Baráth Katalin: Aki gróf úr akar lenni

" - No, és a cselédekkel tud-e bánni a kisasszony?"

*

Mialatt Angliában Jane Austen a legújabb regényét körmöli, addig Magyarországon egy balsorsú grófkisasszonyt csak a házasság menthet ki szorult helyzetéből. 

Ám a kisasszony legalább olyan makrancos, mint amilyen ágrólszakadt. A szomszéd kastély urának jobbkezét, egy fortélyos, közrendű férfit szintén csak a házasság segítheti hozzá, hogy följebb kapaszkodjon a ranglétrán. Ám a férfi legalább olyan csapodár, mint amilyen becsvágyó. 

Ők ketten talán megakadályozhatják a merényletet, amely végveszélybe sodorná az országot. Nincs visszaút: együtt kell menekülniük kémek, titkos társaságok és egyéb ármányok – no meg az esküvő fenyegetése elől. 

Baráth Katalin nyolcadik regényében kaland, intrika és csipkelődő főhősök várnak minden olvasót, aki szívesen elmerülne egy színes és derűs történelmi mesében.

" - Le szeretném lőni - közölte Helén olyan magától értetődően, mintha csak egy tyúkászó rókáról volna szó a damaróczi birtokon."

Ez volt az első Baráth Katalin regényem, viszont biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Számomra a történelmi romantikusok igazi guilty pleasure-ök. Imádok elmerülni egy-egy jól megírt történetben, és Baráth Kataliné ilyen. Nagyon szórakoztatóak a karakterek, szépen átgondolt a cselekmény, és igazi felüdülés volt olvasni, hiszen olyan természetesen szőtte a szálakat az írónő, és alig várom, hogy visszacsöppenjünk ebbe a korba a következő kötettel.

Nagyon szerettem volna szeretni az Aki gróf úr akar lenni, és én vagyok a legboldogabb, hogy jó volt a megérzésem, és hagytam, hogy az írónő elkápráztasson. Mivel a történet műfaja nem a legolvasottabb műfajom, ezért is szoktam nagyon megválogatni, hogy mely könyveknek adok esélyt, de az Aki gróf úr akar lenni igazi telitalálat lett. Az elején még voltak kételyeim, úgy 8 fejezet erejéig, de utána szó szerint nem lehetett kivenni a kezemből Vince és Helén kalandos történetét. Faltam a sorokat, igazi függővé váltam, és egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen ennek a nagyszerű regénynek. Nem akartam gyorsan a végére érni, mégis sikerült napok alatt befalni. Van egyfajta varázsa, ami ha megfog magának onnantól nincs megállás, és te is a történet részese leszel. A humoros, kalandosabb részekért éltem-haltam, és ez az alternatív történelmi vonal is nagyon tetszett. A romantika nem a szokványos módon jelenik meg, mégis van belőle egy kevés, és ami leginkább viszi előre a cselekményt az Vince és Helén párosa, az adok-kapok helyzetek, de az ármányok és a cselszövések is nagyban hozzájárultak a kötet sikeréhez. Nemcsak a borító illusztris, hanem maga a történet is. Ha szereted a történelmet, viszont nem a száraz tényekre vagy kíváncsi, és úgy érzed, hogy kell az életedbe a romantika is, akkor Baráth Katalin Aki gróf úr akar lenni regénye jó választás lehet. Szórakoztató, csavaros és nem utolsó sorban elkápráztat az az írói stílus, ami az írónő munkásságát is jellemzi. Engem megvett kilóra, és alig várom, hogy olvashassak még tőle.

Szívem szerint az első 8 fejezetet törölném, mert úgy igazán csak ezután indul be a kötet, innentől mondhatjuk azt, hogy elkezd felfelé ívelni a cselekmény, és innentől kezd egyre érdekesebb, szórakoztatóbb és szerethetőbb lenni. Megismerhetjük Helént, majd Vincét... A helyzetüket, a társadalmi helyüket, a mindennapi életüket, a kalandjaikat, és eközben két szív egymásra találását is. Lassú tűzön ég ez a szerelem, javarészt a veszélyes helyzeteknek és annak köszönheti a jelenlétét, hogy jókor jó időben kezdte el bontogatni a szárnya.

A karakterek nagyon szerethetőek, és nemcsak Helén, hanem Vince is. Helén egy merész, szókimondó vénkisasszony, aki habár hozománnyal nem rendelkezik grófi címet mégis tud "adni" a jövendőbelijének. Ezzel szemben Vince egy felkapaszkodott jobbágy, akit nem néznek jó szemmel a nemesek, és aki igazi nőcsábász hírében áll, mégis ahogy ennek a két karakternek keresztezik egymást az útjaik számítani lehet arra, hogy ott kő kövön nem marad.

