H. D. Carlton: Does It Hurt? - Fáj?

" Ne bámulj már, köcsög!"

*

Ki ​vagyok? 

Már régen elfelejtettem a választ erre a kérdésre. Attól a perctől fogva, hogy elfutottam abból a házból. Amikor kétségbeesett menekülési vágytól hajtva egyszál ruhában és zokniban rohantam el, és attól a naptól kezdve mindig is lopott cipőkben jártam. 

Lehet, hogy olyan lány vagyok, aki arctalan férfiakban keresi az élet értelmét? Mind felejthetők voltak. Amíg ő meg nem jelent. Egy vízesés alá vont, és elfeledtette velem a nevemet, cserébe én felvettem az övét. 

Enzo Vitale-ét. 

Egy rejtélyes férfiét, aki világéletében csak a mély tengert fogja szeretni. Vagy inkább az ott élő ragadozókat. Kiderült, hogy nem is olyan sokban különbözik a szörnyektől, amiket etet. Úgy csalt fel a hajójára, mint ahogy kifog egy halat az óceánból. Bosszút keresett a bűnömért. Ha sejtettem volna, mi a szándéka, és hogy egy hatalmas vihar miatt hajótöröttként vetődünk partra, elmenekültem volna. 

Most egy omladozó világítótoronyban menedéket kereső lány vagyok, egy olyan férfi mellett, aki egyszerre undorodik tőlem és vágyódik rám. Fájdalmat akar okozni nekem, de az elhagyott sziget vén gondnoka ennél még baljósabb szándékot fontolgat. 

A Haunting Adeline nemzetközi bestseller szerzőjének legújabb sikerkönyve. Már nem az a kérdés, ki vagyok, hanem sokkal inkább az, életben maradok-e?

" - Az enyém leszel az utolsó leheletedig, Sawyer. És az én kezem fog a felszín alatt tartani téged, hogy megismerd a halált."

Ha azt hitted Zade Meadowst nem lehet überelni, akkor még nem találkoztál Enzo Vitale-éval. Miután elolvastam a Haunting Adeline duológiát, nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud még az írónő, és azt kell, hogy mondjam nem csalódtam, mert hűha!! A dark romance könyvek királynője, és ezt be is bizonyította a Does It Hurtben, ami nekem egy picivel jobban is tetszett, mint a Macska-egér duológia, ami meghozta neki a sikert.

Egy szempillantás alatt megteremtett egy új dark romance világot, ami egyszerre veszélyes, izgalmas és pokolian szexi!! Viszont csak saját felelősségre olvassátok el, mert Enzo titeket is képes behálózni. Egyik pillanatról a másikra ragad meg, és megmutatja, hogy miért is olyan veszélyes az a bizonyos cápás jelenet. Kicsit elvetemült? Lehet. Tele van megkérdőjelezhető dologgal, tettel és gondolattal? Csak úgy hemzseg tőle a Does It Hurt, ugyanakkor egy cseppet sem életidegen, teljesen beleillik a szövegkörnyezetbe, és így teszi teljessé. A trigger warning elolvasása nemcsak ajánlott, hanem kötelező is ennél a kötetnél. Ha még nem olvastál dark romance-t, viszont érdekel, akkor szerintem ez egy jó kezdés lehet, mert kevésbé foglalkozik olyan nehéz témákkal, mint a Hunting Adeline, és jó szívvel tudom ajánlani, ha úgy érzed készen állsz belevetni magad ebbe a műfajba. Természetesen attól, hogy kevésbé red flages, még ebbe is ugyanúgy vannak mocskos, perverz vagy éppen gusztustalan részek, amitől felfordul a gyomrod, de sokkal emészthetőbb és kevésbé sokkoló, mint a már említett duológia. A Does It Hurt főszereplője egy lány, egy szökevény, aki fut a törvény elől egy múltbéli tette miatt, illetve egy férfi, aki besétál ennek a lánynak a csapdájába, és fennakad a horgán, emellett kutató, aki megszállottja a cápáknak. Az ő párosuk, illetve balszerencsés helyzetük navigál végig téged a cselekményen, és mutatja meg, hogy minden helyzetből van kiút, legyen az akármennyire necces, vagy éppen morálisan megkérdőjelezhető. 

Enzo egy igazi grumpy karakter, aki hiába mufurc, durva, akkor sem lehet elmenni mellette szó nélkül. Mellette Sawyer élete nem áll másból, mint a csalásból, a menekülésből és a lopásból. Még a kötet elején nem nagyon volt fogalmam arról, hogy mi is lesz az ő kötetüknek a különlegessége, mint Adeline és Zade esetében a stalkerkodás, de aztán ahogy elhagyjuk az ausztrál partot minden világossá vált.

Eleinte a helyszínünk Ausztrália, ahova Sawyer úgy érkezik meg, hogy folytatja a bűnözést, azt ahogy eddig élt, igen ám, de rossz embert választ magának, és hiába kapunk már az elején pikáns részeket, rá kell jönnünk, hogy a hirtelen kezdés nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a H. D. Carlton kötet gyorsabb lefolyású lenne, mint a többi regénye. Ó, nem, korántsem!!

