Lynette Noni: A ketrec (A gyógyító 2.)

"Tovább. Tovább kellett menniük."

*

Kiva ​egyik kalitkából a másikba kerül, amikor megszökve egy halálos börtönből egy megtévesztő palotában találja magát. Kiva Meridan igazi túlélő. Nem csak a Zalindov börtönét élte túl, hanem a halálos Végzet Próbáját is. Most azonban többre vágyik a túlélésnél – ugyanis eljött a bosszú ideje. Az utóbbi tíz évben más célja sem volt, mint hogy ismét együtt lehessen a családjával, és hogy elpusztíthassa azokat, akik tönkretették az életüket. Most azonban, hogy kiszabadult a Zalindovból, küldetése minden korábbinál bonyolultabbá vált. 

Ahogy Kiva megkezdi új életét a fővárosban, rádöbben, hogy nem egyedül ő szenvedett, míg a Zalindovban volt – a testvérei, és az ő nézeteik is megváltoztak. Így hát Kiva hamarosan azon kapja magát, hogy nem csak az ellenségei, hanem a saját családja előtt is titkolózik. 

A városfalakon kívül egyre csak nő a feszültség, ahogy a lázadók gyülekeznek, az északi királyságok pedig egyre nagyobb fenyegetést jelentenek. Még sosem volt ilyen fontos, hogy Kiva kihez is hűséges, azonban lassan a lány maga is kezdi megkérdőjelezni, ki mellé is kéne állnia. Ahhoz, hogy ezt túlélje, Kiva kénytelen lesz még azelőtt kiigazodni hazugságainak bonyolult hálóján, hogy mindkét oldal ellene fordulna és mindent elveszítene.

"Légy fény a sötétségben, Kiva."

Tavaly hatalmas kedvencem lett A gyógyító, emiatt nagyon vártam a folytatást, és azt, hogy valóban ennyire jó e ez a sorozat, vagy csak az első része volt kiemelkedő. Senkit se emésszen tovább semmilyen kétség, mert A ketrec hozza a megszokott színvonalat, brutális és alaposan fel kell kötnie azt a bizonyos nadrágot a harmadik résznek, hogy meg tudja ugrani az első kettő erejét és sikerét. Nekem iszonyatosan tetszett, és tűkön ülve várom a befejező részt!!

Ha azt hitted, hogy majd A gyógyító lesz a nagy durranás, akkor még biztos nem olvastad A ketrecet, mert utána csak úgy kaparod fel az állad a földről olyan brutálisan ért véget. Komolyan büntetném a függővéget, mert ez konkrétan kínzás, amit az írónő művelt. Darabokban vagyok, és nem tudom összerakni magam a kötet után. Egyszerűen fenomenális, amit művelt, és nagyon nehezen találom csak a szavakat. Ennyire erős trilógiát is nagyon régen olvastam. Olyat meg pláne nem, ami ennyire egyedi, szerethető és részletgazdag lenne, mint a The Prison Healer- sorozat. Az írónő alaposan felkavarja azt a bizonyos állóvizet, és addig nem hagy békén, amíg a falat nem kaparod a folytatás miatt!! Vannak azok a függővégek, amiket idővel elfelejtesz, na de nem A ketrecnél, ezt egyszerűen nem lehet elfelejteni, és már most sem tudom, hogy mit fogok kezdeni magammal addig, amíg nem jön magyarul a The Blood Traitor!! Még az sem zavart igazán, hogy az elején kellett egy kis idő, mire újra felvettem a fonalat, mert tudtam, hogy nem fog cserben hagyni az írónő, és nem is hagyott, mert ahogy sikerült belerázódnom onnantól kezdve nem volt megállás, és őszintén nem is akartam, hogy megálljon. Két fronton játszódik a történet, az érzelmek is csak úgy tombolnak, kapkodod a fejed, hogy mi is történt, van egyfajta baljós előérzeted, majd várod, hogy ez beigazolódjon, és amikor ez megtörténik tudod, hogy véged, és nem fogsz tudni másra gondolni, mint Lynette Noni A gyógyító világára. 

Kiva egy nagyon erős, ugyanakkor bizonytalan hősnő, akinek kell az, hogy lássa mindkét felet, és aztán úgy döntsön, ahogy azt a szíve diktálja. Rettenetesen izgultam miatta végig, hogy le ne bukjon, hogy legyen ideje dönteni, és ne kelljen újból az életben maradásért küldenie. But jokes on me... Nem teljesülhet minden kívánságunk.

Az írónő azonban fogja a kezünket, és úgy navigál végig minket A ketrecen. Először megadja azt a löketet, amire szükségünk van, majd ahogy haladunk előre úgy lesz egyre szövevényesebb, egyre nyakatekertebb és veszélyesebb a történet. Már nemcsak azon van a hangsúly, hogy Kiva túléljen és kiszabaduljon a Zalindovból, hanem azon, hogy helyesen cselekedjen, és a végén ne bánja meg a tetteit.

