Szabó Krisztina: Ezüsterdő

 "Farkas jár az erdőmben."

*

Egymásba ​szerethet a farkas és a vadász? 

A mágikus képességekkel bíró Grosvenor-ház a kezdetektől fogva védelmezi az Ezüstvidéket és a környező országokat a farkas alakváltóktól. Ám az egykor nagy hatalmú családból napjainkra csupán ketten maradtak: Calluna és a nagymamája. Nem sokat tehetnek az ifjú Faelan király ellen, aki a trónra kerülését követően merész hódító hadjáratba kezdett. A farkasok jelentette fenyegetés nőttön-nő. 

Amikor a farkaskirály házassági szövetséget ajánl, Calluna az otthona és a szerettei védelmében kénytelen igent mondani. Előítéletekkel felvértezve száll le a repülőről a Lykon Birodalomban. Csakhogy Faelan egészen másnak bizonyul, mint hitte, és egyre nehezebb összeegyeztetni a kegyetlen uralkodó képét azzal a férfival, akit megismer. 

Ráadásul nem elég, hogy vonzalom ébred benne az ellensége iránt, megdöbbentő családi titokra is bukkan Lykaiában. Mégis mi köze az ősének a farkasokhoz? És mi az a különös mágia, ami összeköti őt Faelannel? 

Calluna kénytelen helytállni a veszedelmekkel teli, ellenséges udvarban, és fényt deríteni az igazságra, mielőtt minden, amit szeret, menthetetlenül odavész. Merülj el ebben a szerelemmel, titkokkal és mágiával teli modern mesében!

"Ott, ahonnan én származom, a kegyelem nem gyengeség, hanem erény."

Nagyon szeretem Szabó Krisztina fordításait, na meg Az ellopott kívánsággal is magasra tette a lécet. Viszont az Ezüsterdő egy csoda. Nagymamám kiskoromban a Piroska és a farkas történetét mesélte el a legtöbbször, hiszen mindig ezt kértem, így amikor megláttam, hogy az Ezüsterdő egy ilyen retelling lesz, tudtam, hogy nekem ez a kötet kell!! Hatalmas elvárásaim voltak, de még ezeket is képes volt felülmúlni a történet. Varázslatos, alakváltós, természetközeli az Ezüsterdő tele mágiával és ellentétekkel. Igazi enemies to lovers regény egy kis politikai házassággal megspékelve.

Calluna és Faelan szerelmének lehetünk szemtanúi az Ezüsterdőben. Calluna egy régi vadászcsalád, a Grosvenor család sarja, akiknek az elsődleges feladata a farkasok kívül tartása az Ezüsterdőből, a béke fenntartása és az ezüst védelme. Míg Faelan egy ősrégi alakváltó család, az Athelwulf család egyetlen fiúgyermeke, akit túl korán ért utol a végzete, és akinek már nagyon korán meg kellett tanulnia felelősséget vállalnia és parancsokat követnie. Az ő kettejük nem mindennapi egymásra találásáról és lassan kialakuló szerelméről szól a kötet. Ők adják az erős magot, ami aztán kicsírázik és megmutatja, hogy mi mindenre is képes. Már a kötet legelején teljesen megnyert magának a világ, és alig bírtam elszakadni ettől a kalandban és veszélyben gazdag Piroska és a farkas retellingtől. Az ilyen adaptációkat, illetve újrameséléseket kedvelem a legjobban, mivel hiába ismerjük az alapot a kötet többi része az mind az írónő saját fantáziájának a gyümölcse. A világa valami elképesztő, a térkép hatalmas segítség, és őszintén minden fantasy kötetben következővé tenném, hogy legyen térkép, mert nagyban segíti a navigálást, továbbá ad egyfajta pluszt is. Szabó Krisztina kötetében az a plusz, hogy eszméletlen jó a dinamika mind a karakterek, s mind a cselekmény egyes részei között.

Ha kell begyorsít, de ha arra van szükség, akkor áthelyezi a hangsúlyt az érzelmekre, vagy éppen a világ képére. Van benne politika, viszály, árulás, ellenségek más színben való megismerése, illetve titkok, amik végig jelen vannak, és rányomják a bélyegét a történet alakulására. Az elején bevallom én azt hittem, hogy végig egy kitalált fantasy világban maradunk, ami igaz is, viszont ez a világ modern és kicsit olyan Lykaia, mint egy farkasok uralta Crescent city. Az Ezüstvidék lenyűgöző az erdőivel, illetve a varázslatával, és szinte éreztem a fák illatát, miközben elvesztem a sorok között.

Már az első fejezetekben egyből fejest ugrunk a cselekmény sűrűjében, és megismerjük az alapszituációt, amit aztán az írónő megtűzdel gyűlölettel és veszélyekkel. Egy perc nyugtom nem volt olvasás közben, mert tudnom kellett, hogy mi lesz a vége. Mikor lesz a slow burn rész végre kézzel fogható, viszont nagyon jól áll az Ezüsterdőnek az, hogy szépen a maga tempójában alakulnak ki az érzelmek, és a he falls first-ért repes a szívem.

