Vi Keeland: A játszma

 "  - Még most sem akarom elhinni, hogy ez az egész a tiéd! - dugta ki Miller a fejét az anyósülés melletti ablakon."

*

Átlagos ​keddnek indult, de örökre megpecsételődött a jövőm. Tizenkét órán át írtam algoritmusokat a világ egyik legnagyobb vállalatának, majd hazamentem, hogy dolgozzak egy szívemnek kedves projekten – az általam ismert férfiak adataiból kikalkuláltam egy képletet, amelynek segítségével a húszas éveim végéig megtalálom a tökéletes partneremet. 

Aztán egyszer csak egy férfi kopogtatott be hozzám, átadott pár papírlapot, és az egész világ a feje tetejére állt. 

Kiderült, hogy a számomra eddig ismeretlen apám rám hagyott valamit a végakaratában. Az a „valami” egy profi focicsapat tulajdonjoga volt. 

Most pedig egy olyan sporttal ismerkedem, amiről korábban még felületes tudásom sem volt – a csapat hátvédjének segítségével, aki épp egy sérülés miatt nem játszhat. 

Christian Knox eszméletlenül jóképű és magabiztos, bármelyik nőt megkaphatja. Viszont úgy fest, hogy csupán egyetlen nőt akar, és az én vagyok. A képletem szerint azonban ez a férfi egyáltalán nem illik hozzám. Valamint én vagyok a főnöke. Szóval semmiképpen nem kezdhetek ki vele. Helytelen lenne, nem igaz? 

Valószínűleg igen. De mindenki ismeri a mondást… a tiltott gyümölcs mindig édesebb. 

Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző könyvei több millió példányban keltek el világszerte. Az írónő most egy olyan történetet mesél el, amelyben a vágy mindent letarol és touchdownnal lopja be magát a szívekbe.

" - Honnan tudtad, hogy nézlek alvás közben, pedig még ki sem nyitottad a szemedet?"

Az író ezúttal egy friends to lovers típusú, romantikusabb, aranyosabb szerelmet ismertet meg velünk, aminek a végén a múlt történéseire is választ kapunk. Tökéletes beleillik az eddig olvasott Vi Keeland könyvek közé, és hozza azt az elvárt színvonalat, amit úgy szeretek Vi írásaiban. A játszma egy sport románc, viszont sokkal cukibb, mint amit eddig ebben a zsánerben olvastam, és emiatt nagyon szerettem.

Jól esett a lelkemnek A játszma, és örülök, hogy megismerhettem Christian Knoxot, akire minden nőnek szüksége lenne annyira kedvelhető és őszinte karakter. Az írónő nemcsak Christian képében mutat újat egy már ismert kliséről, miszerint a sportolók csak szoknyapecérek lehetnek, hanem Bella oldaláról is kapunk egy igencsak geek, de annyira szerethető női karaktert. Tetszett, hogy az írónő ezúttal nem arra épített ebben a regényében, hogy a kezdeti ellenszenv átalakuljon valami egészen mássá, hanem arra helyezte a hangsúlyt, hogy megmutassa, hogy az ellentétek igenis vonzzák egymást, és ennek a vonzásnak nem érdemes ellenállni, még akkor sem, ha egy program azt mutatja, hogy nem lesz sikeres a kapcsolat a sok ellentét miatt, viszont Vi Keeland rácáfol erre, és bebizonyítja, hogy igenis érdemes kilépni a biztonság falai mögül, és élni az életet, megélni a pillanatokat és nem szabad hagyni, hogy elrepüljön felettünk az idő. A kötet alapszituációja nagyon érdekes, hiszen Bella megörököl egy céget, de csak a végén árulja el az írónő, hogy miért is ő lett ennek a cégnek a kezdeményezettje, és nem más. Christian a maga önbizalmával és kitartásával nemcsak Bellát veszi le a lábáról, hanem bizony minket is. Nemcsak piszok szexi hátvéd, de kitartó is, és nem ismer lehetetlent, emellett önzetlen és szívesen segít másokon. 

S habár magán a sporton nincs akkora szerep, én mégis élveztem elmerülni A játszmában, mert valóban az volt, egy játszma, de nem a pályán, hanem Bella érzelmeinek tengerén. Értékelem, hogy az írónő habár a trope-k terén nem hozott létre újdonságot, mégis sikerült egy nagyon kedves és felettébb szerethető történetet megírnia tele odaadással, és a választott család összetartásával. Az ilyen típusú Vi Keeland regények a kedvenceim, mert látszik, hogy a szíve-lelke benne van, és nemcsak a dögös focistának van aranyból a szíve, hanem az írónőnek is.

Kicsit olyan Christian és Bella párosa, mintha golden retriever x black cat energiákat sugároznának magukból, és nem titok, hogy teljesen el lehet varázsolni az ilyen típusú történetekkel. Nemcsak Christian szimpatikus, hanem Bella is, akinek hatalmas feladat szakad a nyakába, ott áll előtte az élete, amit ki kell bogoznia, és nem utolsó sorban arra is rá kell jönnie, hogy miért ő lett a végrendelet szerint a focicsapat tulajdonosa.

A kocka, nerd szál igazi felüdülés volt. Nem mondom azt, hogy minden algoritmust és egyéb matematikai kifejezést értettem, ugyanakkor tény, hogy emiatt még különlegesebb ez a Vi regény. Őszintén nem tudom, hogy tud e rosszat írni az írónő, de az biztos, hogy A játszma lett az új kedvencem tőle. És igen, szinte mindig ezt írom, amikor elolvasok egy újabb Keeland regényt, viszont mentségemre szóljon, hogy nem tudom megunni az írónő regényeit.