Mind Kiva, s mind Jaren már az első részben kedvencem lett, viszont ennek a mértékére csak A ketrecben döbbentem rá. Míg A gyógyítóban úgy érzem, hogy nem volt más választásom, mint kedvelni őket, addig ebben a második részben megmutatják magukat, főleg Jaren, aki a szívem egyik csücske lett. Nagyon kedveltem Kivával a párosukat, még akkor is ha nagyon megmarad YA szinten, de ennek a trilógiának ez is jól áll.

Maga a történet teljesen kiszámíthatatlan, sose tudtam, hogy mikor mi fog következni, és emiatt nem lehetek eléggé hálás az írónőnek, mivel nemcsak egy nagyszerűen felépített világot kaptam, hanem egy remek cselekményt is, ami alatt lehetett izgulni, és lehetett szó szerint csak úgy falni a lapokat. Nagyon könnyű volt beleesni a csak még egy fejezet csapdájába, mert egyszerűen nem akartam, és nem is tudtam letenni.

Úgy kellett nekem ez a második rész, mint egy vastag töltelékkel megkent sütemény. Minden egyes részét imádtam, és az az adrenalinlöket, amit adott páratlan. A szív és az ész, na meg a hűség csap össze egymással. Végig ezek a jelenségek csatároznak egymássall, és csak a helyzettől függ, hogy éppen melyik van előnyben. Persze, mindenki sejti, hogy mi lenne a helyes döntés, de vajon Kiva aszerint dönt, vagy meglépni a nehezet, és mindent felforgat, mint amiben eddig hitt?

Ami a legjobban tetszett ebben a részben az talán az volt, hogy mindig történik valami. Ha nem a világgal kapcsolatban, ami teljesen lenyűgöz, és nagyon kellett az a térkép, akkor Kiva és Jaren kapcsán volt előrelépés. Az biztos, hogy egyik karakter sem tétlenkedik, és amikor azt hinnéd, hogy már ismered őket, akkor mutatják meg, hogy van még bennük olyan terület, amit nem fedtek fel előttünk.

Úgy érzem, hogy nagyon nehéz úgy beszélni, illetve írni A ketrecről, hogy abba ne legyen spoiler, de ha egy olyan könyvet olvasnál, ami agyeldobós, függővéges, függőséget okozó remekmű, ráadásul disztópikus, dark fantasy jellegű, tele varázslattal és eltitkolt képességekkel, akkor ne habozz belekezdeni A gyógyítóba, és szenvedjünk együtt a FÜGGŐVÉG miatt. Azt érzem, hogy amilyen jó ez a sorozat, olyan kegyetlen az egyes kötetek lezárása!! Hagyja, hogy megszeresd a karaktereket, majd bedob egy olyan bombát, amit nehéz feldolgozni, és elvárja, hogy ezután normálisan funkcionálj!! Ami egyenesen képtelenség. Mint A gyógyítónál, így A ketrecnél sincs halvány lila fogalmam, hogy mi lesz a következő részben, hiszen A gyógyító után is úgy folytatódott A ketrec, amire nem számítottam. Őszintén zseniális Lynette Noni világa, és alig várom, hogy még többet kaphassak belőle. Összességében, mint arra már rájöhettél ezt a részt is IMÁDTAM, viszont bárcsak ne használná az írónő a függővéget a könyvei végén!! Kicsit kegyetlen volt ez a kötet, de ugyanakkor egy igazi remekmű is, amit még több embernek kellene ismernie. Kiva, Jaren, Tipp és a többiek is megérdemelnék, hogy minden fantasyt kedvelő olvassa Lynette Noni utánozhatatlan, akcióban gazdag, ZSENIÁLIS, lehengerlő és részletekben gazdag világát. Nemcsak a jó és a rossz kapott teret A ketrecben, hanem a kételyek, a döntések és a titkok is. Tele van bizonytalansággal, a jó és a rossz örökös harcával, a szív és az ész játékával, és egy fontos döntéssel, ami mindent képes felülírni és megváltoztatni. Olvassátok és szeressétek, na meg szenvedjetek ti is kicsit A ketrec miatt!!

"A határvonalak elmosódtak, a jó és a rossz pedig már közel nem tűnt olyan feketének és fehérnek, mint korábban."

" - Vedd úgy, hogy én vagyok az új legjobb barátod, Napsugár. Bárhová mész, én veled tartok. Hát nem remek?"

" - Megmondtam, hogy ne döfj le! - mondta mérgesen. - Egyetlen feladatod volt."

"Belefáradtam abba, hogy végignézzem, ahogy jó emberek szenvednek egy olyan célért, amiben már én sem biztos, hogy hiszek."

"A bizalom az árulás első hozzávalója."

"Egyetlen háborút sem lehet áldozatok nélkül megnyerni, kishúgom. Mindenki, aki kiáll ellenünk, az ellenségünk – az ellenség pedig nem érdemel kegyelmet."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)