L. M. Chilton: Jobbra húzva

"Elkövettem pár rossz dolgot életemben."

*

Fordulatos, ​gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik. 

Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában. 

Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott. 

A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.

" - Kezdem érteni, miért nem akart veled második randit egyetlen fickó sem - motyogta."

Nagyon jókat hallottam erről a könyvről, és a könnyedebb krimiket alapból nagyon szeretem, így nem is volt kérdés, hogy esélyt adjak e L. M. Chilton debütáló regényének. Annyira szórakoztató volt, de közben baromi gyorsan is lehetett vele haladni. Végig izgultam, hogy mikor mi fog kiderülni. Persze arra nem jöttem rá, hogy ki a tettes, sőt végig rossz nyomon jártam, de így is élvezet volt elveszni a történetben.

A Jobbra húzva talán az egyik legszórakoztatóbb és legkézzelfoghatóbb krimi, amit olvastam! Van benne egy jó nagy adag dráma, néhol kicsit elveszel benne, de az biztos, hogy végig fenntartja a figyelmed és nem hagyja, hogy veszíts a lendületből. Magam sem gondoltam volna, de nagyon gyorsan a végére értem, és az az igazság, hogy annyira mai, annyira jó volt, hogy még nagyon szívesen olvastam volna tovább. Az alap maga nagyon aktuális, hiszen a társkereső alkalmazások már a mindennapok részei, és érdekes volt egy olyan gyilkosság sorozatnak a végére érni, amiben a társkeresés, mint kulcsfontosságú tényező kapott helyett. Logikailag teljesen érthető volt, a végére szépen össze is állt a kép, de ami engem illet, én csak a sötétben tapogatóztam, és csak élveztem azt, amit adott. Nem kell halálosan komolyan venni a cselekményét, nem kell egy Agatha Christie mértékű krimire számítani, viszont a Finlay Donovan olvasók nagyon fogják imádni, mert pont olyan szétszórt, bohókás és cozy thriller, mint Elle Cosimano regényei. Nem mondom azt, hogy egyszerre befaltam, mert sajnos nem volt annyi időm, hogy együltő helyben a végére érjek, viszont ha lett volna, akkor biztos vagyok benne, hogy még aznap, amikor elkezdtem fényt derítettem volna mindenre. A részletek, az indíték, és maguk a karakterek is nagyon szépen ki vannak forrva, és eszméletlen, hogy mennyire egyensúlyban vannak a cselekmény egészével.

Nemcsak egy gyilkosság történik, hanem több, és mind egyetlen egy személyhez vezet vissza. De mi van akkor, ha nem Gwen a tettes, hiába van ott minden helyszínen, és hiába üti bele az orrát? Ha nem ő gyilkolja halomra a volt randipartnereit, akkor ki? Őszintén meglepődtem a válaszon, kicsit sem számítottam rá, de azt hiszem pont így volt jó.

A hangulat az egyszerűen fergeteges. Néhol kicsit zavaros ugyan, tele van őrültséggel, mégis emiatt szerethető annyira. Egyszerre humoros és abszurd. Van benne logika, közbe meg tele van olyan jelenetekkel, amiket nem akarsz elhinni, és nem érted, hogy mégis mi a fene történik. Na, pont az ilyen krimiket szeretem, amik nem akarják, hogy véresen komolyan vedd őket, mégis gyilkosságok hada történik közben.

A kötet főszereplője, Gwen megéri a pénzét. Őszintén ennyi gáz randival sem volt még dolgom, mint amit ez a nőszemély átélt. Egyik rossz tapasztalatból ugrik a másikba, és végig azt éreztem a visszaemlékezéseknél, hogy nem lehet igaz. Azon baromira meglepődtem pl., hogy L. M. Chilton egy férfi, és a randik nem légből kapottak. Mindenkinek biztos vannak cikis vagy éppen gáz randis sztorijai, de úgy hiszem, hogy Gwen mindenkit felülmúlt.

