Hannah Grace: Icebreaker - Jégtörő (Maple Hills 1.)

" -Újra, Anastasia!"

*

Anastasia Allen egész életében azért dolgozott, hogy bekerülhessen az USA olimpiai csapatába. 

Ötéves kora óta versenyszerűen műkorcsolyázik, teljes egyetemi ösztöndíjjal büszkélkedhet, hála helyének a Maple Hills egyetem korcsolyacsapatában, és olyan az időbeosztása, hogy attól még a világ legelhivatottabb embere is elbőgné magát – Stassie a győzelemre hajt. 

Nathan Hawkins még sosem találkozott olyan problémával, amit ne tudott volna megoldani. A Maple Hills Titans csapatkapitányaként tisztában van vele, az ő felelőssége, hogy hokicsapatát a jégen tartsa. Amikor egy bosszantó félreértés miatt a két csapat kénytelen ugyanazon a pályán megosztozni, Anastasia partnere pedig ezt követően lesérül, Nate azon kapja magát, hogy a hokiütőjét cicanadrágra, félelmetes edzőjét pedig egy még félelmetesebbre cseréli. 

Stassie és Nathan a szó több értelmében is egymásba gabalyodik, de semmi gáz, mert Anastasiának egyébként egyáltalán nem jönnek be a hokisok… ugye?

" - Azt hiszed, csak játssza a nehezen kaphatót, de nem. A legjegesebb dolog benne a szíve. Úgy fog maga után rángatni, mint ahogy azt Rothwell-lel is teszi, úgyhogy ne törd magadat."

Azt hinné az ember, hogy ha ilyen cuki a kötet borítója, akkor a történet is az lesz, és persze vannak benne aranyos részek, de az Icebreaker egy ízig-vérig pikáns, szexi történet egy műkorcsolyázó és egy hokijátékos között. Minden amiben van hoki és romantikus történet azt nekem olvasni kell, mert imádom ezt a két kombinációt, és a vegyes véleményekkel ellentétben nekem nagyon tetszett. Van benne kellő spice és mélyebb gondolatok is. Nem vagyok egy nagy smut rajongó, de úgy gondolom, hogy Hannah Grace kellő mennyiségben adagolja. Jó, oké, lehet, hogy az elején kicsit sok a szex, de érdemes ezen átlendülni, mert alapvetően a Jégtörő egy élvezhető és szerethető olvasmány.

Amikor elkezdtem, már az első fejezetek után tudtam, hogy jóba leszünk, mert érdekes, kedvelhetőek a karakterek, főleg Nate, aki egy igazi álompasi, aki megadja a kellő bizalmat a másiknak, és valamilyen szinte te is beleszeretsz ebbe a srácba, nemcsak Stassie. A sport románcok kedvelőinek, akik szeretik a túlfűtött jeleneteket és nem riadnak vissza a leírásoktól, azoknak igazi csemege lesz az Icebreaker. S habár elég vegyes a magyar olvasóközönség véleménye róla, én úgy hiszem, hogy aki úgy mint én, emiatt félve kezdett bele, ne tegye. Sokkal jobb annál, mint amit hallani lehet róla. Persze, nem való mindenkinek, de aki meglátja az értéket benne, azoknak nagyon fog tetszeni, hiszen nemcsak egy hokis történet. Olyan dolgok kerülnek felszínre a Jégtörőben, mint a család, a nehézségek és az ezekkel való megbirkózás, a barátok, megfelelési kényszer és önmagunk elfogadása. Akárcsak Stassie, úgy Nate is sokat ad a történetbe. Eleinte Stassie egy nem túl pozitív vagy éppen kedvelhető karakter, de pont amiatt, hogy mélyről indít látszik rajta a karakterfejlődés, és az, hogy mekkora utat is tesz meg az Icebreaker alatt. Eleinte önzőnek tűnhet, egy igazi jégkirálynőnek, de ahogy haladunk előre úgy nyílik meg egyre jobban, és mutatja meg, hogy kicsoda is Anastasia Allen a jég alatt. Egy önbizalomban szenvedő, ugyanakkor komoly és okos lány. Ezzel szemben Nate végig nagyon szimpatikus és már az első pillanatokban levesz a lábadról. Hozza a könyves hokisokra jellemző önfeledt hangulatot, "hatalmas" forma, akit nem lehet nem megkedvelni. Végig a helyén van a szíve, és más fontos részei is. 🌶️🌶️

Maga a történet váltott szemszögből íródott, ami nagyon jót tesz a történetnek. Nemcsak Nate miatt, hanem Stassie miatt is. Úgy érzem, hogy aki túllendül az első 100 oldalon az látja meg igazán az Icebreaker mondanivalóját. Eleinte a versenyek, az erre való felkészülés kerül előtérbe, ez a hangsúlyos és ez is alakítja a cselekményt, aztán ahogy haladunk úgy változnak meg a prioritások, és kerülnek elő a problémák, illetve a komolyabb témák.

