Emily Hart: Az örökség

"Annie, a kedvenc tevékenységének, az olvasásnak hódolva ült a háza előtti teraszon."

*

A sikeres író Annie Scott, nyugodt életét hátrahagyva, visszautazik családja birtokára Abies Valleybe, hogy átvegye örökségét. Hazatérése egy új fejezetet nyit életében, amiben nem csak egy szőlőbirtok tulajdonosa lesz, hanem régi és új kapcsolatokra is szert tehet. A padláson rábukkan egy naplóra, melyben olyan titkokra derül fény, amik megváltoztathatják a sorsát.

Roseline családja generációk óta a szőlőbirtoknak szentelte életét. Azonban egy nemvárt látogató felkavarja a fiatal lány békés hétköznapjait, de a sors közbelép és akadályokat gördít elé. Vajon fel tudja venni ellene a harcot, vagy a döntései tévútra vezetik majd?

A két lány élete összefonódik az időn és téren át újabb esélyt adva nekik, vagy a végzetüket már nem kerülhetik el?

Két hete keresett meg az írónő, hogy felkérjen arra, hogy olvassam el az első megjelenő regényét. Az ilyen felkérések miatt mindig megtisztelve érzem magam, és ez most sem volt másképp. Már egy ideje nézegettem a regényt, de akkor még csak gondolkodtam rajta, hogy egyszer jó lenne elolvasni. Köszönöm Emily, hogy bizalmat szavaztál nekem és elküldted a debütáló regényedet.

Hiszel a sorsban? Hiszel abban, hogy minden megvan írva a csillagokban? Hiszel abban, hogy nem számít se idő, se tér? Hiszel abban, hogy már születésed pillanatában kirendeltetett melléd valaki? Hiszel a szerelemben? Hiszel abban, hogy a tragikus szerelmek egy másik világban, egy másik korban újra egymásra találnak? S végezetül hiszel a szerelemben? Az örökség előtt azt válaszoltam volna, hogy nem, nem hiszek a szerelemben, a sorsban talán kicsit, de a szerelemben semmiképp sem. Aztán jött Emily Hart és felülírta a válaszomat. Az örökség két nő életét meséli el, két különböző korban, két különböző helyszínen. Ehhez igazodva a regény is több részletre van bontva, több szálon fut és más-más élethelyzetet mutat be, amikben mégis van valami közös, van valami deja vu. Nem egyszer éreztem azt olvasás közben, hogy én ezt már láttam előre, hogy megéreztem mi fog történni. A regény hétköznapin indul, még nem sokat mutat meg magából, épphogy csak valamit, hogy felkeltse a figyelmet és hogy arra ösztönözzön, hogy folytasd. Bevallom az első fejezetek nem vettek le a lábamról, nincsenek eléggé kiforrva, hiányérzetem támadt olvasva a sorokat, de aztán jött a múlt és minden megváltozott. 

Ahogy haladunk előre a cselekményben úgy lesz egyre erősebb és kiforrottabb az írónő hangja. Megmutatja, hogy ért a történelmi-romantikus regények írásához, mert azok a részek, amik a 19.században játszódnak messze kitűnnek azok közül, amik a mai világban, a 21.században játszódnak. A múlt eme darabkái miatt is sokkal közelebb került hozzám Roseline karaktere, aki egy erős, határozott, céltudatos, szókimondó lány. 

Míg Annie Scott akár egy is lehetne közülünk. Két nő, látszólag két külön élet a sors mégis közbeszól és összefonja a múlt darabkáit a jelennel. A félreértések elkerülése végett tisztáznám, hogy Annie él a mai világban, így az ő részeit közelebb érezhetjük, legalábbis kézzel foghatóbbak, de akik szeretik a történelmi-romantikus műfaját, azok Roseline fejezeteiért fognak rajongani. Ami a cselekményt illeti, úgy forr össze a két világ, hogy közben kiegészítik egymást, tudást nyújtanak és esélyt a múlt megváltoztatására. 

Az élethelyzet hasonló, még a karakterek is hasonló jelleműek és hasonló érzelmi hullámvasutat tudhatnak a hátuk mögött. De a végkifejlet akár változhat is. Mindenki a saját maga sorsának a kovácsa, s erre a kötet nagyon szépen rá is világít. Ami a karakterek jellemét illeti, színesek, néhol kiforratlanok, esetlenek, de nagyon is kedvelhetőek. Nagyon látszik, hogy első regénnyel van dolgunk, de ez cseppet sem veszít a regény varázsából. 

