Lynn Messina: Arcátlan kíváncsiság (Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei 1.)

"Miss Beatrice Hyde-Clare a vacsora egész ideje alatt azt képzelte el, hogy megdobálja étellel Damien Matlockot, Kesgrave hercegét."

*

A huszonhat éves vénkisasszony Beatrice Hyde-Clare-nek semmi esélye férjet szerezni. 

Rokonai jótékonyságából élő árvaként egyetlen dolga a hímzés és az udvarias hallgatás. Egy elegáns vidéki fogadás vendégeként Beatrice tökéletesen hozza a szerepét, még Kesgrave borzasztóan idegesítő, ám annál is jóképűbb hercege sem hozza ki a sodrából. Na jó, a legszívesebben a herceg arisztokratikus vonású fejére öntené a teknőslevest, de még egy úri hölgy is képzeleghet. 

Ám amikor egy vendég holttestére bukkan, Bea megelégeli a hallgatást és az udvarias mosolygást. Bár a hatóságok szerint öngyilkosság történt, ő tudja, hogy ez képtelenség – és nem habozik a tettes nyomába eredni. 

Itt az ideje némi úri hölgyhöz legkevésbé sem méltó viselkedésnek. A rejtélyekkel és románccal teli Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei a 19. század elejére repít minket, amikor még a gyilkosok is úriemberek voltak.

"Beát egyáltalán nem lepte meg, hogy a herceg a Szentírásból idézett saját álláspontjának alátámasztására. Az ördög mindig így tett."

Azt hiszem megvan az új kedvenc történelmi cozy mystery sorozatom!! Még mielőtt elkezdtem volna éreztem, hogy szeretni fogom ezt a könyvet, mert megvan benne minden, amit kedvelek egy jó kis 19. századi nyomozós regényben. Az meg, hogy Angliában játszódik, és valami eszméletlenül furfangos a főszereplő lány már csak hab a tortán. Ahogy elkezdtem az Arcátlan kíváncsiságot és mire felfogtam, hogy mit is olvasok már javában a történet sűrűjében jártam, és imádtam ezért.

A történet főszereplője egy vénkisasszony, aki az elvártakkal ellentétben egyáltalán nem szürke kisegér, nem unalmas és olyan agyafúrt, hogy élvezet volt olvasni a kötetet. Egy igazán humoros és szerethető regényt kaptam, amiben volt egy kis nyomozás, egy váratlan haláleset, titkok, egy herceg aki sokkal több a címénél, és egy lány, aki még sok meglepetést fog okozni. Maga a hangulat végig titokzatos, és megadja a löketet ahhoz, hogy ne akarjuk letenni Lynn Messina könyvét. Voltak elvárásaim a kötettel kapcsolatban, ugyanakkor szerintem sokkal jobb, mint amire számítottam. Annyira olvastatja magát, annyira kedves és őszinte, annyira különc mégis szerethető, és nincs egy olyan pontja sem a történetnek, ahol ne éreztem volna azt, hogy ez bizony a későbbiekben még tuti fontos lesz. Beatrice egy kicsit ilyen minden lében kanál karakter, aki olyanba is beleüti az orrát, amibe nem kéne, ugyanakkor túlságosan kíváncsi ahhoz, hogy annyiban hagyja a dolgokat. Miatta és a herceggel folytatott "csatározásai" miatt képtelen voltam letenni a kötetet, és mindent tudni akartam. Úgy gondolom, hogy sorozatkezdésnek nagyon jó volt, és csak remélni tudom, hogy a többi kötet is legalább ennyire humoros és szórakoztató lesz. A régens kor közel áll a szívemhez, a történelmi krimik is, viszont ha ehhez társul egy jó kis cozy hangulat, akkor engem teljesen le lehet venni a lábamról. Igaz, hogy magáért a komolyabb krimikért annyira nem rajongok, viszont ha van legalább egy kis egyediség, frappáns párbeszédek vagy éppen furfangos megoldások benne, akkor nagy eséllyel kedvenc lesz, csak úgy mint ez a kötet.

Az Arcátlan kíváncsiságban adott egy túl kíváncsi lány, aki jókor van jó helyen, mondjuk ez a hulla szempontjából nem jó, viszont ahhoz igen, hogy megadja a kellő hangulatot és csipkelődést Bea és Kesgrave hercege között. Habár egyikőjük sem vallaná be, de szórakoztatja a másik okvetése, illetve nyomai, viszont én pont miattuk estem bele a csapdájukba, mert aki a kezébe veszi Lynn Messina írását az garantáltan nem fogja tudni letenni.

