2024. június 24., hétfő

Lynn Messina: Gyalázatos megtévesztés (Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 2.)


" Beatrice Hyde-Clare helyzetének változását bácsikája otthonában egyetlen koholmánynak köszönhette, melyet azért talált ki, hogy egy szépséges ifjú hölgy bizalmába férkőzhessen egy hétvégi összejövetelen a Lake District-i vidéki birtokon."

*

Beatrice ​Hyde-Clare kisasszonynak esze ágában sincs nyomozásba fogni, amikor előtte esik össze holtan egy earl a London Daily Gazette ajtajában. Igaz ugyan, hogy már sikeresen megoldott egy gyilkossági ügyet, de egyrészt a nyomozás nem úri kisasszonyhoz méltó foglalatosság, másrészt dolgozzanak meg végre a pénzükért a mihaszna újságírók is. Ráadásul megvan a maga gondja, miután egy ártatlan füllentéséből családja egy egész szerelmi történetet fabrikált. Nem, semmiképpen sem keveredik bele ebbe a nevetséges ügybe. 
Csakhogy a szerencsétlen uraság hátából kiálló tőr nyugtalanítóan ismerősnek tűnik. Bea így nemsokára már a British Museumban kutat, miközben kezdenie kell valamit nyugtalankodó családjával és a kotnyeles Kesgrave herceggel. A bosszantóan arrogáns és jóképű férfi ugyanis illetlen figyelmet tanúsít a gyilkosság iránt – vagy inkább egy félénk vénkisasszony lenne az érdeklődése tárgya? 
A Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei sorozat második része tökéletes elegye a fergeteges humorral vegyített klasszikus kriminek és a régi vágású romantikának.


" - Ha én nem értem a herceglétet, akkor főméltóságod nem érti a hajadon ifjú hölgyek életét."

Ez a rész sokkal jobb volt, mint az Arcátlan kíváncsiság, és végre még több Kesgrave és Bea jelenetet kaptunk!! Annyira kis könnyed, annyira szórakoztató és valahol hihetetlen ez a régenskorban játszódó romantikus történet. Bea és Kesgrave most is a hátukon vitték a cselekményt, és még jobb közöttük a dinamika, mint az első részben. Most éreztem azt, hogy a kezdeti szendeség lehull, és úgy igazán belecsap a lovak közé az írónő. Míg az első része a sorozatnak tapogatódzás, addig ez egy gyorsabb hangvételű villámcsapás.

Az egyik legnagyobb előnye, illetve egyben hátránya ezeknek a könyveknek, hogy baromi rövidek. Elkezded és olyan gyorsan kipörögnek az oldalak, hogy legszívesebben már az utolsó sorok után nyúlnál a folytatásért, és újra belevetnéd magad ebbe a világba, amiben Kesgrave hercege és Bea úton-útfélen egymásba, na meg gyilkosságokba botlanak. Beát csak úgy vonzza a baj, legyen az egy egyszerű séta vagy egy komolyabb tett, az biztos, hogy mindig megtalálja őt a bonyodalom, és addig nincs nyugta, amíg a végére nem jár az adott ügynek. A lelkemnek nagyon kellett ez a kötet, és örülök, hogy sikerült az írónőnek megtartania azt a hangulatot, és azt a természetességet, amit már az első részben is tapasztalhattunk. S habár a kötet felépítése hasonló az Arcátlan kíváncsisághoz, miszerint az elején belebotlunk, szó szerint az áldozatba, majd nyomozunk és aztán jön a gyilkos kiléte, mégsem volt unalmas, sőt... Bea csak úgy halmozza a bajt, és mellette egyszerűen nem lehet unatkozni. Lehet, hogy a társadalom szemében vénkisasszony, de az enyémben egy igazán talpraesett, furfangos és tanulékony női karakter, aki megmutatja, hogy a régenskorban is lehet ésszel boldogulni, nem kell ahhoz feltétlen különlegesnek lenni, hogy teljes és kihívásokkal teli életet lehessen élni. Bea megmutatja, hogy van élet és jövő a férj találáson is túl, és kétség kívül az egyik legszórakoztatóbb női karakter, akit ismerek. Igaz, hogy nagyon rövid a kötet, mégis sikerült megmutatnia magát, és hihetetlen, hogy alig pár fejezetben a végére is jártunk az ügynek, még sem éreztem azt, hogy valami hiányozna belőle.

Az írónő olyan könnyedén, olyan természetesen vetette lapra a cselekményt, hogy nem egyszer azt éreztem, hogy bizony én is ott vagyok Bea mellett, és együtt nyomozunk, együtt jövünk rá az összefüggésekre, és együtt törünk borsot Kesgrave orra alá. Egy igazán szórakoztató és könnyed kikapcsolódást nyújtó regény a Gyalázatos megtévesztés. Se nem több, se nem kevesebb. Tökéletesen hozza a tőle elvártakat, és nem akar több lenni, mint ami. Kellemes szórakoztatás a régenskorban.

