Sara Raasch: These Rebel Waves - Lázadó hullámok (Folyami kalózok 1.)

"Benat Galleo tizenhárom évesen végignézte, ahogy a nagybátyja és az unokatestvére elég."

*

Egy ​lázadó. Egy kalóz. Egy herceg. Harcba kell szállniuk az országukért, a családjukért, saját magukért – különben olyan háborúval néznek szembe, ami elpusztíthatja a világot. 

Adeluna katona. 

Öt évvel ezelőtt segített felszabadítani Szent Loray mágiával teli szigetét Argrid országának zsarnoki uralma alól. Csakhogy nem volt könnyű visszailleszkednie a háború után. Amikor egy argridi küldött eltűnik Szent Loray új tanácsának béketárgyalásai során, az ország véres igazságszolgáltatást követel. Lu úgy sejti, veszedelmes erők munkálkodnak a háttérben. 

Devereux kalóz. 

A Szent Lorayen portyázó folyami kalózok egyikeként abból él, hogy a sziget mágikus növényeit árulja a feketepiacon. Miközben Argrid a kalózokat gyanúsítja küldöttük elrablásával, Vex célponttá válik. Gyakorlott hajósként beleegyezik, hogy segít Lunak előkeríteni az eltűnt argridit. De amire rábukkannak, sokkal veszedelmesebb lehet bármilyen háborúnál. 

Benat eretnek. 

Ben, Argrid koronahercege titokban Szent Loray tiltott mágiájának megszállottja. Amikor apja, a király megbízza őt a meghökkentő feladattal, hogy oszlassa el Argrid mágia iránti félelmét, Ben kénytelen feltenni magának a kérdést, vajon megváltoztathatja-e egy herceg egy egész ország hitét, vagy valójában a saját máglyáját építi. 

Lu, Vex és Ben vajon meddig hajlandó elmenni a béke érdekében? Az is kiderül, hogy miféle fából faragták őket…

Sara Raasch a Hó, mint hamu c. regényével egyszer már bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá, s a Folyami kalózok alatt meg is mutatja, hogy miért. Nagyon szeretem a kalózos fantasy történeteket, és az írónő által egy új kedvencre bukkantam. Egy igazán kalandos, ármányokban gazdag, titkokkal övezett kötetet kaptam, ami az első oldaltól az utolsóig a markában tartott. Minden kalóz rajongónak ajánlom, akik készen állnak nyitni az újdonság, a politika és egy elképesztő világ felé, ahol elég egy szikra, és háború robban ki.

Amikor elkezdtem éreztem, hogy nekem való regény lesz ez, hiszen már az fél siker, hogy fantasy, baromira érdekes a fülszöveg, és láttam benne a fantáziát, már csak amiatt is, hiszen a kalózok mellett a mágia is hatalmas szerepet kap, s ha még nem is tudunk róla sokat, az biztos, hogy a továbbiakban még inkább kiforrott és meghatározóbb tényezője lesz a folytatásnak, amire remélem nem kell sokat várni. Maga a kötet három szálon is fut, s ahogy ezek a szálak szépen összeérnek, úgy lesz egyre izgalmasabb és titokzatosabb a regény. Azt hinné az ember, hogy ha már eljutott a történet feléig, akkor nem érheti meglepetés, de a Folyami kalózok alatt, pont az van, hogy sosem tudhatja az ember, mikor fog fordulni a kocka, mikor jön egy váratlan információ, ami mindent megkérdőjelez, és a feje tetejére állít. Ez az említett három szál külön külön is eléggé izgalmasak ahhoz, hogy megállják a helyüket, viszont együtt minden képzeletet képesek felülmúlni. Lu, Vex és Ben is értékes szereplői a kötetnek, s minden egyes megmozdulásukkal csak erősítik a már így is erős lábakon álló alapot. Hármójuk közül Lu érvényesül leginkább, akinek sötét a múltja, homályos a jelene és igazi harcos, aki sosem adja fel, aki tesz egy jobb világért, aki céltudatosan halad előre, s aki ugyanakkor harcol a belső démonaival, és azzal, hogy ne legyen újra az a személy, aki a múltjában volt, akinek senki és semmi sem szent. 

Emellett politikus, orrgyilkos és mágia szakértő is. Hihetetlenül sokrétű karakter, aki a hátán viszi a cselekményt, s aki még erős és határozott is, ugyanakkor ha kell, megmutatja, hogy azért ő sincs fából, és esendő, vannak gyenge pontjai, és neki is lehet fájdalmat okozni. Azt hiszem általa egy új badass kedvenc hősnőm született, aki bármikor készen áll kiállni a jó ügy érdekében, és attól sem riad vissza, ha kalózok keresztezik az útját. Már miatta megéri esélyt adni a Lázadó hullámoknak. 

Mellette Vex tett még mély benyomást rám. Már attól végem volt, amikor azt mondta, hogy 'princesa'. Pietro Maximoff óta ez a szó mély jelentéssel bír számomra, és mindig képes mosolyt csalni az arcomra. Ez Vex-nél sem volt másképp. Tetszett, hogy próbálta skatulyába szorítani őt az írónő, de a kötet előrehaladtával újra és újra meglepetést okozott, és megmutatta az emberi oldalát is. S habár teljesen vakvágányon vezet Vex-szel kapcsolatban Sara Raasch, az kétségtelen, hogy érdemes odafigyelni rá. 

