van, akiket kevésbé kedveltem meg, de mindenképp szórakoztatóak voltak. Feldobták a hangulatot, vagy épp új mederbe terelték azt, de az biztos, hogy egy percre sem hagyták unatkozni az embert. Ha kellett levettek a lábamról, vagy megmutatták, hogy bennük is van potenciál. 

Néhol azt éreztem, hogy nem is kellenek a kis szövegbuborékok, annyira beszédesek maguk a rajzok, a karakter ábrázolások és az a közeg, amiben megteremtette őket Rachel. Ami számomra a legnagyobb meglepetés volt a kötettel kapcsolatban az az, hogy csak úgy pörgött ki a kezeim között, elkezdtem és nem tudtam abbahagyni. Nagyon olvastatja magát, szó szerint magához láncolt, és függővé tett.  Emellett hétköznapi történéseket, dolgokat szőtt bele a képregényébe, s közben a természetesség minden bájával ruházta fel azt. 

Annyira kézzelfogható, annyira szerethető, amit megalkotott, hogy legszívesebben mindenki kezébe belenyomnám, hogy tessék elolvasni, mert egyszerűen zseniális és sziporkázó. Humorban sincs hiány, s a legkomorabb pillanatokat is képes pillanatok alatt feloldani, és megmutatni, hogy a komoly témákat is lehet úgy tálalni, hogy közben a kötet világával teljesen elvarázsol minket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a rabja leszek, viszont így történt, és szó szerint megkoronázta a novemberemet ez a gyors ütemű, olvasmányos, grafikailag elképesztő, minden képzeletet felülmúló történet.

Miután elértem az utolsó részig, nem akartam elhinni, hogy csak ennyi volt. Úgy maradtam volna még néhány órácskát ebben a világban, olyannyira kíváncsivá tett, hogy néhány nap erejéig biztos vagyok benne, hogy el fogok merülni a Webtoon sötét bugyraiban, és addig nem nyugszom meg, amíg ki nem derítem, hogyan is folytatódik tovább a történet, vagy legalábbis el nem érek az aktuális részig. Összességében úgy gondolom, hogy minden hype-ot megér a kötet, egy percre sem okozott csalódást, imádtam, imádtam és imádtam! Hihetetlen, amit Rachel Smythe elénk tár, s a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám, mert az kétség kívül igaz rá, hogy érzelmeket vált ki az olvasójából, s még ha nem is rajongunk a képregény formátumért, a Lore Olympus megérdemel egy esélyt. Megérdemli, mert kiemelkedik a képregények világa közül az élénk színeivel, a történetmesélés gyors ütemű fonalával, és azzal, hogy ennyire édes és elképesztő az a szerelem, aminek a tanúi lehetünk. Olyannyira ráfüggtem erre a történetre, a kivitelezésre, a formára, hogy biztos vagyok benne, máskor is fogok még képregényt olvasni! Ha szeretitek a görög mitológiát, az egyedi látásmódot, és nem riadtok vissza a kötet népszerűségétől, akkor nagyon ajánlom a Lore Olymust, de akkor is, ha egy igazán különleges és zseniális olvasmányra vágytok. Remélem a történet további részét is elhozza nekünk a kiadó, mert ez az első rész nagyon szépre sikeredett, és jó ránézni. A könyvespolcom éke lett. A történet pedig a szívem egyik csücske.

"Ki a jó kiskutya!? Te vagy a jó kiskutya! ( Még-ha-meg-is-akartál-enni)."

" - Még csak most költöztem a városba, és máris eltoltam mindent.

  - Perszephoné... Maga nem csinált semmi rosszat."

"Ha cipőben alszik, bedagad a lába. Elhiheti, tudom."

" - Hazavigyem? De nem tudom, hol lakik.

  - Kérem, ne mondja el anyámnak, hogy berúgtam. Ha kiderül, hazarendel.

  - Az anyjának? Démétér és én nem vagyunk nagy haverok. Sok minden vagyok, de árulkodós nem."

"Mindaddig, amíg a kezemben foglak, nem fog sem látni, sem hallani. Menő, ugye?"

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)