Ami különösen tetszett számomra A játszmában azok az érzelmek kialakulása, az, hogy Christian nem adta fel, küzdött és a végén csak elérte azt, amit akart. Tetszett, hogy habár lehetett volna beképzelt (valamilyen szinten az is volt) és addig üldözhette volna Bellát, amíg célt nem ér, mégsem ezt az utat választotta és szépen lassan ahogy Bellának belopta magát a szívébe, úgy a mienkbe is.

Szeretem azokat a karaktereket, akik elsőre nem tűnnek mélynek, aztán mégis kiderül, hogy sokkal többek, mint egy csinos pofi, és Christian pont ilyen. Az ikertestvérével a dinamikája valami eszméletlenül jó. Ezek a részek még inkább megerősítettek abban, hogy érdemes nagyon odafigyelni Christian Knoxra, mert jóval több, mint a Bruins játékosa. Mellette Bella végig küzd az érzelmei és a vágyai között, és hagy mondjam el, hogy a pikánsabb részek is kiemelkedőek, már ami a regény dinamikáját illeti.

Az érzelmesebb részek pont jókor jönnek, és habár a közepe felé már egyre több van belőlük, amit nem bánok, azért örülök, hogy nem voltam türelmetlen, és ki tudtam várni azt, hogy úgymond beérjen a gyümölcs, és azt érzem, hogy ez a barátokból szerelmesek trope baromi jót tett a cselekménynek és a történet alakulásának is. Valamivel édesebb, mint az eddigi Vi Keeland regények, és pont ez is a varázsa, hogy a szexibb jelenetek sem fülledtek annyira, hogy elvegyenek a cukiságfaktorból.

Ami magát a cselekményt illeti nagyon gyorsan lehet vele haladni. A történet maga gördülékeny, nincsenek benne bukkanók. A csavarok, illetve váratlan fejlemények is jókor kerülnek elő, és jókor rázzák fel a kötetet. Persze valahol lehetett számítani rá, hogy nem lesz végig egyenletes az ütem, ugyanakkor szüksége is volt a történetnek arra, hogy a végére jól megdolgoztasson. Az események drámai fordulatot vesznek, de úgy érzem, hogy ez kellett is A játszmának. 

Kellett, mert túl jól alakult ahhoz minden, hogy még a finálé előtt ne dobja le a bombát az írónő, és tényleg nem volt meglepetés a végkifejlet, mégis élveztem a drámát és a múlt darabkáinak a kirakósát is. Az írónő részéről nagyon jó döntés volt, hogy újdonságokhoz nyúlt, és elszakadt a szokásos eszközöktől, ugyanakkor a főnök-beosztott viszony valamilyen szinten megmaradt, ami már szinte az írónő védjegye. Összességében úgy gondolom, hogy egy könnyed, romantikus történetet kaptam, amit lehetett szeretni, ami amellett, hogy édes volt rávilágított arra is, hogy néha érdemes esélyt adni az embereknek, kilépni a megszokottból, és az sem baj, ha látszólag ég és föld két ember, mert ha igazán akarnak valamit, akkor az ellentétek sem állhatnak az útjukba. Amit kicsit sajnálok az az, hogy a sport, mint központi szereplő behatárolódott a színfalak mögé, és nem láthattunk Christian szemszögéből többet belőle. Hiányoltam egy-egy meccs izgalmát, amit nem a páholy kényelméből nézhettünk, hanem amit Knox által kellett volna átélni. De így sem panaszkodhatom, mert humoros, romantikus és nagyon szerethető volt. Ha szereted a cukibb sport románcokat és az írónő munkássága is közel áll a szívedhez, akkor ne hagyd ki A játszmát, amiben Christian, a szexi hátvéd csap össze a kocka Bellával. Ha pedig szereted ezeket a trope-kat: friends to lovers, ellentétek vonzzák egymást, found family, akkor egyenesen kötelező olvasmány!! Arról nem is beszélve, hogy a mellékkarakterek is baromi szerethetőek, és legszívesebben sose hagytam volna el A játszma világát!!

" - Te egyszerűen mesterien tudod visszakanyarítani a beszélgetést saját magadhoz."

" - Miért nincs neked barátnőd, Christian? 

Christian elmosolyodott. 

- Ez nagyon jó kérdés. Igyekszem, ahogy csak tudok, de az illető hölgyet nem lehet meggyőzni. Felnevettem. 

- Nem magamra gondoltam, hanem egy barátnőre. Úgy általában. Biztosan nagyon sok jelentkező lenne. Mikor volt utoljára barátnőd?"

" - Nagyapám mindig azt mondogatja, hogy nagy nyomás alatt alakul ki a gyémánt. Elfelejti, hogy a nyomás idegösszeroppanást is eredményezhet."

"Az utóbbi két évben, mióta fenekestől felfordult az életem, rájöttem, hogy Tiffany gonoszsága ellen úgy küzdhetek a legeredményesebben, ha kedvességgel és bókokkal halmozom el."

" - Te, ha éhes vagy, akkor dühös leszel, ugye? Ezt majd észben tartom, mert ha nálam alszol, reggel friss reggelivel várlak - kacsintott rám, én pedig a szemére mutattam. 

- Ha legközelebb sportorvosi vizsgálatra mész, nézesd meg a szemedet. Az egyik magától pislog."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)