Raven Kennedy: Glint - Tündöklés (Az aranyozott fogoly 2.)

 "Minden aranyból van, ameddig a szem ellát."

*

Tíz éven át Midász király arany kastélyában éltem egy aranykalitkában. 

Most azonban a Negyedik Királyság hadseregének foglya vagyok, és nem tudom, kikerülök-e innen valaha is egy darabban. A hadsereg csatába indul, és én vagyok a tárgyalási előny, ami vagy eloltja a tüzet, vagy kirobbantja a háborút. 

Félelmem, aggodalmam forrása nem más, mint Rip parancsnok. 

A csatában brutalitásáról híres, felülmúlhatatlan a gonoszsága. De én pontosan tudom, micsoda. 

Szellem. Tündér. 

Az árulók, a gyilkosok közül való, akik majdnem elpusztították Oreát, és közben eltörölték a Hetedik Királyságot. Ripet a hatalomvágy fűti, és tüskék csillognak a gerince mentén. de a szeme…a tekintete a legparancsolóbb. 

Amikor rám szegezi fekete szemét, egészen más okból érzem rabnak magam. Lehet, hogy nem vagyok már a kalitkámban, de nem vagyok szabad sem. Egyáltalán nem. 

Királyok és hadseregek játékában én vagyok az arany játékszer. A kérdés csak az, túl tudok-e járni az eszükön? 

Az aranyozott fogoly sorozat lebilincselő második kötete. Nagyívű, felnőtteknek szóló fantasy történet, amiben szerelem, intrika és a képzelet teremtette csodálatos világ keveredik. Visszatér a Midász király mítoszán alapuló, varázslat inspirálta, elbűvölő történet. Merüljünk el Orea világában!

"A magány biztonságos, ugyanakkor veszélyt is rejteget. Olyat, ami nem akárhonnan leselkedik, hanem saját magamból."

Az első részt befejezve egyből szerettem volna folytatni a történetet, viszont akkor még nem jelent meg magyarul. Ebben a második részben még mindig nem látjuk az egész világot, csupán egy szeletét, emiatt nagyon úgy érzem, hogy úgy igazán az események csak a harmadik kötetben fognak beindulni, viszont így is elmondhatom, hogy valamivel jobban tetszett és izgalmasabb is volt, mint a sorozat első része, a Gild.

Szépen lassan megmutatja az írónő az aranykalitkán túli életet, Aurent arra ösztönzi, hogy nyisson a világ felé, és ne engedje, hogy mások szabják meg neki, mit tehet, illetve úgy érzem, hogy ahogy haladtunk a történetben, úgy lesz Auren karaktere is egyre érdekesebb. Már nemcsak egy lány, akit arany borít, nem az a lány, aki kalitkában éli az életét, s habár azt sugallta az első kötet néhány utolsó fejezete, hogy nagyon nem lesz jó a második hangulata, és sokkal durvább lesz, mint az volt, mégsem ez történik. Kicsit becsapós, de sokkal jobb annál, mint amit sejtetett magából. Van benne néhány apróbb csavar, nem sok, azért ne legyünk telhetetlenek, és izgalmas is. A helyszín folyamatosan változik, a jeges vidék, illetve a királyság közelsége az, ami döntően meghatározza a hangulatot, továbbá a zord tájnak köszönhetően Auren elkezdi látni a világot. Míg eddig nem sok beleszólása volt az életébe, az írónő ebben a részben elkezdi felpiszkálni, és megmutatni neki, hogy a döntés képessége ott van a kezében, csak meg kell ragadnia azt. Valamivel erősebb is, és már kezdem látni, hogy miért szeretik olyan sokan a karakterét. Megkapja a lehetőséget, hogy önmagát válassza. Már jóval több mint Tryndall kancája, vagy az a lány, akit "Midasz arannyá változtatott", és akihez fogható nincs még egy a Királyságban. Látom benne is, illetve a történetben is a fejlődést, és elindult egy olyan úton, ami majd a későbbiekben hiszem, hogy fontos lesz. Mind ő, s mind a kötet egy teljesen új oldalát mutatja meg a Glintben, és alig várom, hogy még többet lássak belőle.

Mellette Rip parancsnok (Commander Rip) hangsúlyos. Ő az, aki Auren mellett a hátán viszi a cselekményt, és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is megérdemli, hogy kiemelt szerepe legyen a Tündöklésben. Érdekes karakter, tipikusan az a fantasy morally grey karakter/antihős, aki megmenti a lányt, viszont a sajátos taktikáit veti be ehhez, és az sem elhanyagolandó tény, hogy baromi veszélyes, titokzatos, ugyanakkor lojális és rejtélyes karakter, akit meg kell fejteni.