A szóváltásaik, vagy éppen az apró nézeteltéréseik viszik a prímet. Nagyon jól szórakoztam miattuk. Az adok-kapok helyzetek csak még inkább perzselik a sorokat, de valahol a makacsság és a sorsszerűség mellett az igazi érzések is felszínre törnek. Itt tartanék egy apró kitérőt, és megemlíteném, hogy még mindig nem hiszek a történelmi romantikusokra jellemző a semmiből kialakuló vonzalmaknak, de az Aki gróf úr akar lenninek nagyon jól áll, hogy a veszélyes helyzetek mellett a szerelem is felüti a fejét.

Baráth Katalin egy igazi csillag a történelmi romantikusok egén. Van egy sajátos stílusa, ami elkápráztat, ami arra késztet, hogy csak olvass és olvass. Olyan gyermeki könnyedséggel szőtte a szálakat, a karakterei jellemét, illetve a cselekményt, hogy képtelen voltam sokáig távol lenni tőle. Ahogy felütöttem a kötetet egyből elöntött egyfajta vidámság, és ez csakis az írónő érdeme, na jó meg talán egy kicsit Vincéé is, de javarészt Baráth Kataliné. Miatta humoros, könnyen olvasható, ármányokkal és cselszövésekkel teli a kötet.

Ritka, hogy olyan könyvet veszek a kezembe, ami Magyarországon, főleg az 1800-as években játszódik, viszont az Aki gróf úr akar lenni kapcsán volt egy megérzésem, hogy ez bizony jó lesz. És az lett. Nemcsak a történet, vagy éppen a karakterek, hanem az egészet nézve egy nagyon jól megírt, üde felüdülés a léleknek Katalin regénye. Elkalauzol egy olyan történelmi korba, ahol már érződik az új, a változás, a reformkor előszele, de közben a társadalom maradisága is megmarad, körítve indulatokkal és vágyakkal.

A kötet talán egyik legpozitívabb eleme a váltott szemszögből való mesélés, maga a narráció. Szerettem mind Helén, s mind Vince fejében lenni. Szerettem, hogy mindig történt valami, sosem volt az, hogy leülepedett a cselekmény, és most felejtsük el az első 8 fejezetet, hiszen nem az a lényeg, hogy számomra nehezen indult ez a kapcsolat, hanem az, hogy mennyire megszerettem a végére, és mennyire a magaménak érzem a történetet. Akár egy csepp hungarikum, amit mindig magammal vihetek, bárhova sodorjon a szél. Helén és Vince közül egyértelműen Helén lett a nagy kedvenc. Igazi belevaló vénkisasszony, aki megéri a pénzét, minden egyes helyzetbe gondolkodás nélkül belerohan, megvan a magának való esze, továbbá, ha megismeri az ember rájön, hogy több, mint egy grófkisasszony, és merően eltér a kortársaitól, vagy az adott kor normáitól. Na meg egy kicsit magamat is látom benne. Vince pedig mit is mondhatnék? Ő kellett az Aki gróf úr akar lennibe, mert akárcsak Helén, neki is helyén van az esze, követi a veszély, ugyanakkor egy igazán jól megalkotott és szerethető karakter. A kedvenc jelenetem, és egyben talán a "legromantikusabb" része a kötetnek az a Duna vizén játszódik, és bizony hangosan felnevettem, amikor megtörtént. Összességében örülök, hogy elolvastam, és alig várom, hogy megjelenjen a következő rész, illetve, hogy még olvashassak Baráth Katalin tollából! Ha szereted a történelmi romantikusokat, akkor az Aki gróf úr akar lennit se hagyd ki, hiszen igazi csemege a műfaj kedvelőinek!!

" - Én vagyok a kegyed megmentője – jegyezte meg sértődötten és továbbra is fojtott hangon az álarcos. - Az még egy grófnőtől is illetlenség, hogy golyóval hálálja meg!"

"Vince nem tudta kivenni a sötétben, hogy a szürke szempár könnytől, haragtól vagy lelkesedéstől csillog. Persze egy nőnél csilloghat egyszerre akár mindháromtól."

" - Kiválóan áll neked ez a hervadtlila - fogta föl Helén Vanderwoek bárónő újabb közlését. - Az élénk színek oly hivalkodók!

- Húsz éven fölül vörösbe öltözni kész erkölcstelenség! - emelte a tétet Bureck bárónő. - Az én legkisebb leányomnak szerencsére még rengeteg ideje lesz viselni."

" - A legmélyebb hódolatomat szeretném kifejezni kegyednek - mondta magabiztos mosollyal az ajkán.  - Valamint határtalan boldogságomat, hogy ilyen hamar viszontláthatom - lengette meg a csokor gyöngyvirágot, amely eddig a kőkorláton hevert."

" - Éjt nappallá téve vágtattam Pestről idáig, mert nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy a grófnő talán neheztel rám.

- „Talán”? - vágott vissza Helén csípősen. - Akkor „talán” megbocsátok, „talán” nem.

- Nekem ez is elég - derült föl a férfi, és ismét kezet csókolt.

- Egyelőre.

- Fejezze be - rántotta ki Helén ujjait a férfi szorításából. - Ne csókolgassa. Még elkopik."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)