Miután túlléptünk a kötelező bemutató körökön jön az igazi kaland, amiben nemcsak gyönyörű leírások szerepelnek, hanem bizony merényletek és véres jelenetek is. A farkasok jelenléte miatt egy cseppet sem finomkodik az írónő, és az a helyzet, hogy ezeket a leírásokat is épp oly lelkesedéssel olvastam, mint azokat, amikben a tájat írja le, vagy éppen jelzőkkel illeti a karaktereket. Van egyfajta szépérzéke az írónőnek, amit már Az ellopott kívánságban is megmutatott, viszont az Ezüsterdőben úgy hiszem, hogy valamivel szembetűnőbb.

Imádtam olvasni a sorokat, és csak úgy elveszni bennük. A mondatok és az egész szöveg egy kész csoda. Olyan természetességgel és gördülékenységgel vannak a szavak papírra vetve, hogy igazi élmény elmerülni a történetben, és egyszerűen csak úgy átadni magunkat az érzelmeknek és érzéseknek. Ami magát a cselekményt illeti végig pörög, mindig történik valami, ha nem érzelmi síkon, akkor a veszély kopogtat az ajtón, de az biztos, hogy egy unalmas része sincs.

Nagyon kevés olyan könyvet lehet olvasni, amiben az alakváltók, jelen esetben farkasok kapnak szereper, így már csak ezért is érdemes kézben venni, hiszen az Ezüsterdő egy jóféle alakváltós történet, ami tele van fantasy elemekkel, mágiával és mögöttes tartalommal. Ugyanúgy szól a másik megismeréséről, a családról, a barátságról, mint a kötelességekről és a szerelemről. És igen, tudom, hogy önálló kötet, viszont úgy érzem, hogy még van ebben a világban kiaknázatlan rész, amiket fel lehetne egy következő részhez használni.

Túl jó ahhoz ez a világ, hogy ne mélyedjünk még jobban el benne és túlságosan megszerettem Callunát és Faelant ahhoz, hogy el tudjam vagy épp el akarjam engedni a kezüket. Imádtam az Ezüsterdő védelmezője/vadásza és a farkaskirály történetét. Lenyűgöző a megalkotott világ, tele van izgalmas pillanatokkal, és az Ezüsterdő azon kevés könyvek egyike, aminek jól áll a kényszer házasság, mert azért valljuk be elég kevés jól megírt és megalapozott regényt lehet olvasni ezzel a trope-val.

Szabó Krisztina nemcsak egy újabb remekművet tett le az asztalra, hanem egy olyan csodát, ami akár a nemzetközi piacon is simán megállná a helyét. Az alakváltók világa keveredik az udvari intrikákkal, a látszat és a valóság közötti kontraszttal, a megtörhetetlen szerelemmel és az ősi ellenségek közötti szövetséggel. Könnyen meg lehet győzni, és az Ezüsterdő világa már az első percben győzött. Nemcsak Calluna érdekes karakter, hanem Faelan is, akit azért szívesen megismernék közelebbről. Imádtam, ahogy osztották egymást, na meg a perzselő pillanatokat is, amikor már elkezdett pislákolni a szenvedély tüze, viszont lelkileg még nem állt készen arra Calluna, hogy lépjen és felrúgja mindazt, amit a családja generációk óta tényként kezelt, miszerint a farkasok ádáz ellenség, de mi van, ha nem is annyira fekete-fehér a történetük és jóval több rejlik benne, mint ami fennmaradt az utókor számára? Többek között erre is keresi Szabó Krisztina a választ az Ezüsterdőben, ami bárcsak sorozat lenne, mert jóval több van ebben a világban, mint amit kaptunk. Viszont így is teljesen elégedett vagyok, mert nagyon szerettem olvasni, és azt sem bánom, hogy nincs benne annyi fordulat és csavar, mint amennyire szerintem szükség lett volna. Ha szereted az újramesélt történeteket, és mindig is érdekelt, hogy mi lett volna, ha Piroska összejön a csúf és gonosz farkassal, akkor olvasd el az Ezüsterdőt és ismerd meg Calluna és Faelan történetét!!

" - És ha meg akarlak védeni? - kérdezi halkan, már-már suttogva. Másképp cseng a hangja, mint az előbb, már nem viccelődik. Mámorítóak a szavai, van bennük valami, ami rabul ejt, és veszedelmes tempót diktál a szívemnek."

"Faelan hirtelen oldalra fordul, felemeli a kezét. Megdermedek, de hagyom, hogy megérintse a hajamat. Az ujjai köré csavarja a tincseket. 

- Elképesztő, micsoda tűz lobog benned."

"Máskor élettől zeng az erdő, szarvasok futkároznak, vaddisznók csörtetnek, madárdal száll a levegőben, most viszont csend honol. A levegő rettegéstől terhes."

" - Nem harapok. 

- Ebben az alakban legalábbis - motyogom."

"A sors kegyetlen fintora: ahhoz, hogy megvédjem az Ezüsterdőt, el kell hagynom."

" - Megfenyegettelek, hogy lelőlek, ha nem kotródsz el innen. 

- Abban a pillanatban indult virágzásnak a szerelmünk."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)