Hiron Ennes: Pióca

"Ennek a régi vasúti kocsinak a látványa elszomorít, bár nem tudom megmondani, miért."

*

Az ​emberi civilizáció északi peremén, egy világtól elzárt kastélyban váratlanul meghal a báró orvosa. Utódjának kell megfejtenie a rejtélyt: hogyan tudta az Intézet elveszíteni sok teste közül az egyiket. 

A Tartományközi Orvosi Intézet évszázadokon keresztül úgy biztosította növekedését, hogy megtelepedett az ifjú elmékben és doktorokat faragott belőlük, idővel lecserélve minden emberi gyógyítót. Az Intézet azért létezik, hogy segítse az emberiséget: gyógyít és vág, egyengeti és megóvja a fajt az apokaliptikus borzalmaktól, amelyeket őseik a világra szabadítottak. 

Most azonban a fagyott északon az Intézet gazdateste riválisra bukkan az evolúciós lépcső legtetején. Egy parazita terjed a báró kastélyában, mely eleve egy titkokkal, hazugságokkal, erőszakkal és félelemmel teli, sötét verem. Találkozásuk pedig szörnyű háború kitörésével fenyeget, melyben akármelyikük is győz, az emberiség veszíteni fog. 

Hiron Ennes bemutatkozó regénye őrült gótikus horror, melyben China Miéville szürreális stílusa találkozik Gerald Brom hátborzongató képi világával.

"Olyan hanggal, ami még az edzett gyomrúakat is émelygésre késztetné, kipattintom a tetem bal szemét. Nem adja meg könnyen magát, és ahogy kiráncigálom a makacs szemkörnyéki izmok közül, az elszíneződött szaruhártyáról csíkban csöpög valami sötét folyadék."

A horror és a sci-fi műfajok nem állnak annyira közel hozzám, a fantasy és a disztópia annál inkább, viszont ahogy elolvastam a Pióca fülszövegét éreztem, hogy nekem ezt bizony olvasni kell, és nem is tévedtem nagyot, mert egyszerűen imádtam. Ennyire eredeti, gótikus és horror elemekkel tűzdelt regényt sem olvastam még, viszont a Pióca hatalmasra tette a lécet. És biztos vagyok benne, hogy nehezen fogok kilábalni a reading slumpból, amibe tett!!

Ennyire különleges és hátborzongató könyvet is ritkán olvas az ember. Kell hozzá egy bizonyos hangulat az biztos, de ha jókor, jó hangulatban kap el, akkor minden megvan ahhoz, hogy belevágj a borzongásba, és hagyd, hogy rabul ejtsen a Pióca. Talán az olyan könyvekre, mint Hiron Ennesé illik igazán a creepy jelző, hiszen a Pióca tényleg az. Kezdjük ott, hogy a Tartományközi Orvosi Intézet megléte is beleillik ebbe a kategóriába, de ami igazán felteszi az i-re a pontot az az író stílusa, ahogy szövi a sorokat, a zseniális fordítás és úgy egészében a történet maga.

A Pióca, mint a nevében is benne van egy szimbióta, ami csak az emberrel összhangban tud élni és létezni, különben meghal. Gondolom a többségnek megvan a Venom, na valami hasonló Hiron Ennes piócája, csak nem éppen az a bájos, kedves fajta, hanem egy furfangos, minden hájjal megkent élőlény. Okosabb, mint az emberek többsége, továbbá nemcsak egy testet és elmét tud irányítani, mint Venom Eddie Brockot, hanem akár több százat is. Ez a szimbióta, vagy parazita hozta létre az intézmény orvosokból álló csapatát. Egy csapatot, amit a Pióca kollektív tudata irányít. Creepy, ugye? A borongósabb, ködösebb napokon a leghangulatosabb olvasni, illetve ilyenkor a legideálisabb is, hiszen megadja a kezdőlöketet ahhoz, hogy egy nem mindennapi borzongásban legyen részed. Maga a kötet eleje nem a leggyorsabb, és kellett is jócskán idő, hogy belerázódjak, és ne akarjam minden egyes ijesztő oldalnál becsukni, de amint ez az érzés elmúlik, kezdődhet a borzongás és a gótika. Maga az alapkoncepció nagyon érdekes, nemcsak a Pióca miatt, hanem emiatt az egész apokaliptikus, disztópikus, kastélyos, bárós vonal miatt is. Egyes helyeken fogod a fejed, máshol nem hiszel a szemednek, de végig a markában tart a kötet és azt érezteti, hogy nem akar elengedni, és te is az intézet lakója leszel.