Maga a világ most sem mutatja meg teljesen magát. S hiába hittem azt, hogy majd a Tündöklésben jobban ráfekszik az írónő a világépítésre, nem így történt. Csepegtet ugyan információkat, viszont ezek korántsem elegek. Több kell nekem ebből a sötét és arannyal átitatott világból. Többet kell tudjak a tüngusokról (tündér mágus), és arról, hogy milyen konfliktus is húzódik a háttérben.

A múltbeli visszaemlékezések nagyon jót tesznek a történetnek, mivel nemcsak Auren sorsát követhetjük így valamennyire nyomon, hanem a világ egy szeletét is megmutatja ezáltal. Megmutatja a mocsokból való kiemelkedést, és igazolja Auren hűségét Midaszhoz. Az első részben ezt nem értettem, viszont a második szépen kifejti Aurent ragaszkodását és szeretetét/szerelmét Tryndall iránt.

A cselekmény újfent lassabban bontakozik ki, még mindig azt érzem, hogy ez a kötet is csak egy újabb bevezető, ami alátámasztja majd a többi kötetet, hiszen nagy volumenű esemény a kötet 90%-ában nem történik. Viszont ennek ellenére is olvastatja magát, izgalmas, kicsit veszélyes, tele van érdekes pillanatokkal, harccal, önismerettel, és egy hatalmas jellemfejlődéssel. Auren nemcsak kilép a csigaházából, hanem ki is ereszti a karmait.

Mellette néhány fejezet erejéig Malina királynő életébe is betekinthetünk, s míg a Gildben nagyon nem volt szimpatikus karakter, addig a Glintben már teljesen más szemmel nézek rá, hiszen ő is Midasz uralkodásának és tetteinek az áldozata, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne utálnám teljes szívemből. Ebben a részben Malina királynő megmutatja, hogy nem olyan gyámoltalan, mint amilyennek hiszik, és egy erős és vaskezű uralkodó, aki csak a megfelelő pillanatra várt.

Rip parancsnok a sokak által szeretett Rhysandre emlékeztet, és nem ok nélkül. Ott van, amikor szükség van rá, elkezdi rombolni Auren falait, elveti benne a kétely magjait, türelmes, és igaz, hogy úgy van emlegetve, mint a történet gonosztevője, aki képes puszta kézzel a túlvilágra küldeni az embereket, megmutatja, hogy ennél jobban nem is tévedhetnénk. Rip parancsnok egy ravasz, kéuuelfogható kísértés, aki ezt nagyon jól tudja magáról, és nem rest Aurenben is elültetni a kétely magjait. Míg Midasz borzalmasan bánt Aurennel, addig Rip ráveszi arra, hogy megcsillogtassa a tudását, akadályokat görget elé, és láthatatlanul erősíti a jellemét. Midaszhoz mérten sokkal jobban emberszámba veszi, és nem használja ki a sérült és bizonytalan helyzetét sem. Az írónő minden eszközzel azon van, hogy megkedveltesse velünk Rip parancsnokot, és ez sikerült is neki. A kezdetleges found familyről nem is beszélve. Ők is úgymond rosszfiúknak vannak tituálva, de az igazság ennél jóval kedvezőbb. Összességében úgy gondolom, hogy ez a második rész is lassan bontakozott ki, a slow burn romantika erősen tombol benne, mivel az érzelmi része még csak most kezdődik. Ahhoz képest, hogy a Gild tele van szexszel, és erősen elkél a 🌶️🌶️🌶️, addig a Glintben semmi nincs. Ez eléggé meglepett, viszont visszagondolva szüksége volt a szünetre a történetnek. Biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban bőven lesz részünk benne. Ami pedig a lezárást illeti, csak annyit mondok, hogy ide a harmadik részt!!

"Úgy vélem, bizonyos kérdések nem bírják el a világosságot. A sötétben könnyebb kimondani a tétova szavakat és a rettegett válaszokat. Akkor legalább elrejthetjük őket az árnyékban – és magunk is elbújhatunk előlük."

"Egy sereg olyan jó, amilyen jó a parancsnoka."

"Azt hiszik, megtörnek, de majd rájönnek, hogy nem olyan fából faragtak."

"Az a baj az igazsággal, hogy olyan, akár a fűszer. Ha csak egy kicsit adsz az ételhez, gazdagabbá teszi az ízét, és több réteget fedezhetsz fel. De ha túl sokat használsz, akkor élvezhetetlenné válik a fogás."

" - Midasz király pontosan az, aki, egy király. És a királyok egyetlen dolgot szeretnek mindennél jobban. A hatalmat."

"Mi nem kapunk igaz szerelmet, Auren."

🛒 Felkeltettem az érdeklődésedet? Ide kattintva megrendelhető! :)