Látszólag csak egy független kalóz, de vajon tényleg csak ennyi lenne? Ha már feltettem a kérdést, akkor biztos, hogy nem. Jóval több ennél. Igazi túlélő, eszes, a legszorultabb helyzetből is megtalálja a kiutat, és egyáltalán nem az, mint akinek mutatja magát. Ádáz, helyén van az esze, ugyanakkor vigyázni is kell vele, nemcsak a múltja, hanem a jelen problémái miatt is. Legnagyobb bánatomra Lu és Vex között még csak a romantikus kapcsolat szikrája pislákol, hiszen ez a kötet nem a romantikára épít, én mégis remélem, hogy az apró utalások és csipkelődés vége egy lassan égő szerelem tüze lesz, mert látok bennük potenciált. 

Nagyon is. Legyőzhetetlenek és erősek együtt. Igazi nyerő páros, akiket egymás útjába sodort a végzet, s ennél nem is lehetett volna jobban összekapcsolni ezt a két szálat, mert bizony, ahogy haladunk előre a történetben, úgy érnek össze szépen lassan a szálak, és úgy adja ki a teljes képet a cselekmény. Ben egyenlőre semleges, mert nem kapunk róla annyi információt, ami alapján el tudnám dönteni, mit is gondolok róla, viszont annyi bizonyos, hogy fontos szerepet játszik a történet szempontjából, és erős reményeket fűzök hozzá. 

Ami a karakterek mellett nagyon levett a lábamról az a megteremtett világ, s annak a kidolgozottsága, a mágia és a titkok. Komolyan mondom ennyire titokzatos kötettel is régen találkoztam, nem egyszer kaptam fel a fejem, hogy te jó ég, mi lesz még itt, mi fog kiderülni? Aztán ott van a mágia szerepe, ami hihetetlen és lehengerlő. Sokféle mágiáról olvastam már, de aminek a növények lennének az alapjai, olyanról még nem. Itt ne a tipikus boszis üstben főzős növényekre gondoljatok, hanem arra, hogy minden növénynek megvan a helye és funkciója, ami biztos kezekben csodákat képes tenni. 

Egy igazi, ízig-vérig fantasy a javából a maga kalózos mivoltával együtt. Imádtam benne a csavarokat, azt hogy a mágia általi tudást adagolta, s ahogy szépen fejezetről fejezetre egyre nagyobb betekintést ad a cselekmény szövevényes hálózatába. Nemcsak a kötet ígéretes, hanem az írónő is. Mint kötet valami eszméletlenül gyönyörű, s nemcsak a borító egyszerűsége, hanem az is, amit jelképez, a részeket elválasztó rajzokról/leírásokról és a térképről nem is beszélve. Ha szeretitek az olyan történeteket, ahol maga a sztori mozgatja a szálakat, ahol a karakterek erősek, s ahol a cselszövések mindennaposak, akkor ezt a történetet nagyon fogjátok szeretni. Izgalmas, mágiával átitatott, az utolsó oldalakig rabul ejtő történet egy olyan világban, ahol a politika, a hatalmi harcok, az árulás és a kalandok ereje viszi előre a cselekményt. Mindezek mellett olyan érzése is van az embernek, mintha a Karib-tenger kalózai egy-egy részlete elevenedne meg előttünk, s ettől csak még szerethetőbb és kalandosabb a kötet. Nem egy egyszerű fantasy, hanem egy alaposan átgondolt, tudatosan felépített, lenyűgöző kötet. Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni, de így történet, és az a lezárás... Bárcsak a polcomon lenne már a folytatás!! Zseniális, komolyan mondom. Sara Raasch újból elvarázsolt, és új kedvenc történettel, karakterekkel ajándékozott meg. Olvassátok és szeressétek ti is a Folyami kalózokat, mert megérdemli a figyelmet!

"A fenébe is! Hiszen nem is sál volt. Egy valódi krokodilfióka sziszegett a kalóz nyakában. Vex nagyot nyelt, majd kényszeredetten Pilkvistre mosolygott."

" - Van fogalma róla, hányszor kellett már vallomást tennem azóta, hogy idekerültem, princesa?"

"Az alatt a rövid idő alatt, mióta Vex ismerte őt, ez a lány volt már egyszerű vásárló a piacon, egy politikus higgadt lánya, a növényi mágia szakértője, és most... leginkább orgyilkosnak tűnt. Az őrök persze nem voltak halottak, de nem úgy tűnt, mintha a lányt aggasztotta volna a tette."

"Úgy kellett gondolkoznia, ahogy Lu. Hova menne egy politikus/orgyilkos/növényimágia-szakértő, ha azt hiszi, elárulták?"

" - A béke mindig jobb megoldás - tette hozzá Edda. Vex örült, hogy ő is megszólalt, vele lehetetlen volt vitába szállni, ha valamiben nagyon hitt. - A háború nemes célnak tűnhet, de amikor végignézed, ahogy lemészárolják a családodat, az minden, csak nem nemes. Jobb, ha az ember lejjebb ad a büszkeségéből, és enged, mint ha vérrel fizet érte."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)