Alexis Hall: Boyfriend Material - Pasialapanyag (London Calling 1.)

" Egyszerűen nem vágom, mire jó egy beöltözős buli."

*

(Ál)pasi ​kerestetik! Olyan, aki gyakorlatilag minden szempontból tökéletes. 

Luc O’Donnell érintőlegesen – és legnagyobb bánatára – híres. Még gyerek volt, amikor rocksztár szülei elváltak. Apja, akivel soha nem találkozott, a következő húsz évet hellyel-közzel az elvonón töltötte. Most visszatért, és Luc a nyilvánosság kereszttüzében találja magát. Egyetlen kompromittáló fotó elég ahhoz, hogy tönkretegye az életét. Luc csak úgy tudja rendbe hozni a hírnevét, ha talál magának egy rendes fiatalembert, akivel párkapcsolatra léphet… Oliver Blackwood pontosan ilyen rendes fiatalember. Ügyvéd, etikai megfontolásokból vegetáriánus, és soha életében nem keveredett botrányba. Szóval: tökéletes pasialapanyag. 

Lucben és Oliverben sajnos semmi közös nincs azon kívül, hogy melegek, szinglik, és mindkettőjüknek égető szüksége van egy párra, akivel megjelenhetnek egy számukra fontos eseményen. Alkut kötnek tehát, hogy eljátsszák egymás (ál)pasiját, amíg el nem csitul a vihar, utána pedig mindegyikük mehet a maga útjára, és mintha mi sem történt volna, élheti tovább az életét. Vesd bele magad!

"Helló, mélypont! Jó újra látni! Leszel te a pasim?"

Nem is tudom mióta szerettem volna elolvasni a Boyfriend Materialt, aztán megjelent magyarul és repesett a szívem egészen addig, amíg el nem kezdtem, és azt nem éreztem az elején, hogy teljesen el vagyok veszve, nem tudom, hogy hol vagyok, miért vagyok itt, majd az írónő szépen lassan megmutatta, hogy miért is olyan az eleje, amilyen. Akárcsak Luc, úgy a kötet javarészt arra mutat rá, hogy milyen érzés elveszve lenni a nagyvilágban, és milyen nehéz is kilépni a szülői árnyékból.

Teljesen másra számítottam, de alapvetően nem vagyok csalódott, amiatt amit kaptam, mert egy szellemes, szórakoztató és érzelmekben gazdag, kedvelhető történetet kaptam két olyan karakterről, akik hatalmas batyut hordanak a hátukon, és jócskán rájuk férne a szórakozás, az őszinteség és az, hogy meglássák magukban azt, amit mások is látnak. Azt, hogy értékesek, fontosak és nem számít, hogy ki mit vár el tőlük, az a fontos, hogy nekik mi az, ami örömet és boldogságot hoz az életben. Alexis Hall bevezet egy olyan szerelem történetébe, ami egy kamu randizással kezdődik, de a végére jóval több lesz, mint egy álkapcsolat. Lehet, hogy pont amiatt, hogy annyira vártam a kötetet elveszett a varázsa, de úgy érzem, hogy nagyjából a történet felénél kezdtem érezni azt, ami miatt annyian szeretik ezt a szívmelengető kötetet. A legnagyobb varázsa nem az, hogy erősek a karakterek, hanem az, hogy esetlenek, olyanok, mint te. Hétköznapiak, még akkor is, ha egy legendás zenész az apuka, és akkor is, ha olyan elvárásokkal néz szembe a másik, ami tönkreteszi és hatalmas nyomás alá helyezi. Egy vidám történetre vágytam, de cserébe kaptam egy őszinte és valós MM románcot, amit cseppet sem bánok, mert szerettem, és Luc & Oliver párosát a a szívembe zártam. Aranyosak együtt, néhol nagyon esetlenek, de akárcsak az első szerelmek, úgy a Boyfriend Material is csetlik-botlik, mielőtt révbe érne és elérkezne az a pont, amikor tudod, hogy ez már több, mint egy egyszerű fellángolás, és tudod, hogy te ennél többet akarsz, és mersz is tenni érte.

A főszereplő Luc, aki egy ganajtúró alapítványnál dolgozik, napról napra a hírportálok címlapján szerepel a botrányaival, azzal hogy alapvető kommunikációs készségek hiányoznak belőle, és mindig sikerül kínos helyzetbe hoznia magát. De olyan súlyt cipel a hátán, amit minden híresség gyereke, hiszen arra van kiélezve a média, illetve a sajtó, hogy mikor fog elbukni, mikor jön el az a pillanat, amikor besokall, és minél durvább sztori kerekedik belőle annál jobb. Hatalmas rajta a nyomás, az hogy ha akarna sem tudna normális, hétköznapi életet élni, mert nem engedik neki.