Nate és Stassie igazi grumpy x sunshine karakterek, de míg általában a férfi a mogorva, addig az Icebreaker alatt Stassie az, és az a helyzet, hogy ez a fordított felállás nekem nagyon bejött, talán jobban mint kellett volna. Végre egy női karakter, akivel tudtam azonosulni, aki igazi black cat, a pasi meg golden retriever, maga a napsugár és nem fordítva. Nagyon jól esett a lelkemnek ez a zsáner, és örülök, hogy fordított az írónő a már klasszikusnak számító felálláson. Baromira fel tudta dobni a történetet.

Emellett friends to lovers, amit nem tudok eléggé hangsúlyozni, hogy az enemies to lovers mellett ugyanolyan jó tud lenni, ha megfelelő kémia és banter társul hozzá, hiszen van valami édes és aranyos abban, ha a barátok szeretnek egymásba. Az írónő nagyon szépen játszott ezekkel a fogalmakkal, és pont jókor dobta be az újabb és újabb elemeket, amik még olvasmányosabbá és élvezhetőbbé tették az Icebreaker cselekményét.

S habár eleinte önfeledt a kötet, a közepe tájától érezhető egy komolyabb felütés. Előkerülnek családi problémák, önsanyargatás, árulás, lelki nehézségek vagy éppen önmagunk megtalálása felé vezető út. Hannah Grace egyáltalán nem volt kiszámítható, és a kötet elején nem hiszem, hogy olyan sokan meg tudták volna mondani, hogy a sok szex mellett komolyabb témákat is elővesz majd, de így tett, és milyen jól is tette. Az Icebreaker tipikusan az a történet, ami a borítójával megtéveszt, de nem bánod, mert tökéletesen működik a kémia a karakterek között, és élvezet olvasni.

Ami magát a cselekményt illeti, néhol azt éreztem, hogy túl hosszú. Elég lassan értünk el addig, ami a fülszövegben is van, és emiatt szerintem néhány oldallal (kb.100) lehetett volna rövidebb is. Az érzelmek viszont teljesen átjönnek, és nincs elkapkodva sem. Az meg csak hab a tortán, hogy Nate esik először szerelembe és olyan édes ez a pasi, mint egy kölyökkutya, aki majd egyszer hatalmasra fog nőni. Nemcsak Stassie, de Nate is pakol bele a zűrös családja miatt lelki témákat a történetbe, ami miatt neki sem olyan könnyű a hokisok élete.

Összességében úgy gondolom, hogy egy igazán élvezetes és szórakoztató regényt kaptam, ami hozza a hoki románcok megszokott hangulatát, de közben valamivel komolyabb is a vége felé. A karakterei kedvelhetőek, még akkor is, ha az elején nem érzed azt a nagy összhangot közöttük. A kémia tökéletes, szerintem ha ennél is jobb lenne, akkor spontán lángra is lobbanhatna a történet. Az egyetemi helyszín, a tipikus egyetemi problémák, illetve a sport világa pazarul kiegészítik egymást, illetve táptalajt ad a bonyodalmaknak, amik nélkül egy romantikus regény sem lenne az igazi. Egyes részeknél lassú a cselekmény, máshol pedig felpörög, de végig megmarad az a hangulat, ami már az elején is érződik. Az külön tetszett, hogy nemcsak a hoki, mint sport kerül előtérbe, hanem a műkorcsolya is, hiszen eléggé kevés olyan romantikus könyv van, amiben szó lenne róla. Emiatt nekem különleges az Icebreaker, és nem igazán tudnám egyik eddig olvasott hokis romantikus könyvhöz sem hasonlítani. Merően más, mint az Off-Campus sorozat. Több benne a sport, még több a szexualitás és csak utána jönnek az érzelmek, illetve annak a bizonyos táskának a kicsomagolása, amiben a problémák és bizonytalanság foglal helyett. Ha szeretnél egy pikáns, ugyanakkor szexi regényt olvasni, ami egyetemen játszódik, hokisokkal van tele és szereted a váltott szemszögből íródott regényeket is, ahol a női karakter mogorva, a férfi pedig maga a napsütés, akkor ne hagyd ki Hannah Grace Maple Hills sorozatának első részét, az Icebreakert.

"Ha Anastasia egy nightclubban az enyémnek feszülő teste volt a jutalmam, akkor az, hogy az ölemben ül hazafele úton az Uberben a büntetésem."

" - Ha azt mondom, hokiütő, van kedved játszani vele?

- Uram atyám. Olyan gáz vagy. Gyűlölöm a hokit, el tudod hinni?

- Én el tudnám érni, hogy beleszeress a hokiba, Anastasia - suttogta, mire az egész testemet átjárta a libabőr. - A megfelelő oktatóeszközökkel, természetesen, meg elegendő gyakorlással."

" - Ezt most cukinak szántad? Mert nekem eléggé birtoklónak meg toxikusnak hangzik."

" - Te vagy a legidegesítőbb pasi, akivel valaha is találkoztam.

- Nem érdekel, minek nevezel, amíg a lista élén vagyok."

"Senki sem mondhatja, hogy Nathan Hawkins nem tudja, hogyan kell parancsokat követni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)