A kötet hangulatát jellemzi egy alap hűvösség, sötétség, ami az első perctől kezdve jelen van. Ahogy haladunk úgy lesz egyre borzongatóbb, egyre jobban azt érzed, hogy habár csak egy könyv, mégis a bőröd alá mászik, és nem hagy legevőhöz jutni. Nem hagy, mert érdekes gondolatokat vet fel, nem tudsz szabadulni tőle, és végig ott tart a markában és azt várja, hogy mikor sokallsz be, és mikor mondod azt, hogy nem bírod tovább.

Kiemelkedik az idei olvasmányaim közül. Nem egy helyen sokkol le, vagy éppen rémiszt meg. Az organizmusok gondolatmenete egyszerre lenyűgöző és tölt el félelemmel, vagy éppenséggel undorral. Volt, hogy néhol azt éreztem, hogy kell egy kis levegő, mert fullasztó, és akik egy szimpla gótikus regényre vágynak, azok nem biztos, hogy fogják bírni. Nekem alapvetően nagyon tetszett, és nemcsak azért, mert különleges, hanem azért is, mert az újdonság varázsával hatott, és adott valami újat, amire egyáltalán nem számítottam.

A kötet legerősebb eleme az maga az írói zseniális, az ahogy még így a fordítás által is átjön Hiron Ennes stílusa, lenyűgöző eszköztára és a karakterek erős mivolta. Nem volt egy olyan karakter sem ebbe a regényben, aki ne fogott volna meg valamilyen szinten. Legyen az a báró vagy az arisztokrata családja. Azt érzem a Pióca kapcsán, hogy minden egyes eleme a helyén van, nincsenek kilengései, végig tartja az ütemet, ahol kell erősebb fokozatra kapcsol, de ahol az szükséges ott megvárja, hogy leülepedjen a történet. Nem mondom azt, hogy megbékéltem a szimbióta, mint jelenség jelenlétével, viszont tagadhatatlan, hogy a legerősebb eleme a cselekménynek az az emberiségen segíteni akaró Pióca.

Emellett adott a titkok, rejtélyek és a misztikum szent háromsága. Nemcsak megborzongat, de titkokkal is még jobban megfűszerezi a sorokat, és megmutatja, hogy nem akármilyen író írta. Hiron Ennes egy született zseni, akinek az a sorsa, hogy írjon, ő erre született, hiszen olyan természetességgel tárta élénk a Pióca cselekményét, hogy kérdésként sem merült fel bennünk, hogy valóban jól tette e, hogy megírta. Ha Hiron Ennes kiad valamit a kezei közül, én biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni. Ha te is szeretnél egy különleges, de annál inkább hátborzongatóbb és gótikus történet részese lenni, akkor ne hagyd ki a Piócát! Hiron Ennes egy zseni, és ezt meg is mutatja regényében.

"Minden kincse közül a panaszkodás jogát tartja a legtöbbre."

"Tudom, nem kéne ilyen gondolatokat megidéznem, de a fóbiákra, akár csak az immunvédettségre, korán szert tesz az ember, és nehezen szabadul meg tőlük. A tudat logikája ellenére a test a maga félelmeitől retteg."

"  Nos hát   fordul felém Didier.   Felteszem, berendezkedett. Kedvére van a lakosztálya?
- Nagyon kielégítő - felelem.
A báró a szájához emel egy nagy kanál ragut.
- Ha mégsem lenne az - kezdi -, senki nem cipelné át a szemetét egy új szobába. A rohadt szolgák túl lusták. Még az ebédlőbe sem képesek anélkül levinni, hogy el ne ejtenék egyik-másik szervemet."

"A hajnal nem tud elég korán eljönni."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)