Mellette ott van Oliver, akinek szintén a családja helyezi rá a súlyt. Akarva-akaratlanul is arra késztetik a megnyilvánulásaikkal, hogy Oliver kevesebbnek érezze magát, ne legyen büszke arra, amit eddig elérte, és hiába jogász, ha a szülei szerint ennél többre is képesnek kellene lennie, és ez nem elég. Őszintén egyik szemem sírt miatta, mert hiába tűnik egy szórakoztató olvasmánynak, bizony vannak mélységei, és az egyik ilyen Oliver.

Az álpasis dolog talán az egyik legjobb dolog, ami történhetett a kötettel, már csak azért is, mert az elején feszengős, cikis, de aztán szép lassan lehull a lepel, megkedvelik egymást a karakterek, elkezdenek bízni a másikban, és szép lassan az érzelmek is kialakulnak, és megmutatják, hogy lehet egy kamu kapcsolatból valami egészen mélyet és mélyen szántót létrehozni. A legfontosabb kulcs ehhez a kommunikáció, ami sajnos nem mindig volt meg Luc és Oliver között, viszont ahol kellett ott megadta az írónő a kiteljesedés jogát.

Valahol a Pasialapanyag rámutat az alapvető emberi gyarlóságra, arra, hogy habár nehéz megnyílni és sebezhetőnek mutatni magunkat, sokkal fontosabb, hogy őszinték legyünk, nyíltak és ne üldözzük el magunk mellől azt, aki ott van, ha baj van, és meghallgatna, ha mernénk lépni, és a fájdalmon átlépve kitárni a szívünket. Alexis Hall semmi olyanról nem ír, ami ne lenne szokványos, mégis van ebben a kötetben az őszinteségen kívül valami, ami annyira emberivé teszi a Boyfriend Materialt.

Szerethetőek a karakterek, ha nem is robog 180 fokon a történet, mindig történik valami. Legyen az egy megkezdett érzelmi lecke, vagy a gyengeségek és félelmek megmutatása. A Pasialapanyag nemcsak egy férfi-férfi szerelmet mutat be, hanem a társadalom elvárásait is lerombolja, és megmutatja, hogy férfi is lehet gyenge, lehetnek félelmei, harcai, amiket magában is rendbe kell tennie és nem baj, ha rosszul lépünk, vagy későn kapcsolunk, hiszen emberek vagyunk, akik hibáznak, és jó esetben ezekből a hibákból tanulunk.

Maga a cselekmény nem gyors lefolyású. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy nem haladunk, viszont még így sem tudom azt mondani, hogy emiatt kevesebb lenne számomra a kötet, mert nem. A szívemhez szólt, és megmutatta, hogy nem baj, ha különbözőek vagyunk, vagy éppen más szakaszban tartunk az életben, mert a nehézségek, a fájdalmak és az elvárások mindig ott lesznek, csak rajtunk múlik, hogy ezek erősítenek vagy rombolják a személyiségünket. Luc és Oliver két teljesen különböző karakter, mégis annyira jók együtt. Imádtam a kis álrandikat, az apró kedvességeket, azt ahogyan az érzelmek a felszínre törtek, azt hogy sok romantikus regénnyel ellentétben nem volt leíró, mégis ahol kellett ott sejtette, hogy mi történt, és alapvetően olyan édes volt, mint egy első szerelem. Lágy, puha és a maga gyengédségével simogatta meg a lelkemet. A történet elgondolkodtató, fontos üzeneteket hordoz magában, és remélem, hogy itthon is legalább akkora sikere lesz Luc és Oliver kötetének, mint külföldön. Ha egy igazán kiváló, ugyanakkor gondolkodós, őszinte és mindenféle cukormáz nélküli történetet szeretnél olvasni, akkor ne hagyd ki Alexis Hall Boyfriend Material azaz Pasialapanyag c. kötetét!!

"Még a csokornyakkendőmet is újrakötötte. Ráadásul szemben állva meg minden. Egy ilyen koordinációval megáldott embert csak csodálni lehet."

"Felemeltem a kezem, és bemutattam egy „határozottan nem vagyok rabul ejtve attól, mennyire dögös vagy” integetést."

" - A felém irányuló szarkazmusodat furcsa módon vigasztalónak találom, mert azt jelenti, már egész jól vagy."

"Baszki!! Komolyan, ne legyen ilyen kedves velem! Vagy most leáll vele, vagy soha ne álljon le."

" - Szerintem elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy incidens nélkül osztozzunk egy ágyon."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)