Agatha Christie: Gyilkosság a diákszállóban (Hercule Poirot 30.) (Felicity Lemon 3.)

"Hercule Poirot a homlokát ráncolta."

*

Egy reggel Poirot három hibát talál Miss Lemon, a titkárnők gyöngye után. Miss Lemon figyelmét nővére gondjai terelik el. Az általa vezetett diákszállóban rendszeresen eltűnnek dolgok. De amikor megtalálják az első hullát, véresen komollyá válik a probléma. 

Mi közük lehet az ellopott villanykörtéknek a szétszabdalt selyemsálhoz és hátizsákhoz? Kinek van másik útlevele a hivatalos mellett? Poirot tudja, ha ezekre a kérdésekre megtalálja a választ, megoldódik minden gondja…

" - Tudja, Miss Lane, mi a furcsa ebben az ügyben? Hogy semmi sem passzol össze."

Még egy Agatha Christie regény, ami túljárt az eszemen. Valami zseniális a krimik koronázatlan királynője, és minden egyes regényével képes elhitetni velem, hogy majd most okosabb leszek, és egyedül a gyilkosság végére érek, de nem, mert újra és újra megmutatja, mennyivel is agyafúrtabb nálam. Az a vicces, hogy a Gyilkosság a diákszállóban elején már ad pár ismertetőjegyet, ami a gyilkosra jellemző, és valahogy mégsem állt össze időben az a bizonyos kép.

Hercule Poirot egy olyan ikonokus alak, aki ha színre lép biztos lehetsz benne, hogy semmi sem kerülheti el a figyelmét, illetve olyan apró részletekre jön rá, amire magadtól nem figyelnél, nem vennéd észre, sőt szó nélkül elsétálnál mellettük. Na az van, hogy a Gyilkosság a diákszállóban is ilyen. Olyan dolgokra figyelt oda Poirot, aminek én egy perc figyelmet sem szenteltem volna, sőt fel sem tűnt volna, hogy akár fontos lenne, vagy észre kellett volna vennem.

Ez a regény is egy hamisítatlan Agatha Christie krimi egy kis humorral, ami főleg Miss Lemonnak köszönhető. Egy rövid, de annál inkább érdekesebb és csavarosabb történet, amit a karosszékben ülve egy csésze teával az asztalon érdemes olvasni a tökéletes hangulat megteremtéséhez. Szintén egy olyan AC regény, amit pár óra alatt be lehet fejezni, és ami megmozgatja az agytekervényeket. Mind a karakterek, s mind maga az eset furfangos, a háttér is kellően kidolgozott és megvan benne az, ami miatt az egyik kedvencem lett. 

Ami az időbeli helyét illeti a regényt, Agatha Christie kései kötetei közé tartozik, ami valamivel modernebb, kevesebb a társadalmi téma benne, és talán emiatt is szeretem jobban ezeket a regényeket, mert nincs benne vagy ha van is, akkor sokkal kevesebb, nem annyira hangsúlyos a politika és a különböző társadalmi osztályok közötti különbség. A Gyilkosság a diákszállóban is egy olyan kötet, ami érezteti magán a modern kor szellemét, és nem utolsó sorban emiatt sokkal olvasmányosabb és érthetőbb. 

Akik szeretik Poirot stílusát azok most sem fognak csalódni, mert ebben a regényben is hozza a sajátos, hamisítatlan formáját és megmutatja, hogy miben is rejlik egy-egy Hercule Poirot regény varázsa. Még az elején, amikor elkezdtem AC köteteit olvasni, nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívemhez nő Poirot személye, de az az igazság, hogy az olyan történetek miatt, mint a Gyilkosság a diákszállóban érzem azt, hogy jól tettem, hogy bizalmat szavaztam neki, mert Poirot sosem képes csalódást okozni.

Egyszerűen fantasztikus volt, ahogy kibogozta a szálakat, de azt hozzá kell tennem, hogy azért Miss Lemon jelenléte is sokat nyom a latba. Maga az eset és a furfangos megoldása zseniális!! Mindig csak ámulok azon, hogy szinte a semmiből, hogyan is képes nyomokat elővarázsolni Poirot, és megoldani a haláleseteket. Ha valaki, akkor Poirot az, akit nem lehet átvágni, és mindenképp az ügy végére fog járni, ha törik, ha szakad.

Mint már említettem, nem jöttem rá a titok nyitjára, de élveztem, ahogy fejezetről fejezetre egyre többet tudunk meg, és hiába van ott az orrunk előtt a megoldás, nem látjuk. A Gyilkosság a diákszállóban az egyik olyan Agatha Christie regény, ami hiába rövid, mégis annyi minden történik benne. Viszonylag hamar befejezi az ember, utána mégis vele marad egy darabig, amíg nem érzi azt, hogy kész elengedni a kezünket.

Összességében nagyon tetszett ez a Poirot történet, és szerintem az egyik legjobb, amit a Halloween és halál óta olvastam (ez volt az első AC regényem, ezért mindig előkelő helye lesz a szívemben). A Gyilkosság a diákszállóban egy olyan kötet, ami egyszerre humoros és hihetetlenül jó. Ha szeretitek az írónő munkásságát, ne hagyjátok ki Poirot újabb esetét sem.

"Néha kimondatnak olyasmik, amik látszólag nem jelentenek semmit, de igenis sokat jelenthetnek."

" - Senki nem olyan okos, mint képzeli - mondta Hercule Poirot.
Sharpé felügyelő nagy kísértést érzett, hogy megkérdezze: - Még Hercule Poirot sem? - de fékezte magát."

"Az effajta dolog mindig megtörténik. Ezek a lányok olyan ostobák, ha szerelemről van szó - mintha számítana a szerelem."

" - Hivatalos panaszt szeretnék tenni - mondta Mr. Chandra Lal. - Eltűnt a bórsavpor, amivel a sok tanulástól gyulladt szememet borogatom."

"Puskacsővel nem lehet elkapni a férfit - nevetett Valerie -, de egy csöppnyi kleptománia beválik."

"Tele vagyunk rendőrökkel! Kérdezősködnek, ide mennek, oda mennek, benéznek szekrényekbe, benéznek fiókokba, még Maria konyhájába is bemennek. Maria nagyon mérges. Azt mondja, sodrófával leüti rendőrt, de én mondom, inkább ne. Rendőr nem szereti, ha sodrófával leütik, és akkor még nagyobb lesz a zavar, ha Maria ezt megteszi."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)