A Gyalázatos megtévesztés egy újabb remek része a Beatrice Hyde-Clare kisasszony eseteinek. Szerethető, tele van furfanggal, és a gyilkosság mellett Bea élete is változik. A romantika most sem központi szereplő, viszont még mindig nem adtam fel, hogy a slow burn része lassan beérjen, és igazából várom, hogy mi is lesz Bea és Kesgrave sorsa, mert abban biztos vagyok, hogy az írónő kezdeni fog velük valamit.

Habár önálló eset kerül felderítésre ebben a részben, és alapvetően önmagában is megállná a helyét a kötet, mégsem ajánlom, hogy az első rész ismerete nélkül kezdjünk bele, hiszen nem egyszer utalt vissza az Arcátlan kíváncsiságra, és nem egyszer hozakodott elő a múlttal, és Bea első szerencsétlen esetével, ami nemcsak Beát változtatta meg, hanem a gőgös herceget is. Míg az első részben néha idegesítő volt, addig a Gyalázatos megtévesztésben tökéletesen hozta a szárnysegédet.

A helyszín ezúttal London. Több lehetőséggel, több karakterrel, mint amit az első részben megszokhattunk, ugyanakkor nem éreztem azt, hogy emiatt nehezebben lehetett volna követni a történet alakulását, hiszen pont a jó helyeken hozza be az új karaktereket, és jókor helyezi őket előtérbe. London, mint helyszín szerintem a legjobb választás, mert nemcsak a báli szezont élhetjük át általa, hanem a régenskori Londont is. Kezdve a nők sorsával, és az elvárásokkal, amiket feléjük támaszt a kor.

Ami különösen tetszett ebben a részben az a kártyavárszerű hazugságok hálója, ami el is indítja a cselekményt, és ami miatt Bea újra szembe találja magát a halállal. Kicsit morbidul hangzik elismerem, viszont mind az első kötetben, s mind a másodikban Bea az, aki az elsők között "érintkezik" az elhunyttal, így eléggé helyénvalónak érzem a szóhasználatot.

A gyilkosság mellett arra is ráhelyezi a hangsúlyt az írónő, hogy milyen is volt a nők helyzete. Rámutat többek között arra, hogy mennyire nehezebb volt számukra érvényesülni, mennyire nehéz volt érvényt szerezni a gondolataiknak, amik nem a bál és a férjszerzés körül forogtak, és mennyire el voltak nyomva ebben az időszakban. Korlátozva voltak, nem igazán volt mozgásterük és nem tartották fontosnak a gondolataikat és meglátásaikat. Maga a krimi része szerintem szépen egyensúlyozza a nők helyzetét, és pont jókor kerülnek elő újabb információk, amik segítik a gyilkos megtalálását. Szokásosan most sem találtam ki, hogy ki volt a tettes, viszont nagyon szépen fel van építve az ok-okozati háló, és ha elég figyelmes és furfangos vagy, akkor ki lehet találni. Bea és Kesgrave kapcsolata, illetve együttműködése/partnersége is szépen fejlődik a Gyalázatos megtévesztés alatt, és a végére apró szikrákat is elrejt az írónő, ami kicsit kínzás is, mert még nem jelent meg magyarul a folytatás, nekem meg nagy szükségem lenne rá. Összességében nagyon szerettem ezt a részt is, és meglehetősen örülök, hogy belekezdtem Beatrice Hyde-Clare kisasszony eseteibe. Remélem nagy sikere lesz nálunk a sorozatnak, és a kiadó ki tudja adni az összes részt, mert az a helyzet, hogy erősen függője lettem a sorozatnak, a régenskori nyomozásnak és Kesgrave herceg és Bea kapcsolatának.
"Ha az ember lánya férfinak adja ki magát, az gyakran rejteget váratlan csapdákat."

" - Mindegyik állatomat az elhunyt férjemről nevezem el, mert nagyon hozzászoktam ahhoz, hogy az ő nevét szerető bosszankodással és zavart türelemmel mondom."

"Szörnyen izgalmas volt, ha az ember napjának célja van, az pedig egyenesen pezsdítő, ha valami hasznosat tehet a világért."

"Akármilyen különös sugallatok irányítják az emberek szívét, határozottan nem lehet őket csupán néhány megfigyelhető tulajdonságra lebontani, hogy aztán hatékonyan lemásolhassuk és létrehozhassuk az eredeti hasonmását."

" - Nem kell szégyenkeznie, amiért elismerte, hogy csodál engem. Biztosíthatom, a legtöbb ember így van ezzel."

" - Mivel kegyednek olyan korlátozott a tapasztalata a világi ügyekről, nyilvánvalóan nem képes átlátni, milyen összetett az információszerzés. Tudást nem csak tények igazolásával nyerhetünk, Miss Hyde-Clare. Hanem egyes dolgok cáfolatával is."



🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amanda Glaze: Edie és Violet Bond második halála

"Violet késett." * Sacramento, ​1885. Edie és Violet Bond valóban tudja, mit rejt a halál – a tizenhét éves ikerlányok médiumok,...