Ami elsőnek szembetűnt, hogy az írónőnek az írást tekintve a múltba kell maradnia, sokkal érzékletesebb és kifejezőbb, ha a múlt darabjaival foglalkozik, mert számomra eléggé fura volt, hogy egy olyan értékrendet akart beültetni a 21.századi fejezetekbe, ami már kihalt és így számomra ez hiteltelen. Sokkal inkább éreztem az igazi hangját és varázsát, amikor Roseline élete került terítékre. 

Ha egybe nézem a cselekményt és a két lány történetét, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy szépen kiegészítik egymást, mindig a lehető legizgalmasabb részeknél hagyta abba az írónő, hogy még többet és többet akarjunk, hogy újra visszacsöppenjünk az adott nőhöz és sorshoz. Roseline a szemünk előtt válik igazi nővé, az okos kislány a lapok alatt teljesedik ki igazán és mutatja meg, hogy ki is ő és hogy mikre is képes. Annie karaktere ezzel szemben messze áll tőlem. Nekem túl hiszékeny, túl törékeny volt, ami nem tette szimpatikussá egészen az utolsó fejezetig. 

Az írónő végig fenntartotta a figyelmemet és nagyon figyelt arra, hogy fokozza a feszültséget, és mindig csak annyi információt csepegtessen, ami nem túl sok, mégis ad belőle valamennyit, hogy tovább furdalja az oldalamat a kíváncsiság. Bevallom, amikor elvállaltam az olvasást nem erre számítottam. Sokkal többet kaptam, mint reméltem. Emily Hart ahol elvett, ott adott. Hol vidámságot és boldogságot csempészett a cselekménybe, s hol pedig bizonytalanságot és önmagunk megkérdőjelezését.

Összességében a cselekmény furfangos, izgalmas, mindig történik valami, végig fenntartja a feszültséget és a figyelmet. De igazán a vége felé durvul be és olyan izgalmakban lesz részünk, amire nem is számítunk. Nemcsak ármányos, de valahol szép is az a szerelem, ami kibontakozik, sorsszerű, mégis múlandó. Az utolsó sorok borzongással és bizsergéssel töltöttek el, igazán szép befejezést adott, szépen lezárta a nyirva hagyott cselekményt és megnyugvással töltött el. A regény különlegessége, hogy nemcsak a múlt ismétli meg önmagát és ezáltal két nő sorsát összefűzi, de az érzelmek kifejezésére dalszövegeket is használ, amik tökéletesen megadják a regénynek azt a hangulatát, ami jó néhány fejezet után érezhető. Nem az a tipikus szerelmes történet, mégis elfog a szerelem érzése és igazi hullámvölgyeken keresztül jutunk el a történet lezárása felé. S a regény befejeztével azokra a kérdésekre is megkapjuk a választ, hogy vajon létezik e a sors és, hogy érdemes e a szerelem oltárán feláldozni magunkat. Ha érdekel titeket a 19.századi Franciaország, ha szeretitek azokat a regényeket, amik birtokon játszódnak és amik sorsokat írnak át, akkor ez lesz a te regényed. Érzelmes, veszélyes, néhol kiszámítható, ugyanakkor fordulatos és izgalmas is, mindemellett nagyon is szerethető és értékes üzenetet hordoz magával.

" - Nem hiszek abban, hogy létezik igazán tökéletes ember. Ha létezne is, biztos nagyon unalmas lenne. Egyszerűen, csak mi látunk valakit annak, ha nagyon szeretjük. Akkor a hibák úgy eltörpülnek, annyira lényegtelenné válnak, hogy fel sem tűnnek már. Attól látjuk ideálisnak, mert a szívünkkel látjuk - mondta Annie a férfi arcát fürkészve, de semmit nem tudott róla leolvasni."

" - Én édes Roseline-em, talán szemtelenségnek veszi, de lehet egy kérésem? - hajolt még közelebb és úgy suttogta, hogy a lány érezte forró leheletét. - Megcsókolhatom búcsúzóul?"

" - A húgom egy több száz éves képről néz vissza rám - emelte meg a hangját Tomi. - Igen, ez azért megrémít. Ne mondd, hogy téged nem! Szerintem abba kellene hagynunk ezt a nyomozást, mert kezdem úgy érezni, hogy alapos okuk volt rá a szüleinknek, hogy elrejtették ezeket."

" - Ő nem fogja egy hét után megkérni a kezed, drága húgom - felelte Jean-Luc. - Tiszteletlen sem lesz! Nyugodtan szólíthatod a keresztnevén."

Még egyszer köszönöm szépen az írónőnek a lehetőséget! Ha te is elolvasnád a kötet megrendelhető az alábbi webhelyekről:

Book Dreams Kiadó (15%-os kedvezménnyel)

Book24 (16%-os kedvezménnyel)

Álomgyár Kiadó webshopja (25% kedvezménnyel előjegyezhető)