Benjamin Stevenson: A családomban mindenki gyilkos (Ernest Cunningham 1.)

"A családomban mindenki gyilkos."

*

A ​családomban mindenki gyilkos. Néhányan – az eszelősebbek – többször is öltek már. Tudom, hogy ez így elég drámaian hangzik és előítéleteket szülhet, de hidd el, nem vagyunk rossz emberek. Vagy legalábbis nem mindannyian. 

Engem Ernest Cunninghamnak hívnak, de nyugodtan szólíts Ernnek vagy Ernie-nek. És igen, bárcsak végezhettem volna azzal a nyomorulttal, aki kitalálta, hogy a nagy családi összejövetelünk egy síparadicsomban legyen, mert akkor most nem ragadtunk volna itt egy haláleset miatt, amihez esküszöm, semmi közöm nincs. 

De ennél ez egy hosszabb történet. Remélem, van időd meghallgatni. 

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. 

Az ausztrál Benjamin Stevenson rendkívül eredeti és humorban bővelkedő műve hazája egyik legnépszerűbb megjelenése volt tavaly: vezette az eladási listákat, és nem meglepő módon az HBO jelentkezett be a megfilmesítési jogokért.

A család nem azt jelenti, hogy kinek a vére folyik az ereidben, hanem hogy kiért vagy hajlandó vért ontani.

Újabban nagyon rákaptam a krimikre, és A családomban mindenki gyilkos talán az egyik legjobb, amit eddig olvastam a műfajon belül. Cozy mysterykkel még nem találkoztam, viszont ha ez az alműfaj olyan, mint az ausztrál szerző regénye, akkor nagyon jóba leszünk. Mielőtt elkezdtem volna A családomban mindenki gyilkost nem tudtam sok mindent róla. Elolvastam a fülszöveget, de nagy elvárásaim nem voltak, nem tudtam mire számítsak, na de arra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy befalom, szó szerint befalom pár órán belül a történetet.

Az idei év egyik nagy meglepetése lett számomra Benjamin Stevenson regénye, és ahogy egyre idősödők úgy jön meg a kedvem a krimikhez. Akik még csak ismerkednek a műfajjal azoknak egy nagyon jó kezdés lehet, mert van benne minden, ami egy jó krimihez kell: nyomozás, gyilkosság (hihi, ez nagyon alap, enélkül nem lenne krimi), nem szokványos helyszín, illetve felállás és rejtély. Ami miatt nagyon szeretem az ilyen jellegű könyveket az a rejtély, az az út, amíg végigvisz addig, hogy ki is volt az elkövető, illetve, mi volt az indítéka, ha volt.

A családomban mindenki gyilkos egy nagyon szépen felépített, alaposan átgondolt, és szépen kifejtett regény. Az biztos, hogy nagyon sok meglepetést tartogat magában, hiszen már a cím is magáért beszél, és van benne egyfajta fanyar humor is, ami végig érezteti a hatását. Nekem leginkább azok a krimik tetszenek, amikben gondolkodni kell, amik rávesznek arra, hogy összefüggéseket lássak át, és ne dőljek be a látszatnak, hanem gondoljam tovább, és minden egyes információt alaposan vizsgáljak meg, és ne vegyem őket készpénznek.

Maga az alapszituáció a síparadicsommal, illetve a viharral pont jól kiegészítik egymást és megadják a kellő alapot a történetnek. Adott egy halott, akit elvileg egyik családtag sem ismer, de vajon ez tényleg így van? Bízhatunk a karakterekben? Vagy inkább jobb, ha óvatosak vagyunk, és nem hiszünk addig senkinek, amíg elő nem kerülnek bizonyos bizonyítékok?

Ernie és családja minden csak nem átlagos. A megteremtett szituáció is ehhez igazodik, hiszen az sem átlagos. Az ismeretlen holttest habár először nem odaillő, egy idő után valahogy mégis az lesz, belevág a cselekménybe a "jelenléte", és az, hogy ez adja a kötet magját, a mozgatórugót, ami viszi előre a történetet, illetve pont jól jön ki a dolog, hiszen zárt térben játszódik, egy vihar kellős közepén, és így könnyebb is a tettesre bukkanni. Ugye? Vagy lehet, hogy mégsem? A regényből kiderül!

Nem túlzok ha azt mondom, hogy egy délután alatt olvastam el A családomban mindenki gyilkost, annyira beszippantott a történet. Lett volna dolgom, de annyira nem akartam és nem is tudtam letenni, hogy végül nem tettem le, illetve egybe befaltam. Az ilyen krimiket csak így lehet. Így adja meg a hamisítatlan élményt, azt hogy végig árgus szemekkel figyeled a cselekmény előremenetelét, és minden egyes apró nyomra szinte ráveted magad.

Maga a krimis szál, mint nagy egész nem volt kiemelkedő, mégis van egy bizonyos stílusa a kötetnek és magának Benjamin Stevensonnak is, ami miatt mégis kiemelkedő olvasmány lesz A családomban mindenki gyilkos. Egyszerűen ha elkap, nem ereszt és maga a narrátor az, aki miatt mégis azt érzed, hogy valami egészen kiemelkedőben volt részed. Baromi jól állt ez a szerep a kötetnek, és olyan jó volt, hogy nemcsak vezet minket előre, hanem közben irányt is mutat.

Mint az eddig olvasott krimijeimnél úgy itt sem jöttem rá magamtól a tettesre, pedig így visszagondolva voltak jelek, amiket észre kellett volna vegyek, én mégis béna vagyok ahhoz, hogy magamtól rájöjjek az összefüggésekre, illetve az indítékra, de úgy hiszem ez így van jól. Nem való mindenkinek a nyomozó szakma, és én csúfos kudarcot vallanék benne. De ettől eltekintve mégis szeretem az ilyen gyilkosságok-felderítős regényeket.

Összességében egy nagyon izgalmas, és kalandokban gazdag történetet kaptam, ami tele van egyéniségekkel, jól kiforrott és kidolgozott karakterekkel. Jó nagy adag rejtély is társul ezekhez a karakterekhez, na meg egy nyomozás, ami hol 100%-on pörgött, hol pedig azt várta, hogy te is bekapcsolódj, és együtt tegyetek pontot a haláleset végére. Ha egy nem túl komoly, de annál inkább szórakoztatóbb krimire vágysz, nagyon ajánlom Benjamin Stevenson regényét.

"Szinte éreztem az orromban a penészspórákat. Ha azt mondanám, hogy a szobának lábszaga volt, az sértő lenne a lábakra nézve."

"Van valami az emberek tekintetében, amikor elhatározásra jutnak. Semmi fizikai, inkább valamiféle hatodik érzék, mint amikor az ember a tarkóján érzi, hogy valaki nézi."

"A gyilkosságoktól eltekintve mégiscsak jól sikerült a családi hétvége."

"Csak remélni tudom, hogy ha meghalok, belőlem is izgalmas beszédtéma lesz, amiről csevegni lehet reggeli közben."

"Ha a családunknak lenne jelmondata, az lenne: Non fueris locutus scriptor vigilum Cunningham. Ami azt jelenti: A Cunninghamek nem beszélnek zsarukkal. Nem tudok latinul. Nem szégyellem bevallani, hogy rákerestem a neten."

"A családomban mindenki gyilkos. Van köztünk olyan, stréberebb típus, aki nem csak egy embert ölt meg."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)