A helyszín maga az angol vidék, ahol a haláleset történik, illetve ahol elkezdődik a nyomozás, és az ügy felgördítése. Ehhez minden tényező adott, mindenki helyben van, senki sem készül elmenni, így már csak össze kell rakni a kirakós darabkáit, nyomokra, indítékra és lehetőségre kell bukkanni, hogy ne csak az írónő tudja a titkokat és az okokat, hanem mi is.

A történelmi háttér nekem nagyon sokat segített abban, hogy könnyen bele tudjam élni magam a történetbe, hiszen a régens kor mindig is közel állt hozzám, és ha nem is történelmi romantikussal van dolgunk, azért ebből is kapunk egy egészen picit. Felpiszkál, és alig várjuk, hogy többet tudjunk meg. Bea vénkisasszony, de vajon valóban az a sorsa, hogy örökre egyedül maradjon, társ nélkül? Az Arcátlan kíváncsiság megcáfolja ezt, és megmutatja, hogy még számára is van remény, hiába töltötte be a 26. életévét.

Bea nem hazudtolja meg önmagát és végig hozza azt a mindent tudni akaró személyiségét, amit már az elején megismerhettünk. Kicsit Eloise Bridgertonra emlékeztetett, hiszen ő sem adta fel a Lady Whistledown utáni kutatást, így Beatrice Hyde-Clare sem adja fel és addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, hogy ki ölte meg Mr. Otleyt, s az idáig vezető út tele van bukkanókkal, necces helyzetekkel, szócsépléssel és a herceggel, akit pillanatról pillanatra egyre jobban lenyűgöz Bea.

Imádtam a párosukat, még akkor is, ha néha nagyon is egymás agyára mentek, és szinte olyan volt, mintha versenyt űznének abból, hogy ki tud meg többet, ki szed össze több bizonyítékot, és ki tudja hamarabb a másik orra alá dörgölni, hogy ki volt a tettes, és mi volt az indítéka. Hihetetlenül jól szórakoztam, mosolyogtam és nagyokat nevettem olvasás közben. Úgy érzem, hogy nem tudom megunni Beatrice Hyde-Clare-t, és alig várom, hogy újabb kalandba vethessem bele magamat.

Ez az első rész egyszerűen zseniális volt. A humor keveredett a könnyedséggel, és igen, tudom, hogy a cselekményt egy gyilkosság indítja el, ugyanakkor nem hiszem, hogy ez a két dolog kizárja a másikat, sőt... Ennyire szórakoztató krimit talán még sosem olvastam. A hangulata azokra a YA krimikre emlékeztet, amiket úgy szeretek olvasni. Aki beleveti magát az Arcátlan kíváncsiságba az készüljön fel, hogy Beatrice minden illemet feldob, megy a saját feje után, bebizonyítja, hogy nemcsak egy árva lány, akit befogadtak és határozottan nem egy jellegtelen, szürke kisegér, aki mellett csak úgy el lehet menni szó nélkül. Tökéletesen hozza a meg nem értett hősnő szerepét, míg Kesgrave a tökéletes nyomozótárs. Még csak kibontakozófélben van közöttük a kémia, viszont már az első részben is érződik, hogy ez valaminek a kezdete, és én itt vagyok, várom mi lesz belőle (igazából tudom, mert utána kellett nézzek, de várom, hogy az oda vezető utat, szóváltásokat és egyet nem értéseket is lássam). Összességében úgy gondolom, hogy az Arcátlan kíváncsiság egy nagyon jó cozy mystery, tökéletes kikapcsolódást nyújt, és nem utolsó sorban a szereplőgárda is szórakoztató, na meg néha baromi bosszantó. De így kell elfogadni őket és a lehetőségekhez mérten szeretni őket. Kétség kívül mondhatom, hogy Bea és Kesgrave lett a kedvencem, a 19. századi Angliáért élek-halok, és még több Beatrice Hyde-Clare kisasszony eseteit kérek!!

"Túlságosan egyszerűsítő dolog, hogy az emberek mindig a csúnya emberektől várják a csúnya tetteket."

"Végül a herceg így szólt:

-  Sikítani fogok."

"Különös erőt rejt magában az, ha az ember minden dühét a világ igazságtalansága miatt egyetlen célpontra összpontosítja, aztán kiereszti a haragot."

" - Egy ifjú hölgy könnyedén képzel el összetett történeteket, ahol valójában egyetlen egyszerű igazság létezik."

"Mint azt mindannyian megtanulták kora délután az udvaron a pajta mellett, az ember nem vádolhat valakit gyilkossággal anélkül, hogy roppant kellemetlen hangulatot teremtene."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)