Aly Martinez: Kínzó valóság (Cora és Penn 2.)

"Egy szállodai szoba. Otthagytam Corát."

*

Igazság: Penn Walker úgy érkezett az életembe, mint egy nyári vihar – sötéten, fenyegetőn, villámcsapásként.

Miután szemtanúja voltam a férjem meggyilkolásának, egyáltalán nem vágytam arra, hogy a szívemet odaadjam egy másik férfinak.

De Penn megszerezte.

Minden egyes szilánkját.

Minden összetört darabkáját.

Még a mocskos és kifacsarodott részeket is, amelyekről azt kívántam, bárcsak sose léteztek volna.

Hazugság: Nem volt szükségem rá, hogy megmentsen.

Hazugság: Pontosan tudtam, ki ő valójában.

Hazugság: Ha elveszíteném, nem pusztulnék bele.

De ez a helyzet a hazugságokkal: sosem tudhatod, kinek higgy.

Cora és Penn története folytatódik. Az első rész Egy elég nagy és lehengerlő csavarral ért véget, ami sikított a folytatásért. Nemcsak kihúzta az ember talpa alól a szőnyeget, de mindent is a feje tetejére állított. Amit eddig valóságnak tituláltunk azt a második részben megvétózza és más szemszögbe helyezi a cselekményeket. A Kínzó valóság egyszerre gyötört meg és adta meg azt a befejezést, amit vágytam és ami miatt azt mondhatom, hogy Cora és Penn szerelme megrengette a világomat.

A második rész, ugyanúgy, mint az első izgalmas, veszélyes és cseppet sem finomkodik. Ha lehet ilyet mondani akkor talán még az első résznél is részletesebb, furfangosabb és jobban kidolgozott. Legalábbis nekem sokkal jobban tetszik. Az első résszel sem volt semmi bajom, sőt szerettem, de visszagondolva eltörpül a második rész mellett. Nemcsak válaszokat ad, de kérdéseket is feltesz. Olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amire magamtól biztos, hogy nem jöttem volna rá. Az írónő végig fogta a kezem és csak akkor engedett el, amikor bevetett egy újabb csavart és fenekestül felforgatta a regény cselekményvilágát és a megkezdett szálat. Az első részben sok mindenre nem derül fény, s ezt Aly Martinez a második részben pótolja. Nemcsak hogy kitölti a réseket, de újakat is bont, hogy még több információval és még több meglepetéssel és váratlan fordulatokkal lásson el. Olvasás alatt egyszerre éreztem azt, hogy minél előbb végeznem kell vele, és a történet végére kell járnom, és egyszerre sugallta azt, hogy élvezzem ki a boldog pillanatokat, mert nem sokáig lesz benne részem. Maga a regény nagyon olvasmányos, gördülékeny és fejezetről fejezetre egyre veszélyesebb és egyre több izgalom kerül a lapokra. 

Míg a regény első fele felüdülést ad bizonyos szempontból, addig a közepe meggyötör és élve eltemet. Nemcsak a lelkedet nyirbálja meg, hanem a szívedet is. Hol azt éreztem, hogy túl keveset ad és még ennél is többet vesz el, és ép ésszel nem lehet bírni. Belém gyalogolt, majd utána reményt keltett. Nemcsak a múltat mutatja meg teljes egészében, de összefüggésekben is újat mutat. Már nemcsak Cora és Penn az, akiről szól a regény, hanem a múltról, a jelenről és a jövőről is. 

Maga a cselekmény hol szexi, akciódús, s hol bizonytalan és kiszámíthatatlan. Amikor úgy érzed, hogy ennél rosszabb már nem lehet, az írónő bedob egy csavart és minden megváltozik. Ami az érzelmi vonalat illeti, a regény jóval erősebb érzéseket vált, ki mint az első rész. Ugyanakkor a karaktereket is másképp mutatja be. Cora már nem az az erős és eltökélt lány akit megismertünk. 

Egy érzékenyebb, törékenyebb oldalát mutatja be az írónő, aki már senkinek nem hisz és akinek újból ki kell érdemelni a bizalmát, aki jóval többet veszített rövid élete alatt, mint bárki más. Penn sem az a macsó, aki volt. Megismerhetjük az értelmesebb oldalát, azt aki törődik az emberekkel. Emiatt és egyéb okok miatt is eltűnt a regényből a dark romance, maradt helyette a megbocsátás és a reménykedés. 

Mindazonáltal nem veszett ki teljesen a romantika a regényből, csak átalakult odaadássá és féltéssé. Érzelmileg nagyobb horderejű, mint az első rész, viszont keményebb is. Véresebb és kegyetlenül őszintébb. Az az igazi folytatás, amire szomjaznak az olvasók és ami egy teljesen szokatlan mederbe sodorja az eseményeket.

Tetszett a Kínzó valóságban, hogy nem próbált meg átverni, hogy a szemem előtt zajlottak az események és logikailag is teljesen rendben volt. A legnagyobb meglepetést a lezárás jelentette számomra, hiszen ennyire furfangos megoldásra nem számítottam. Nemcsak azt mutatja meg az írónő ezzel a regényével, hogy egy második rész lehet jobb az elsőnél, hanem azt is, hogy igenis figyelni rá és még többet olvasni tőle. Egyedi stílusa és helyzetlátása igazi fény a könyves piacon. Leplezetlen őszinteségével és szórakoztató írásmódjával lehengerli az olvasókat és arra ösztönzi őket, hogy minél több Aly Martinez regény legyen a polcokon és minél többen olvassák a műveit. Ami nekem feltette a történetre a pontot, az az epilógus. Minden szenvedés, minden sírással töltött pillant megérte már csak az epilógus miatt is. Rendesen meghatódtam és örülök, hogy részese lehettem Cora és Penn duológiájának.

" - Akkor viszont húzz bele, de villámgyorsan! A türelmemnek lassan vége. Ez a pöcsfej azóta is él és virul, Shane. Bosszút akarsz állni azért a huszonkilenc percért. Rajta! De ha én azelőtt célba érnék, annyi. Megértettél?"

"Tátva maradt a szám. Már a garázsból sejtettem, hogy takaros épületről van szó. De úgy tűnik, Penn Walker, aki megszerelte a vécémet, vakarta a koszos falamat, és egy ócska, viseltes matracon aludt mellettem, olyan gazdag, hogy nem bajlódik holmi zárba dugható kulccsal."

"Végre megjött a hangom.

  Végre lett véleményem.

  Végre volt választási lehetőségem.

  Átkozott legyek, ha bárkinek megengedem, hogy ezt elvegye tőlem."

Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!