A kötet elsődleges célja nem az, hogy megtaláld a gyilkost, persze valamilyen szinte ez is fontos, de az elsődleges cél, ami a szeme előtt lobog az a szórakoztatás. És én baromi jól szórakoztam rajta. Teljes mértékben elérte a célját, és azt adta, amire vágytam. Egy könnyed, gyorsan és könnyen olvasható krimit, amit a medence mellől is lehet olvasni, és amit nem kell véresen komolyan venni.

A gyilkosság mellett az online randizás, illetve a pártalálási nehézségekre is felhívja a figyelmet a kötet. Megmutatja az árnyoldalt, azt, hogy sosem lehetsz biztos benne kivel találkozol, ki az, aki a telefon másik oldalán van, és azt sem tudhatod, hogy kinek a célkeresztjébe kerülsz azáltal, hogy ismeretlenekkel találkozol. Megmutatja, hogy az interneten mindenki másnak adja ki magát, és nehéz olyat találni, aki nem rakja tele a profilját hazugságokkal.

A történet végig izgalmas, viszont akkor kezd el igazán pörögni a cselekmény, amikor Gwen is beveti magát, és fejest ugrik a bajba, vagyis magánakcióba kezd, és a saját feje után megy addig, amíg meg nem találja a gyilkost, és rá nem jön arra, hogy miért is gyilkolta meg valaki sorban a volt randipartnereit. Az biztos, hogy Gwent nem kell félteni, és minden helyzetből talál kiutat. Nem egy szívbajos karakter az tuti, és az is biztos, hogy megéri a pénzét. Nem egyszer fogtam miatta a fejem, és nem egyszer gondoltam azt, hogy ennek bizony nagyon rossz vége lesz. Nagyon sokat nem is tévedtem, de no spoiler. Ami nekem feltette az i-re a pontot az a kötet vége, vagyis a lezárás, ahol fény derül arra, hogy ki is a tettes. Volt egy pár tippem olvasás közben, hogy mégis ki lehet az elkövető, ugyanakkor szokás szerint minden tipp téves volt és jól meglepett L. M. Chilton a végére, és olyan bizonyítékokkal támasztotta alá a bűntetteket amire valljuk be számíthattam volna, hiszen minden információ ott volt előttem, jó hogy nem verte ki a szememet, mégsem tettem. Összességében nagyon élveztem, jó volt elveszni Gwen zavaros életében, és nagyon tetszett, ahogy Chilton felépítette a kötet vázát, majd a kivitelezésnél arra is figyelt, hogy ne csak a krimi vonalat erősítse, hanem azt is, hogy ne higgyünk el feltétlenül mindent, amit a neten vagy egy társkereső applikációban látunk. A könnyedebb, cozy krimi rajongóknak ajánlom elsősorban, akik nem akarnak egy véresen komoly ügy részesei lenni, ugyanakkor készen állnak a nyomozásra és arra, hogy L. M. Chilton meglepjen a debütáló regényével.

" - A pszichopatákról sem süt, hogy azok, Gwen. Látszatra teljesen racionálisnak tűnnek. Nem rohangásznak fényes nappal egy véres sniccerrel a kezükben. Ennél azért okosabbak."

"Ha létezett valami, amitől garantáltan nem tudtam megnyugodni, az az volt, ha valaki azt mondta, nyugodjak meg. Sőt ettől csak még ingerültebb lettem."

" - Nos, statisztikailag, ha ragaszkodsz hozzá, hogy Eastbourne összes pöcsfejét jobbra húzd ezekben az appokban, akkor elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb egy pszichopatával találd szemben magad."

" - Mi a bátor abban, ha megcsalsz valakit? 

- Nem, a bátor rész a beismerès volt."

" - A csávó totál egybitesnek néz ki, Gwen. 

- Hát, mind annak tűnik, ha mindössze pár mondatra redukálod őket! - dohogtam. - De vajon gyilkosnak néz ki vagy sem? Ez a milliódolláros kérdés."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)