John Scalzi: Állati gonosz

 "Rendkívül váratlan módon értesültem Jake nagybátyám haláláról: a CNBC "Squawk Box" című reggeli műsorából."

*

Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt – az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel –, vagy, hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják? 

És képes-e megbírkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga. 

John Scalzi legújabb regénye állati képtelenség, ami humorában sokszor Christopher Moore-t idézi, közben viszont meglehetősen józanul foglalkozik korunk világának legégetőbb problémáival.

John Scalzi munkásságát eddig nem ismertem, de az biztos, hogy ez változni fog az Állati gonosz után, mivel nagyon jókat nevettem olvasás közben, jó érzés volt kézbevenni a kötetet és valami fantasztikus az író humora, na meg lefogadom a személyisége is. Nem titok, hogy az elsődleges ok, amiért olvasni szerettem volna az Állati gonoszt az a cicás borító. Egyszerűen imádom a cicákat, és nagyon kiváncsi lettem erre a kötetre. Emellett a gonoszok a szívem csücskei. Na nem éppen ebben a kontextusban, mert valahol nekem a szupergonosz egyenlő a Marvel filmek rosszfiúival.

Scalzi írása egy jól és könnyedén értelmezhető sci-fi. Itt muszáj egy kis kitérőt tennem, és megemlítenem, hogy alapvetően nem vagyok a sci-fi, mint műfaj nagy rajongója, de az Állati gonosznak ez is jól állt. Na meg az intelligens cicusok is, akik kevesebb szerepet kaptak, mint amire én számítottam, de ez cseppet sem von le az értékéből. Az Állati gonosz társadalmi kérdéseket vet fel, amik egyfelől jól álltak a kötetnek, másfelől pedig adott egyfajta csavart a történetnek. Talán az egyik legjobb dolog az Állati gonoszban, hogy szórakoztat, kikapcsol és nem próbál világmegváltó lenni. Egy laza, humoros olvasmány a maga könnyed nemében.

A másik pozitívuma a kötetnek a szupergonosz vonal. Ez az egyik fő ok, ami miatt eldöntöttem, hogy nekem ezt olvasni kell. Charlie nagyon jól helytáll, teljesen azt érezteti, hogy könnyen bele tud helyezkedni az adott helyzetbe, s talán a vége ért kicsit csalódásként, mert ha már szupergonosz babérokra tör, akkor el is várná az ember, hogy a végére valóban azzá is váljon, de a macskás-delfines vonal zsenialitása tompít valamennyit Charlie sorsán, ami nem úgy ér véget, mint ahogy számítanál rá. Itt halkan megjegyzem, hogy valahol Gru feelingem volt olvasás közben, de szerintem ez csak nálam jött elő, viszont ezentúl nekem Charlie Gru lesz.

Nem a komolyabb sci-fik közé tartozik, viszont az a helyzet, hogy ez a lazább, kötetlenebb vonal nagyon jól állt az Állati gonosznak. Nem véresen komoly, elszórakoztat, és megmutatja, hogy képes néhány óra erejéig kikapcsolni és megmutatni, hogy a nem komoly kötetek is képesek sokat adni. Nem feltétlenül illik azok közé a könyvek közé, mint amiket olvasni szoktam, viszont komfortzóna elhagyásának szerintem tökéletes volt. Adott egy másfajta nézetet, és mire kettőt pislogtam már az utolsó oldalakat olvastam, és nem akartam, hogy vége legyen.

Aki egy a végletekig kidolgozott történetre vágyik valószínűleg csalódni fog, mert az Állati gonosz nem ilyen. A karakterek sem forrottak ki teljesen, de pont ez a kötet szépsége, hogy habár nem rengeti meg a világodat, mégis jó, és úgy csukod be a végén a regényt, hogy igen, ezt megérte elolvasni, szórakoztató volt és rohansz is utána nézni Scalzi többi regényének. Legalábbis belőlem ezt váltotta ki. Repült is A Kaidzsú Állatvédő Társaság a kívánságlistám elejére.

S hogy miért is érdemes kézbe venni az Állati gonoszt?
- Humoros és szarkasztikus
- Valami egészen újat ad
- Általa betekintést enged Charlie életébe, akinek hirtelen az ölébe pottyant egy szupergonosz vállalat, s hiába van romokban az élete esélyt kapott arra, hogy tovább vigye a nagybácsi örökségét
- Megmutatja, hogy a szupergonoszok élete nemcsak rombolás, hanem komoly tervezés, és alapvetően nem könnyű gonosznak lenni, na meg nem is mindig izgalmas tevékenység
- Intelligens macskák, káromkodó delfinek (remélem nem meglepő, hogy imádtam ezeket a nem hétköznapi delfineket), és már miattuk érdeme volt elkezdeni

Összességében én nagyon megszerettem ezt a regényt, s habár az eleje lassabban indult be, mindenképp érdemes megvárni, amíg úgy igazán bepörög, na de onnantól kezdve nincs megállás. Ha egy viszonylag rövidebb, de haladósabb regényt keresel és érdekel, hogy a szupergonosz vonal hogyan kapcsolódik a sci-fi világához, akkor szerintem tökéletes helyen vagy, mert az Állati gonosz pont ilyen.

Nem mellesleg Charlie egy végtelenül kedvelhető karakter, akivel könnyen együttérzel, majd belecsöppensz egy világba, ami nem biztos, hogy mindenkinek való. Spoiler: Charlie-nak sem, de ez egy más kérdés. Ha esetleg még hezitálnál, hogy neked való ez a kötet, akkor tedd fel magadnak a kérdést, hogy szeretnél e részese lenni Scalzi humorának, és ha igen, ne habozz belevágni az Állati gonoszba. Nekem most nagyon jól esett, és jól is csúszott a regény. Nem azt adta, mint amire gondoltam, hogy adni fogja, de így sem vagyok szomorú, mert Scalzi a humorával megvett magának kilóra.

" - Az, hogy nem ismerte fel, mekkora erő rejtőzhet a saját pozíciójában, nem vet jó fényt a faj intelligenciájára.

- Olyan régóta mondják neki, hogy kussoljon, hogy már teljesen elfelejtette, hogyan kell átkapcsolnia a baszódj meg üzemmódból."

" - Delfineket ruházol fel jogokkal, és piszkos náci zsákmánytól szabadulsz meg. Nem lógatod a lábad mostanában - jegyezte meg Morrison.
- Nem rossz egy helyettesítő tanártól."

"Így fog kinézni életem hátralévő része. 
Mármint nem konkrétan arra gondolok, hogy seggfej milliárdosok vízből kihalászott, bosszúszomjas munkásdelfinek által hullámsírba küldött tetemét bámulom, hanem mindarra, ami ehhez a pillanathoz vezetett."

" - Mrs. Poci-Poci - ismételte Livgren. - A Macska Hírszerzési Divízió feje. Morrisonra néztem.
- Mrs. Poci-Poci a neve? 
- Igen. És?
- Nem is tudom - vontam meg a vállam. - Csak azt hiszem, nem számítottam rá, hogy egy komoly beszélgetésben felmerül valaki, akit Mrs. Poci-Pocinak hívnak."

" - Helló, Charlie - mondta a delfin. - Én Szarok bele vagyok, ezek pedig itt a társaim, Leszarom, Baszd Meg, Baszódj Meg, Égesd Porig és Öld a Gazdagot."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)