A cselekménynek nagyon jót tett a veszély, a kilátástalan helyzet, az hogy Sawyer igazmondásra kényszerül, és arra, hogy megnyíljon és megtudjuk mi is történt vele 6 éve, ami miatt személyiségtolvaj lett. Kicsit ilyen Robinson Crusoe/Blue Lagoon feelingje van a "lakatlan" sziget és a civilizáció miatti elszakadástól, viszont amennyire rejtélyes, annyira élvezetesek ezek a részek. Van bennük félelem, borzongás, és a múlt apró töredékei, amik utat törnek maguknak.

Előjön Enzo domináns oldala, és végig uralja a Does It Hurt sorait. Árad belőle a nyers erő, míg Sawyer szépen lassan magára talál, és a gyűlölet szex mellett lassan kialakulnak a mélyebb érzelmek is, a sérelmek ugyanakkor háttérbe kerülnek, de azért ott vannak és a megfelelő pillanatban csapnak le gyanútlan áldozataira. A világítótornyos részek elég parák, és nemcsak Sylvester miatt, hanem azért is, mert végig ott motoszkál a fejedben az, hogy itt valami nem kerek, nem klappol, és a végén ki is derül, hogy mi volt az, ami erre a következtetésre juttatott.

Ami a hangulatot illeti, hol érzelmektől pezseg, s hol pedig a titokzatosság/furcsaság nyomja rá a bélyegét. A pikánsabb részek erősen 🌶️🌶️🌶️🌶️, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy a veszélyességük és különcségük miatt velejéig romlott, illetve sötét, de tökéletesen illik Enzohoz, és az ő dominanciájához, illetve beidegződéséhez (cápaketreces jelenetre gondolok itt elsősorban, ami egyszerre volt veszélyes és valami új).

A karakterek, illetve a világítótorony rejtélye mellett van egy kis thriller fűszerezése is a kötetnek, illetve Sawyer és Enzo háttere is nagyon érdekes. Az írónő nagyon szépen összerakta őket, és nekem a víz közelsége miatt, illetve a cápák miatt is jobban tetszett, mint az ikonikus Macska-egér duológia. Azt is imádom, de a Does It Hurt másképp volt jó. Valamilyen szinten fájdalmas is, na meg szívbemarkoló Sawyer múltja, ugyanakkor Enzo sem mondhatja el magáról, hogy gondtalan gyerekkora lett volna.

Az óceánok elővilága, illetve Enzo elhivatottsága a munkája iránt nagyon imponáló, már csak azért is, mert én is imádom a vizek világát, illetve jó volt látni egy olyan karaktert, akinek megvan a magához való esze, az ahogy látja a világot és nem tucat munkája van, mint a férfi főhősök 80%-ának. Enzo Vitale egy igazi egyéniség, akit meg kell ismerni. Igaz, hogy kicsit beteges a cápák iránti rajongása, amit nem is bizonyít jobban, mint a cápás szexjelenet, de a veszélyessége miatt, még ez is jól áll a Does It Hurtnek. Nem mondom, hogy Sawyer és Enzo kapcsolata nem toxikus, viszont a kötetnek pont ez kellett. H. D. Carlton nem az az írónő, aki ne gyűjtené egybe a sétáló red flageket, és ne írna belőlük egy jó kis sötétséggel átitatott romantikát. Ugyanakkor igaz, hogy ennél a kötetnél lassabb a cselekmény, vannak benne kevésbé pörgős részek is, amiket általában unni szoktam, de a Does It Hurtnek még ez is jóláll. És nemcsak azért, mert utána rákapcsol, és addig nincs menekvés, amíg a végére nem érünk, hanem azért, mert a lassabb részeknél is van mire várni, és bebizonyítja nem egyszer az írónő, hogy érdemes odafigyelni a szövegre, ugyanis a legváratlanabb pillanatokban fog felpörögni, vagy éppen még veszélyesebb lenni. A szellemes szál nekem vicces volt, na meg egy kicsit abszurd is, de ez nem von le cseppet sem a kötetből. Élvezetes, és a Robinson Crusoe-s szálért, na meg a cápákért mindenképp jár a piros pont. Dark romance olvasóknak mindenképp ajánlom, továbbá azoknak, akik kicsit elmerülnének a mocsokban, és akiket nem riaszt vissza a TW lista sem!!

"Ami veled történt, nem határozza meg, hogy ki vagy. Csak egy új utat jelölt ki, ami egy új önmagad felé visz."

"Egy egész óceán terül el előttem, ami megérdemli az áhítatomat, mégis csak neki akarom szentelni."

" - Enzo, nem várom el, hogy megments - ráncolja a homlokát. 

- Azért, mert még soha senki nem talált méltónak arra, hogy megmentsen."

" - Mutasd meg, bella - kéri rekedten. - Mutasd meg, hol fáj, hogy tudjam, hol szeresselek a legjobban."

" - Válaszd az életet, bella. Válassz engem."

" - Soha nem féltem a haláltól, Enzo. Én csak attól félek, hogy hiába élek - mondom úgy, hogy kicsordul egy könnycsepp, hiába próbálom visszafogni. - Olyan régóta menekülök, hogy már nem emlékszem, miért élek."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)